A művésszel a Miskolci Nemzeti Színházban beszélgettem, ahol egy Wagner-darab főhőseként lép színpadra. Vona Ildikó: Az első szerep, amiben láttalak: Alfio, a Galgóczy Judit
Az Egy éjszaka Miskolcon című gálaest kapcsán beszélgettünk.
Milyen kapcsolat fűz Miskolchoz? Barátim vannak itt. A fiatalok közül az ország legkiválóbb musicalénekesei innen indultak, hiszen Vágó Zsuzsi miskolci, és Veréb Tomi is, aki most lett országosan közismert a TV2-s szereplése kapcsán.
Sok helyen járt a világban, sokféle kultúrában élt. Mennyire tartja magát magyarnak? Nem kétséges, hogy én magyar vagyok, és mindig büszke voltam rá. Nekem ez soha nem okozott konfliktust.
Én már harmadikos koromban itt játszottam, a DVTK-ban, és hál’Istennek az osztályfőnököm is nagyon támogatott; ha edzőtáborok, meg utazások voltak, akkor mindig elengedett. Nekem egy célom volt: a legjobb futballista akartam lenni Diósgyőrben.
Soha nem akartam színésznő lenni. Gyerekkoromban nagyon „fiús” lány voltam; imádtam az autókat, mindenfélét szerelgetni, meg a kertben dolgozni. Eredetileg, 10 éves koromig kamionsofőr akartam lenni. A szobám falán nem popsztárok fotói voltak kifüggesztve, hanem autók képei.
Szerencsés vagy, mert megtaláltad magadat az éneklésben. Így van? Igen. Azt szoktam mondani: addig élek, amíg éneklek. Hogy abból a szegény családból, Vásárosnaményból, az egyszerű „betlehemi istállóból” egészen a királyságig és a királyokig eljutni, én azt hiszem, ennél nagyobb ajándék egy művésznek nincs.
Többször jártam már Miskolcon; talán a legfontosabb kötődés az, hogy én Lázár Katival éltem, amikor ő itt volt színésznő (a Csiszár Imre-időszakban), de Béres Attila színházigazgató meghívott már kétszer is önálló estre ide. Egyébként szorosabb kapcsolatom Miskolccal nincsen.
Nagyon sok mindent köszönhetek Miskolcnak, és igazából párhuzamot tudok vonni ezeknek a gyerekeknek a sorsával és a saját életemmel. Ugyanígy kezdtük mi is a Pécsi Sándor Guruló Színház Egyesületben Szép Laci bácsi kezei alatt anno, és nőttük ki magunkat. Azt gondolom, hogy az alapokat itt szereztem meg.
Igazában szórakozásból írja az ember a műveit, már az önmagában jutalom, hogy ezt lehet csinálni. 1978 óta tanítok folyamatosan. Némi rutinra az ember szert tesz, ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek problémák, mert az újabb nemzedékeknek nemcsak a műveltsége, a mentalitása is egész más.
A népszerű énekessel országos turnéja egyik állomásán beszélgettünk, Miskolcon.
jól érzem itt magam, a csapattal sincs semmi problémám. Magyarországon az emberek ismerik és szeretik a focit, a sport területén pedig Miskolc nagyon fejlett város. A jövő a klubomtól függ. Ha van lehetőség maradni, akkor maradok. Itt boldog tudnék lenni.
