Vona Ildikó: Miskolcon alakult a Bíborszél 25 évvel ezelőtt. Ma este a Grizzly Music Pubban van koncertetek, de milyen érzés visszajönni? Megdobban még a szívetek?
Fábián Zsolt: Természetesen! Miskolcon a legjobb játszani. Nagyon régóta ismernek bennünket és mi is jól ismerjük a helyi közönséget. Ez egy kiemelt helyszín. Hálás feladat itt koncertezni, és törekszünk arra, hogy az ország más részein szintén ugyanilyen érdeklődés fogadja a zenekart. Biztosan más bandáknál is úgy van: ahonnan indultak, ott a legjobb játszani, más városokért pedig meg kell dolgozni.
– Nagyon éreztétek a hátrányát a vidéki indulásnak? A pesti együttesek bizonyára lépéselőnnyel kezdtek…
– Ha 1991-ről beszélünk, akkor egyértelműen igen. Ma már az Internet révén jobban kinyílt a világ, hiszen vannak kimondottan olyan irodák, amik a Youtube-on keresztül vadásznak a tehetségekre. Magyarország még ma is eléggé Budapest-központú; a fővárosban azért tűzközelben vagy. Még ma is sok minden múlik a kapcsolatrendszeren, hogy milyen partikra jársz, milyen körökben forgolódsz.
– Nálatok minden tagnak van más foglalkozása, a zenélés csak második helyen szerepel. Nem akartatok soha főállású muzsikusok lenni?
– Természetesen mindig is azok szerettünk volna lenni, mindig abban gondolkodtunk, hogy ebből éljünk meg. Amikor 1991-ben megnyertük a Popfesztivált, utána sok minden adott volt. Ha a Bíborszél eddigi létezését vesszük- és most 25 évről beszélünk-, akkor nyugodtan kimondhatom a véleményem: ahhoz, hogy egy zenekar folyamatosan a topon legyen édes kevés a tehetsége, meg a jó dalai. Itt az számít: az ember csinál egy remek nótát, ahhoz egy ütős klipet; koncerteket, jó bulikat játszik, de mellette még „érdekesnek” is kell lenni, például bulvárlapoknak kitalálni sztorikat, hogy mi történt az együttes tagjaival. Ránk ez soha nem volt jellemző. Valahogy mindig távol állt tőlünk ez a fajta népszerűség hajhászás, egyszerűen más típusú emberek vagyunk.
– Ha meg kellene határozni az együttes stílusát, hová sorolnád?
– Rock bandának nem mondanám, de popzenekarnak sem. Valahol a kettő között vagyunk. Az a cél, hogy mindenki számára befogadható, de ezzel együtt igényes, populáris zenét játsszunk.
– Azt hallottam, hogy valamilyen tagcsere van most…
– Helyettesítés van, nem tagcsere. A basszusgitárosunknak, Tóth Szabinak úgy alakult az élete, hogy külföldről kapott egy rendkívül jó ajánlatot, amit nem tudott visszautasítani. Csak átmeneti ez a dolog, várjuk vissza. Hudák Attila segít nekünk addig a koncerteken. A dobos már jó ideje Bodnár Balázs „Süni”, a szólógitáros pedig -1998 óta- Horváth Balázs.
– Mennyire volt jellemző a tagcsere az együttesre?
– Voltak tagcserék, de ha azt vesszük, hogy 25 éves a zenekar, akkor nem is fordultak meg olyan sokan. Az eredeti ötösből, az 1991-es ősfelállásból már csak én vagyok. A katonaság után a szólógitáros és a basszusgitáros kiszállt, maradtunk hárman és a Furcsa évek című albumunk már ebben a trió formában született. Lett volna igény élő koncertekre, de ezzel a hármas felállással nem nagyon tudtuk bevállalni, technikailag okozott megoldhatatlan problémákat. Aztán Balázs a zenekar meghatározó embere lett, jöttek új tagok és összeállt egy ütőképes élő formáció. Néhány változást követően alakult ki a jelenlegi felállás, ami emberileg is teljesen rendben van. Számunkra ez nagyon fontos, hiszen anélkül nem működhetne. Szakmai téren szintén egyetértés van köztük, annak ellenére, hogy mindannyian sokféle zenét hallgatunk.
– A dalokat ki komponálja? Te a szövegíró vagy…
– Igen, a szöveg 99 %-a az enyém. A régebbi dalokat több szerző is jegyzi: Kiss Tomi, Jurás Karcsi, Farkas Peti, de az utóbbi évek zenei arculatát egyértelműen Balázs alakítja, a szöveget meg én írom hozzá.
– Néztem a nótákhoz készült klipeket és remek ötletek vannak bennük, például: ejtőernyős ugrás. Ezek kitől erednek?
– Minden dalnak már a születésekor van egy hangulata, ami meghatározza a dallam- és szövegvilágot, és amikor írom a szöveget, nekem már bevillannak képek, jelenetek, amiket rögtön lejegyzek. Általában saját maguknak megcsináljuk a szinopszist, utána keressük az anyagi lehetőségeket, és persze kell egy személy, aki az ötleteivel és igényes munkájával látványossá teszi ezt az egészet. Ez az ember a mi esetünkben: Suta. A klipek nagy részét vele forgattuk, ő kellőképpen ránk tud hangolódni, ami a végeredmény tekintetében egyáltalán nem lényegtelen.
– És a Miskolc klip?
– A Lokálpatrióta Egyesület pályázatára készült a Miskolc című dalunk és az volt a nyeremény, hogy klipet lehetett forgatni hozzá. Ismert, meg kevésbé ismert miskolci emberek szerepelnek benne és a város nevezetességei is bevillannak képekben, ez egy kifejezetten városimázs építő klip.
– A szám első videója a DVTK Stadionban, a focicsapat közreműködésével készült…
– Ez abban a formában igaz, hogy a dal ősbemutatója egy DVTK mérkőzés előtt volt, amit rögzítettünk; ez a felvétel jelent meg először, és aztán készült el a hivatalos, már említett másik változat, amit Miskolc különböző pontjain vettünk fel sok szereplővel. Őszintén megmondom: nem számítottunk rá, hogy ekkora ívet fut be ez a szerzemény. Mindig is azt vallottam, hogy egy dal annyit ér, amennyi eljut belőle a közönségéhez. Azt hiszem, ebből a szempontból ez telitalálat.
– A DVTK-val milyen a kapcsolatod? Rólad úgy hírlik, hogy óriási focirajongó vagy…
– Nagy szurkolójuk vagyok, drukkolok a csapatnak. Járok a meccsekre, és az eredményesség függvényében természetesen én is átesek az összes hangulatváltozáson, az eufóriától – ha úgy adódik- a letargiáig, de azt szoktam mondani, hogy a hovatartozás sohasem eredmény-, vagy helyezésfüggő, így amikor tudok, ott vagyok.
– Hallottam: új lemeze készül a Bíborszél zenekarnak. Tényleg?
– Igen, így van. Október végén már szeretnénk megjelentetni. A hanganyag mellett most a kinézet kialakításán dolgozunk. Én eléggé konzervatív gondolkodású vagyok ezen a téren: az mp3 letöltés praktikus megoldás, de én szeretem egy kiadványban a jó borítót, ha benne vannak a dalszövegek stb. Szóval, igyekszünk egy nagyon igényes CD-t összehozni.
– Jól tudom, hogy az első lemezetek még bakeliten jelent meg?
– Bizony, fekete nagylemezen! Sőt, még műsoros kazettát is adtunk ki. Aztán mi is átváltottunk CD-re, de ami még nincs a zenekarnak, viszont már régóta szeretnénk: az a koncert DVD. Akarunk rendezni egy nagy jubileumi bulit és tervbe van véve, hogy azt majd több kamerával felvesszük és megjelentetjük DVD formában.
– Merre találkozhat veletek a közönség?
– A honlapunkon, meg a Facebook- oldalunkon megtalálható minden naprakész információ, ott kell nézni a fellépéseket. Nagyon dolgozunk az új albumunkon és remélem, hamarosan már a lemezbemutató dátumát, helyszínét is közzé tudjuk tenni az Interneten. A tervek szerint ősz végétől megint nagy fokozatra kapcsol a Bíborszél.
(Nyitókép: Vona Ildikó fotója)
