Sikeres restaurálást követően, néhány napja visszakerült a Herman Ottó Múzeum képtárába Csontváry Kosztka Tivadar Öreg halász című festménye.
A felújításra azért volt szükség, mert az évek múlásával a műalkotás kritikus állapotba került: színei fokozatosan tompultak, repedések keletkeztek a rétegekben, a vászon hullámossá vált, a szakemberek pedig attól tartottak, hogy a festék lepereg róla. Utoljára 1964-ben restaurálták, a mostani munkák anyagi forrását cégek, intézmények, magánszemélyek, valamint a Nemzeti Kulturális Alap közös összefogásával sikerült előteremteni.
Egy kis ünnepség keretében leplezték le az elkészült festményt: Bellák Gábor művészettörténész előadást tartott Csontváry életéről, Dicső Ágnes restaurátor megosztott néhány szakmai titkot a felújítás folyamatáról, élő bejelentkezés részesei lehettünk az M1 Híradójában, és Bach muzsikája is tovább emelte az esemény fényét.
Tóth Arnold, a Herman Ottó Múzeum igazgatója elmesélte, hogy 1977-ben került Miskolc tulajdonába a kép, ami része volt dr. Petró Sándor helyi orvos magángyűjteményének. A különleges kollekció a magyar festészet 250 évét ölelte át, és olyan ismert művészek alkotásait tartalmazta még, mint Munkácsy Mihály, Barabás Miklós, Paál László, Lotz Károly, Szinyei Merse Pál, Benczúr Gyula, Mányoki Ádám. Csontváry Kosztka Tivadar Öreg halásza iránt kezdettől fogva nagy az érdeklődés, valósággal Miskolc utazó nagykövetévé vált: a honi galériák mellett olyan sok múzeum kérte, hogy bejárta a világot. Kiállították többek közt Londonban, Stockholmban, Rotterdamban, Münchenben, Miamiban, San Diegóban.
Csontváry az Öreg halászt Nápoly környéki utazása során készítette – 1901 körül –, életében viszont sosem állította ki. Titokzatos és talányos ez a figura, a képre nézve azonnal megfog bennünket átható tekintete. Azért is számít különleges értéknek, mert Csontváry nem volt portréfestő. Nála alig fordulnak elő arcképek, inkább csak a pályája elejéről származó szénrajzok. Az olaj-vászon portréi közül az Önarckép, a Marokkói tanító és az Öreg halász jelentős. Számára a legnagyobb művészi kérdést az élő természet ábrázolása jelentette.
Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) eredetileg gyógyszerészként dolgozott, de kiemelkedőt a magyar festészetben alkotott. A müncheni Akadémián tanult festészetet, kortársai azonban nem értették meg, műveit életében nem értékelték. Ehhez persze különc életvitele is hozzájárult (vegetáriánus volt, zárkózott ember, és soha nem fogyasztott szeszes italt), megismerését szintén nehezítette, hogy képeit megtartotta, patikája padlásán gyűjtögette. Halála után – mivel jó minőségű vásznat használt alkotásaihoz – örökösei anyagárban, kocsiponyvaként akarták eladni, az utolsó pillanatban vette meg azokat Gerlóczy Gedeon építész.
Festészete nem tartozott egyetlen korabeli, jól elhatárolható művészeti irányzathoz sem. Magát a „Napút festők” közé sorolta, folyamatosan kutatta a különböző napszakok színvilágát, a Nap és a fény természetét, jellemzőit. Ismertté vált festményeinek száma 112 – Romváry Ferenc monográfiája szerint 125 –, ami más művészekéhez képest kevés. Csontváry festői pályája különös módon kezdődött. 1875-ben kapta meg gyógyszerész-oklevelét, ezután patikusként dolgozott Gácson és a Felvidéken. 1880. október 13-án hangot hallott, ami azt ígérte neki: „Te leszel a világ legnagyobb Napút festője”.
1881-ben Rómába utazott, járt a Vatikán képtáraiban, majd Párizsba ment, hogy Munkácsyval találkozzon. Hazatérése után saját gyógyszertárat nyitott, és évekig patikusként dolgozott. 41 éves korától tanult rendszeresen festeni: 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke volt, Karlsruhében Kallmorgennél, majd Düsseldorfban, Párizsban képezte tovább magát. 1902-ben és 1903-ban magyar vonatkozású témák foglalkoztatták, ekkor készült a Selmecbánya látképe, A Keleti pályaudvar éjjel, a Vihar a Hortobágyon és a Zrínyi kirohanása. 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában, Athénben járt; utazásai emlékét őrzi a Jupiter-templom romjai Athénban, A taorminai görög színház romjai elnevezésű több négyzetméteres tájképe, és a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című sokalakos kompozíciója.
1906-ban készült a fő művének érzett, legnagyobb méretű alkotás, a Naptemplom Baalbekben. A libanoni hegyekben festette a Magányos cédrus, valamint a Zarándoklás a cédrusokhoz című képeit. 1908-ból származik két szintén ismert kompozíciója, a Mária kútja és a Marokkói tanító. 1909-ben Nápolyban készült az utolsó befejezett műve, a Sétalovaglás a tengerparton. 1912-től írta filozófiai töltetű műveit és előadásokat tartott. Írott munkái sajátos vallásos-filozófiai gondolatrendszerről árulkodnak, de tükröződnek bennük kora tudományos eredményei, metafizikai, vallási áramlatai. (Írásait a Magvető Kiadó 1982-ben megjelentette – a szerk.) 1915-től a művész egészségi állapota folyamatosan romlott, ezért nem tudta – bár nagyon szerette volna – IV. Károly királlyá koronázását megfesteni. Budapesten hunyt el 1919. június 20-án.
Csontváry művészetét csak jóval halála után fedezték fel, azóta viszont több tanulmány, film, színházi darab készült életéről. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon képei már nagy sikert arattak, Magyarországon azonban csak az 1963-as Csontváry-tárlat óta lettek igazán széles körben ismertek. 2015-ben a Budai várban rendeztek egy átfogó életmű-kiállítást, amit a nagy érdeklődés miatt meg kellett hosszabbítani, így mintegy 100 000 látogatója volt az eseménynek.
Művei ritkán kerülnek értékesítésre. 2012. december 16-án a Traui tájkép naplemente idején című festménye 240 millió forintos áron kelt el egy árverésen, ezzel jelenleg a legdrágább magyar festménynek számít. Egy másik területen szintén Csontváry „viszi a pálmát”: a Baalbek méreteit tekintve (385 x 714,5 cm) a világ legnagyobb Napút festménye.
A borsodi megyeszékhelyre visszakerült, restaurált Öreg halász most pontosan olyan, mint amikor Csontváry megfestette. A megújult képet 2018. január 7-ig lehet megtekintetni a Herman Ottó Múzeum képtárában, azután ismét elindul világhódító útjára. Akik viszont hasonlóan értékes ritkaságra vágynak, nem kell sokat várni: februárban érkeznek a Seuso-kincsek Miskolcra.
Nyitókép: A világ legnagyobb Napút festménye: Naptemplom Baalbekben (Fotó: MTI)
