A miskolci kötődésű fiatal énekessel a Magyar Kultúra Napja alkalmából adott koncertje után beszélgettünk, az Új Nemzedék Kontaktpont Irodában.
Vona Ildikó: Milyen fellépésed volt most?
Szécsi Viktória: Délelőtt a Földes Ferenc Gimnáziumban adtunk egy koncertet a kultúra napja alkalmából, holnap pedig a Herman Ottó Gimnáziumban tartunk egy előadást gitárművész kollégámmal, Vihula Mihajlóval. Mivel a kultúrához a zene és a költészet is szorosan hozzátartozik, ezért a saját zenénket vittük el a diákoknak. Miskolci költők verseit, amiket már inkább dalszövegként használunk, és igyekszünk könnyűzenei motívumokat is beletenni. Nem szeretjük a „megzenésített vers” meghatározást, mert az a tapasztalatunk, hogy valamiért idegenkednek az emberek tőle. Talán túl komolynak találják.
– A diákok hogyan fogadták?
– Nagyon tetszett nekik. Körülbelül 200-an gyűltek össze a nagyteremben; azok a tanulók, akiknek éppen irodalomórájuk volt. A mostani koncert 45 percig tartott, de amikor művelődési házakban lépünk fel, akkor egy-másfél órát szoktunk játszani.
– A megzenésítést ki csinálta?
– Vihula Mihajlo, – ahogy a miskolciak nevezik- Misa készítette, a végső kidolgozásokban pedig már én is részt vettem, hozzátettem az énekesi kreativitásomat. Régóta ismertük már egymást, számos rendezvényen találkoztunk korábban. Amikor énekelni kezdtem, sok koncertjén ott voltam nézőként, illetve gyerekfellépőként. Hallott énekelni, és amikor felmerült egy önálló est ötlete, őt kértem meg, mert mindenképpen élőzenei kíséretet szerettem volna. Annyira jól tudtunk együtt dolgozni, hogy eldöntöttük: ebből egy állandó formációt kellene csinálni.
– Hogyan kezdtél el énekelni?
– 8-9 éves lehettem, amikor Miskolcon meghirdettek egy Tinisztár nevű versenyt. Jelentkeztem rá és második helyezést értem el. Nagyon megtetszett. Sok embert megismertem, ott találkoztam Regős Zsolt karnagy úrral, aki meghívott engem a Miskolci Nemzeti Színházba gyerekszínésznek. A Valahol Európában című előadásban játszottam, sőt kaptam egy kis táncszólót is, akkor még a balett fontos része volt az életemnek.
– Ezek szerint táncolsz is?
– Már nem foglalkozom a tánccal. Mostanra ez inkább csak színpadi mozgás, de gyerekkoromban jól megtanultam az alapokat, ami hasznos volt.
– Jelenleg Pesten élsz, ugye?
– Igen, mert az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanulok, holland tolmács leszek. Nagyon szeretném az éneklést is folytatni, ezért felvételizem ének-zene kiegészítő szakra. Remélhetőleg jövőre már tudom azt is végezni. Sok órám lesz: magánének, szolfézs, zongora, összhangzattan. Zongorázni tanultam korábban 5 évig zeneiskolában, most megint járok tanárhoz és szeretnék eljutni egy olyan szintre, hogy akár kísérni is tudjam magamat éneklés közben.
– Chinorányi István zeneszerzővel hogyan ismerkedtél meg?
– A 4 Dance Club Stúdióval együtt dolgozom, és úgy ismerkedtem meg vele. Meghívott a darabjába, A Senki szigete című musicalbe szereplőnek, ami nagy élményt jelentett számomra. Nem állt tőlem távol ez a fajta színpadi világ, hiszen előtte nekem már voltak ilyen jellegű munkáim Miskolcon, illetve Budapesten Miklós Tibor társulatában, a Rockszínházban is játszottam.
– Sok helyen látom a neved kiírva…
– Igen, szerencsére sok felkérést kapok. Persze próbálok én is többfelé nyitni. Most éppen Levente Péterrel csináltunk egy gyerekműsort közösen.
– A Kocsonya Farsang miben jelent mást?
– Igyekszem sokszínű lenni, sokféle zenét csinálni. Szeretem a musicaleket és a könnyűzene is igencsak közel áll hozzám. Jött ez a felkérés a várostól, a programot én állíthatom össze. Egy híres musicalrészlet lesz benne, a Cabaret, az összes többi könnyűzenei dal. Ismert mai és régi popslágerek. Nagyon jó időpontot és nagyon jó helyet kaptam: szombaton, az Erzsébet téren 16.30-tól hallhat engem a közönség. Misával már volt az Operafesztiválon koncertünk, viszont a Kocsonya Farsang más. Másképp kell kiállni, más műsort hozni, de nagyon örülök neki, ez is én vagyok.
– Tervek?
– Sok tervem van. Szeretnék megint egy önálló esttel a közönség elé állni, és Misával készítjük a CD-nket „Miskolci akvarellek” címmel. Ezek már meglévő dalok, nem újak, de lesznek rajra versek is. A várostól nyertem egy támogatást, Pályakezdő Ösztöndíj a neve, amit arra kaptam, hogy minél több helyre (természetesen Misával) elvihessük a zenénket, például idősek otthonába, vagy beteg gyerekekhez.
– A holland nyelvvel mi a terved? Lesz koncert hollandul?
– Szeretem, de nem egy éneklős nyelv a holland. A német felé hajlik, pont ezért nehéz. Ha meglesz a diplomám és elmegyek fordítónak, azt tudom rugalmasan csinálni. Nem szeretnék nyolc órára beülni valamilyen irodába. Az éneklés mellett otthon is fogok tudni fordításokat készíteni.
