Öttagúra bővült az eddigi triófelállásból a Lukács Miklós Cimbiózis, amely május 10-én a Fonó Budai Zeneházban mutatja be Lux et Umbra című új lemezét.
„A Cimbiózis harmadik lemezének tervezésekor eldöntöttem, hogy bővítem a hangzást. A zenét még inkább kamarajellegűre képzeltem el, úgy éreztem, hogy a jellegzetes karakterű cimbalom, bőgő, dob alapfelállás mellé új színeket kell tenni. A trió mint mag megmarad, de erre az anyagra valami mást akartam, a klasszikus, a kortárs zene felé elvinni a kompozíciók jellegét” – mondta Lukács Miklós.
A nemzetközi színtéren is elismert, számos világzenei és dzsesszformációban zenélő cimbalomművész öt évvel ezelőtt hozta össze saját trióját Orbán György bőgőssel és Baló István dobossal. A csapat két lemezt készített hármasban, a Cimbiózis 2014-ben, a Budapest anzix egy évvel később jelent meg a Fonó kiadónál, amely a friss anyagot, a Lux et Umbrát (Fény és árnyék) is gondozza. A felállás két fúvóssal, Klenyán Csaba klarinétossal és Jankó Attila fagottossal bővült kvintetté.
„Először emberekben gondolkodtam, ezért hívtam Csabát a Cimbiózisba. Viszonylag sokat játszottunk már együtt, leginkább klasszikus zenei közegben, és láttam, mennyire nyitott a különböző kalandozásokra; volt, hogy a közös muzsikálás egy szabad zenei folyamba torkollott. Szerettem volna egy fafúvós kollégát is, aki alátámasztja a hangzást, a fagottot a klarinét miatt választottam, Csaba és Attila az Új Magyar Zenei Egyesületben (UMZE) is együtt zenél” – fejtette ki Lukács Miklós.
Úgy vélte, a fagott megítélése hasonló a cimbalomhoz, a zenében elérhető kereteit gyakran beskatulyázzák, miközben a hangszer művelői időről-időre bebizonyítják, mekkora távlatok rejlenek benne. „A lemezünkön időnként az indiai zenei világba repített a fagott, ami meglehetősen furcsán hangzik”.
A cimbalmos szerint a Cimbiózisban mindaz megszólal, ami rá eddig zeneileg hatott. „A klasszikus zenével kezdtem, de édesapám is zenész, cimbalmos volt és gyerekkorom óta együtt élek az éttermi cigányzenével. Később autentikus cigányzenét, világzenét és dzsesszt is játszottam több formációban, a Cimbiózisban ez a sok mind benne van, ezért választottam a nevet is, ami szójáték és a zenei szimbiózisra, valamint az emberi összetartásra egyaránt utal”.
A 41 éves Lukács Miklós felidézte, hogy triójából Baló Istvánnal csaknem másfél évtizede zenél együtt a Dresch Quartetben és Orbán Györggyel is régóta tart a szakmai kapcsolat.
„Minden komponálási folyamat előtt igyekszem tiszta lappal indulni és kizárni az agyamból a korábbi munkákat. Próbálok máshogy játszani, mint korábban, most a klarinét és a fagott beépítését helyeztem előtérbe. A Cimbiózisban szerkezetileg a klasszikus zenéből indulunk ki, de gyorsan egy improvizációs térben találjuk magunkat, majd a folyamatot a végén tisztítom véglegessé” – fűzte hozzá a zenekarvezető.
Klenyán Csaba arról beszélt az MTI-nek, hogy eddigi pályafutása során is sok improvizációs zenét játszott, rengeteget tanult ebben a tekintetben Szakcsi Lakatos Bélától, Oláh Kálmántól. „Gyerekkoromtól mindent hallgattam, ami klarinét, legyen az klasszikus zene, dzsessz vagy egyéb. Az improvizációban számomra az a legfontosabb, hogy tudjuk, mi a keret, mihez képest tudunk szabadon szállni”.
Lukács Miklós kitért arra, hogy továbbra is létezik másik saját formációja, a két amerikai zenésszel, Larry Grenadier bőgőssel és Eric Harland dobossal alkotott dzsessztriója, amellyel új lemezt, jövőre pedig turnét tervez.
„Nagyon fontos számomra, hogy időről-időre játszhatom Eötvös Péter műveit, együtt zenélek a szintén amerikai szaxofonossal, Charles Lloyddal, a Balogh Kálmánnal közös formációm, a Cimbalomduó nemrég Zágrábban adott koncertet, és persze ott van Borbély Mihály Polygonja vagy Dresch Mihály kvartettje, amelyekben állandó tag vagyok” – mondta végül a cimbalmos az MTI-nek.
