A népszerű művésszel az utazási kiállításon adott koncertje után beszélgettünk, a miskolci ITC Székházban.
Vona Ildikó: Miskolchoz milyen emlékeid fűződnek?
Takács Nikolas: Miskolc az első olyan városok közé tartozik, ahol önálló koncerteket adhattam. Sőt, az első adventi turnésorozatom egyik állomása is Miskolc volt. Többéves múlttal rendelkezem itt, és
mindig nagyon szívesen jövök ide, mert jó a közönség.
Vannak törzsvendégek, akik valamennyi fellépésemre eljönnek, minden számomat velem együtt éneklik, és a dobos kollégám is innen származik, a környékről.
– Turistaként sikerült már a városból valamit látni?
– Sajnos nem. Nyilván a kocsiból épületeket igen, de úgy, hogy turistaként gyalog elindulok és megnézem a várost, még nem sikerült összehozni. Viszont remélem, hamarosan lesz rá lehetőségem.
– Galántai születésű vagy, és most az utazási kiállításon Szlovákia a vendég. Csináljunk egy kis reklámot a szülőhelyednek! Miért érdemes Galántára ellátogatni?
– Amikor kisgyerek voltam és felnőttem abban a csodálatos városban, akkor nagyon autentikus volt. Most már nem az, sokat változott. Ipari város lett, rengeteg gyár lepi el Galántát és környékét. Kiemelnék azonban kettő kastélyt. Az egyik neogótikus, ami nemrég lett felújítva. A közelében található a zeneiskola, és én mindig a romok között jártam suliba. Olyan fantasztikus hangulata volt az egész parknak és a még nem felújított kastélynak, hogy valami eszméletlen. Tavaly ott – a neogótikus kastély udvarán – adtam egy koncertet, nagyon kellemes volt, és érdemes oda ellátogatni…
– Megdobban a szíved, amikor otthon lépsz fel?
– Igen, természetesen! 8 éves koromban léptem fel először egy galántai versenyen, és ilyen értelemben valahogy más érzéseket kell a zeneszámok közé, mögé tenni. A másik kastély reneszánsz stílusban épült, szintén Esterházy, ott sokszor hegedültem különböző kiállításokon, azt is nagyon szeretem.
– Láttam galántai népviseletet, ami gyönyörű. Vannak hagyományőrző csoportok, akik belebújnak a különféle rendezvényeken?
– 13 éve már Magyarországon élek, Budapesten, így nem tudom, mennyire aktívak ezek a formációk. Azért nyilatkozom így, hogy hiteles legyen: amíg én otthon éltem, léteztek különböző társulatok – akár népdalban, akár táncban –, akik nagyon híresek voltak, mert járták az országot és képviselték Galántát.
– A férfiaknak hozzátartozott a kalap a viselethez. Lehetséges, hogy onnan vetted az ötletet?
– Igen, mondtam is a fellépésekkor.
– Ez most kicsit Jávor Pálos, de amiben először megismertünk teljesen olyan, mint a galántai férfikalap…
– Tavaly váltottam. Úgy éreztem, másra vágyom, más látványra; szeretnék kicsit változtatni, és akkor visszanyúltunk a múltba.
Ez egy klasszikus kalap, amit régen hordtak a színészek, az urak.
Minden egyes úr gardróbjában kötelező darab volt, de visszatérve Galántára: igen, szintén kalaposak a férfiak.
– Nyilatkoztad, hogy szeretsz utazni. Merrefelé? Tengerpartra vagy inkább a hegyekbe?
– Szeretek utazni, és nagyon különböző helyekre. Kedvelem a tengerpartot, de nem bírok sokáig ott lenni. Inkább az aktív pihenést választom, szívesen megyek például várost nézni. Nagyon szeretem Párizst, többször jártam ott, és imádom az egésznek a hangulatát. Talán azért, mert kicsit olyan, mint Budapest, amit szintén imádok.
– Amerika mennyire jött be?
– Más világ, és nem az építészete miatt szeretem, de jól éreztem ott magam; remek zenészekkel, producerekkel találkoztam az utazásaim során.
– Nem zavart a nagy nyüzsgés?
– Nem, mert én Los Angelesben voltam, és az New Yorkhoz képest lelassult, mindenki lazábban veszi a dolgokat. Egyáltalán nem zavaró – persze kicsit bosszantó, hogy még a 6 sávos autópálya is folyamatosan tele járművekkel –, de egyébként
nagyon jó tapasztalatokkal tértem vissza Amerikából.
– Kicsit nehezen indult az énekesi pályád. Elégedett vagy azzal, amit eddig sikerült elérni?
– Nagyon fontos számomra az alkotás, és hogy mindig megújuljak. Lesznek különleges koncertek az idén, kiemelném a „Seven” nevezetűt, ahol 7 énekes áll együtt a színpadon csodálatos díszlet előtt, zenekarral, fúvósokkal, április 12-én a Budapesti Sportarénában. Egymást kísérjük hangszereken, egymás dalait. Én előveszem a hegedűm és hegedülni is fogok, a kollégatársaim pedig zongorán, dobon, basszusgitáron, gitáron játszanak majd.
– Kikkel fogsz fellépni?
– Gáspár Laci, Oláh Gergő, Freddie, Emilio, Kökény Attila és Gitano (ő Nagy Laci zenei producer, aki fantasztikus lemezeket írt és nagyon szépen énekel, gitározik). Ez a hetes formáció áll majd színpadra egy izgalmasnak ígérkező este folyamán.
– Nem válaszoltál a kérdésemre: elégedett vagy az eddig elért sikereiddel?
– Elégedett vagyok, mert úgy gondolom, kimaxoltam mindent, amit szerettem volna az utóbbi években. A jövőre vonatkozóan pedig rengeteg tervem van, rengeteg olyan dolog, amit szeretnék elérni.
– Szimfonikus zenekaros koncerted lesz még? Eredetileg komoly zenész vagy…
– Igen, és visszatérek időnként. Van pár olyan elképzelésem, amit szeretnék színpadra vinni, azokhoz meg kell a szimfonikus orkeszter. Dolgozunk rajta, és reméljük, hamarosan összejön. Én azt vallom: fejlődni kell – zeneileg, emberileg egyaránt –, alkotni, gyakorolni, élményt adni a közönségnek, és azt a közönség meghálálja.
(Nyitókép: Höltzl Gergely, koncertfotók: Vona Ildikó)
