Két alkalommal láthatták a miskolciak a Generali Arénában az István a király című rockoperát. Bródy Jánossal, a darab szövegírójával az előadások közti szünetben beszélgettem.
Vona Ildikó/ PannonHírnök: Tudsz arról adatot, hogy Miskolcon bemutatták-e valaha az István a királyt? A helyi színház repertoárjában még soha nem szerepelt, az biztos.
Bródy János: Volt itt a környéken, úgy emlékszem. Nem miskolciak, nyíregyháziak játszották pár éve. Nagyon sok formában bemutatták már a darabot, csak töredékét ismerem azoknak az előadásoknak, amik megtörténtek.
Az első szcenírozott változatban Pelsőczy László volt István, és Varga Miklós csak a hangját adta a szerephez. Miért?
A városligeti bemutatóra Koltay Gábor rendező válogatta össze a szereplőket. Két esetben érezte úgy, hogy az énekes produkciója nem elég jó a képi ábrázoláshoz: Sebestyén Márta (Réka) szerepére egy kedves arcú néptáncos lányt kért fel, István királynak pedig egy nagyon idealizált férfialakot keresett, ő lett Pelsőczy László. Szörényi Levente mesélte, hogy látott mostanában hitelesnek tekinthető, archaikus István király-ábrázolásokat, amik sokkal közelebb állnak Varga Miki vonásaihoz.
Termetre Varga Miklós elég alacsony, és úgy hírlik Istvánról, ő sem volt túlságosan magas…
Nem tudni pontosan, hogy alkatra milyen volt. Keveset tudunk róla. Ezek legendák maradtak, későbbi korokban elmesélt történetek, amik már akkor is valószínűleg célzatosak voltak. A két Legenda, a Nagy és a Kis legenda két különböző személyiséget állít elénk. Az egyik megbocsátó, kegyes, istenhívő, szeretettől és könyörülettől átitatott király, a másik erőskezű, határozott, céltudatos uralkodó. Nyilván mindegyiknek megvolt az oka, hogy amikor keletkezett, miért azt a példát mesélte el.
Hogy jutott eszetekbe egy szentté avatott királyról rockoperát írni? Akkor még javában a szocializmusban jártunk…
Boldizsár Miki hozta a témát és úgy éreztem, izgalmas lenne az államalapítás körülményei között bemutatni valamit a magyar történelem alapvető konfliktusaiból. Mindannyiunkban ott él egy kis István király és egy kis Koppány vezér. István király mai utódai európai Magyarországot akarnak, Koppány utódai meg nem akarnak gyarmat lenni.
Elég nagy a különbség a két főszereplő karaktere között. István akár negatív hős is lehet?
István királyról szól a darab, ő a drámai alkat, neki van jellemfejlődése. Bár a körülmények rendkívül ellentmondásosak, mégis megpróbálja megtalálni a legjobb megoldást, ami ebben a helyzetben ennek az országnak és népnek a legtöbbet adja. Kevés ilyen államférfi van, aki képes ennyire átlátni a jövőt. Ez a mű arról szól, hogy egy fiatalember, aki hatalomhoz jut, miként alakul át és válik nagy uralkodóvá.
Mivel sikerült elérni, hogy az elvtársak engedték bemutatni? Húzós téma királyról beszélni egy korszakban, amikor „A Párttal, a Néppel egy az utunk”…
Talán szerencsénk volt. A nyolcvanas évek elején, 1983 tájékán már nagyon lazult a fegyelem. Levente mondta nemrég: lehetséges, ha most írnánk meg, ma is nagyon nehéz lenne bemutatni.
A premier óta sok minden változott, rendszerváltás volt, de az emberek még most is értik. Mi lehet a vonzereje ennek a műnek?
Nagyon jó a zenéje, a szövege és az előadók. Erős kvalitású, karakteres figurák vannak benne, ami szintén fontos eleme egy rockoperának. Amikor bemutatásra kerül, a rendezésbe és a rendezői megközelítésbe nem szoktunk beleszólni, a daloknak viszont úgy kell elhangozni, ahogy azok a lemezen szerepelnek. Ezeket mindenki tudja kívülről, és mi a darabot nem kívánjuk átalakítani, megváltoztatni.
Mit szóltál az ötlethez, hogy az eredeti szereplőkkel adjátok elő?
Nekem nagyon tetszett a gondolat. Sajnálatos, hogy Victor Máté nem fogadta el a felkérést Asztrik szerepére, és Vikidál Gyula sem vállalta Koppányt.
Te kezdted el hirdetni, hogy idehaza a beatzene nyelve legyen magyar. Miért volt annyira fontos magyarul énekelni?
Én Magyarországon születtem, ez az anyanyelvem, magyar iskolába jártam, magyar volt mindenki körülöttem. Engem ez a társadalom formált. Ha valamit el akartam mondani, csak magyarul tudtam.
Nagyon fiatalon kerültél az Illésbe. Mit jelentett számodra a zenekar?
A Műszaki Egyetemre és az Illésbe egyszerre kezdtem járni. Mire lediplomáztam, 1969-ben már országos hírű együttessé vált, így aztán nem dolgoztam soha a szakmámban.
Levente barátommal ott írtuk meg az első magyar nyelvű dalokat akkor, amikor még sokan úgy gondolták, ez a műfaj a magyar kultúrától idegen.
Nyugati, imperialista, dekadens dolog, ami a szocialista kultúrába nem illeszthető bele. Mi úgy éreztük: ebben ki tudjuk fejezni magunkat, ebben benne vagyunk, ez a mi életünk. Ezt úgy lehetett a legjobban megmutatni, hogy nemcsak a nyugati zenekarok számait játszottuk, hanem megírtuk a saját gondolatainkat.
Kossuth-díjat kaptatok…
Az sokkal később volt, ehhez képest 35 évvel. Persze nagyon örültünk neki, mert ez azt jelenti, hogy ma már a rockzenét a magyar nemzeti kultúra részének tekinti minden fontos, művészettel foglalkozó, felelős személy. Ez most már nem kérdés, de volt idő, amikor elég mostohán bántak velünk.
A „Ha én rózsa volnék” dalod mitől volt olyan veszélyes?
– A szó veszélyes fegyver, és a dalok nagyon hatásosak tudnak lenni. Most is vannak olyan számaim, amiket nem játszanak a rádiók. Főleg a kritikus hangvételű dalaimról gondolják azt az állami ellenőrzés alatt álló műsorszórók szerkesztői, hogy nem illeszthetők be az egészséges nemzettudat keretei közé.
Lehetőségem volt egy rövid ideig Németországban élni, ott figyeltem fel igazán a szövegeidre…
Az énekelt ritmusos szövegek, a dalok mindennél erősebb kötődésre képesek az emberi lélekben. Ezért sokszor fordul elő, hogy azok a családok, akik külföldön élnek a dalok segítségével őrzik a magyarságukat, adják tovább azt. Nagy meglepetés volt számomra, amikor először jártam Kaliforniában és láttam, az ottani cserkészek minden számomat kívülről fújják. Nekik Magyarországot ezek a nóták jelentették, és azok az István a király előadások, amiket ők maguk szerveztek, felejthetetlen emlék marad számukra. Született is róla egy film Pigniczky Réka rendezésében, Inkubátor a címe.
Soha nem jutott eszedbe, hogy külföldön élj?
Én a magyar kultúra terméke vagyok, mindig magyarul fogalmaztam meg a gondolataimat.
A fellépéseken kívül is kapsz visszajelzéseket a rajongóktól?
Van egy Facebook-oldalam, ahová nagyon sok komment érkezik. Felteszem oda a híreket, koncerteket, és megírják, milyen számokat hallgatnának szívesen. Most, hogy lassan 70 éves leszek, tervezünk egy nagy koncertet, de már most bajban vagyok, mert két és fél órába nem fér bele minden dal, amit kértek eddig.
Olvastam a koncert kapcsán, pár számot kiadtok majd bakelit lemezen. Ez komoly?
A menedzserem ötlete volt: ha lemezt készítünk abból az alkalomból, azt bakeliten jelentessük meg. Én ahhoz a korszakhoz tartozom, amit a mikrobarázdás lemezek jelentettek. Engem annyira inspirált ez a gondolat, hogy már írtam is pár dalt, amik szerintem olyan „bakelites” hangzásúak.
Csak az a kérdés: az emberek mivel fogják tudni meghallgatni?
Vannak cégek, amik most elkezdtek újra lemezjátszókat forgalmazni.
Eredetileg villamosmérnök vagy. Szakemberként hogyan látod: miért szólnak teltebben a bakelit lemezek a CD-knél?
Van egy sajátos hangzásuk, az biztos, de igazi titkuk, hogy a bakelit nagylemezeket általában végig szokták hallgatni. Teljesebb élményt ad. Olyan, mint egy zenei novelláskötet.
Bakelit lemezt meghallgatni egy kis program, amire felkészül az ember: előveszi, megtörölgeti, felteszi, figyelni is kell rá.
Azok, akik abban a korszakban alkottak ügyeltek rá, hogy a dalok sorrendjének is legyen valamilyen íve. Az István a királyt sem színpadra szántuk, hanem dupla bakelitre készült. Azért ilyen hosszú. Azért van négy felvonása, mert négy oldal. A kettős nagylemez adta meg nekünk a lehetőséget, hogy nagyszabású műben gondolkodjunk.
Több színpadi műved is van…
Igen, és vannak még terveim. Az interneten különálló dalok terjednek, de ha CD-n jelenik meg, akkor is csak egy-egy számot játszanak le róla. A dalok fontos, kis sűrített információs csomagok. Nagyobb ívű dolgokat már csak színházban lehet bemutatni úgy, hogy elvárhatóan végighallgatják. Most dolgozunk egy színpadi zenés darabon, ami Molière életéről szól; már megírtam a szövegkönyvet, a dalok is készülnek. Kocsák Tibor a zeneszerzőtársam ebben a produkcióban.
A 70. születésnapi koncert mi lesz? Összegzés, búcsúzkodás?
Inkább ráadásnak nevezném. Búcsúzkodni nem szeretnék, annak ellenére, hogy „Az Illés szekerén” című lemezemmel már úgy éreztem, akár le is zárhatnám az életművemet.
De tudod, van az úgy néha, hogy koncert után a közönség nem akar hazamenni, hanem áll és követeli a ráadást. Valahogy ez történt ezzel a produkcióval is.
Elnyerte a Fonogram-díjat, dupla platina és a 2012-es év legjobb klasszikus pop-rock lemeze lett. A barátaimtól és tisztelőimtől folyamatosan kaptam az impulzusokat: még történnie kell valaminek. Ezért lesz még egy koncert 2016. április 9-én Budapesten, a Papp László Arénában, és megjelenik az új album 11 dallal, aminek azt a címet adtuk, hogy Ráadás.
Kövessen minket: Facebook
