Pannonhírnök
Keresés
Close this search box.

Tolvai Reni: „Nem emlékszem rá, hogy féltem volna valamitől”

Szabadtéri koncertje után beszélgettünk az énekesnővel, Miskolcon.

Néhány napja Miskolcon adott szabadtéri koncertet Tolvai Reni, fellépése után kértem egy kis beszélgetésre.

 

Vona Ildikó/ PannonHírnök: Milyen emléked fűződik Miskolchoz?

Tolvai Reni: Sok emlék köt Miskolchoz, hiszen már 8 éve énekelek – mármint úgy, hogy beindult a karrierem 8 éve –, rengetegszer léptem fel ebben a városban, és mindig nagyon kedvesen fogadott a közönség. Valamelyik évben még a húsvétomat is Miskolcon tartottam, ugyanis egyik legjobb barátom nagymamája itt lakik, és elhatároztuk, hogy itt töltjük az ünnepet. Bejártuk az egész várost, megnéztük a nevezetességeket, nagyon jó volt.

 

Péter-Pál Napi Mulatság Miskolcon

 

– Ki szokta összeállítani a koncertjeid műsorát? Befolyásol, hogy zárt térben kell énekelned vagy szabadtéri bulit tartani?

– Én állítom össze a koncertprogramot, és mindig az alapján, amit első benyomásra látok, amikor megérkezem. Nálam van minden zene, ami kellhet, de úgy választok dalt, hogy közben nagyon figyelek a közönségre. Amikor ránézek az emberekre, már tudom: itt most hatalmas táncolós buli lesz, vagy inkább hallgatni – meg nézni – szeretnék a műsort és ülni fognak.

– Mi a tapasztalatod, hol könnyebb megtalálni a kapcsolatot a közönséggel?

– Általában ott könnyebb, ahol úgy helyezik el a közönséget, hogy nagyon közel a színpadhoz. Ahol jó nagy távolság van, ott sokkal nehezebb. Nekünk nincs beleszólásunk mennyire közel, mennyire messze legyen a hallgatóság, de megmondom őszintén, jobban szeretem, ha rögtön ott vannak az emberek, ahol a színpad véget ér. Minél közelebb legyenek, ők is azt szeretik.

–  Nagyváradi lány vagy. Vajon a magyar népdalok játszottak abban valamilyen szerepet, hogy énekesnő lettél?

– Ezt nem tudom, mert még nagyon kicsi voltam, amikor elkezdtem énekelni. Két-három éves koromban a szüleim már látták, hogy belőlem biztosan énekesnő lesz. Vittek mindenféle versenyre – először gyermekversenyekre, aztán énekversenyekre –, de nem a népdalok, sokkal inkább a könnyűzene érdekelt. Hatalmas Freddie Mercury-rajongó voltam már háromévesen. Aztán, amikor 13 éves lettem, beiratkoztam a művészeti suliba, ahol négy éven keresztül egy nagyszerű énektanárnővel képeztük a hangomat.

– Magyarországra hogyan kerültél? Csak a Megasztár?

– Magyarországra kizárólag a Megasztár kapcsán, előtte csak látogatóba jöttünk ide.

–  Bátran belevágtál? Semmi félsz nem volt benned?

– Nem emlékszem rá, hogy féltem volna valamitől. Az Internetem ki kellett tölteni egy adatlapot, aztán már hívtak is a castingokra. Jelentkeztem és ennyi.

–  Gondoltad volna induláskor, hogy megnyered?

–  Nem, de nagyon-nagyon akartam.

– Mekkora változást hozott az életedben a győzelem?

– Óriásit. Mindent megváltoztatott, persze nem is tudtam volna másképp elképzelni ezt. Én úgy indultam neki a versenynek, hogy vagy megnyerem, vagy utána nem tudom mi lesz velem. Csak a zene és az éneklés, ez volt az egyetlen opcióm.

– Utána ide kellett költözni…

– Igen, persze.

– Milyen gyakran jársz Erdélyben?

– Nem olyan gyakran, mivel már mindenki itt lakik. A rokonaim, a barátaim is mind elköltöztek, konkrétan már senkim nincs ott.

– Amikor megkaptad a Magyar Kultúráért-díjat, mit éreztél?

– Igazán megtisztelő, ha azok a tanárok és azok a nagy emberek, akikre én felnézek, átadnak nekem egy díjat. Éreztem, hogy ők mennyire büszkék rám, és ez nagyon felemelő érzés volt, tényleg.

– A Transilvanian Music Awards-on Az év legjobb magyar pop dance slágere lett a Hagylak menni című dalod…

– Igen, ezek az elején voltak, a Megasztár után. Mindenki nagyon örült a sikereimnek és a kintiektől kaptam ilyen díjakat.

 – Van videód, ami már négy és fél milliós nézettségnél tart, duettezni azonban elég keveset szoktál. Miért?

– Nem tudom, hogy eddig miért nem duetteztem. Nagyon jó kérdés, el szoktam én is gondolkodni ezen, viszont ebben az évben több duettet is fogok készíteni.

– Lehet tudni, ki lesz a partner?

– Az egyik Andris, a párom (Kállay-Saunders András – a szerk,) a másik pedig Závodi Marci. Vele is fogok duettezni, és még tervezek egyet.

– Metzker Vikivel lesz még valami közös?

– Vikivel két dalt csináltunk együtt, két videoklipet. Most nem tudok semmi konkrétumot mondani, de mindig nyitott vagyok a Vikivel való közös munkára. Nagyon tehetséges és nagyon jó ember is, klassz vele dolgozni.

– Angolul hogyan kezdtél el énekelni?

– Én úgy kezdtem. Először angolul énekeltem, és aztán jöttek más nyelvek. Nekem természetes volt az angol, például a Megasztárban csak egy magyar dalt énekeltem. Az összes, tizenkét döntő alatt egyetlen egy volt magyar, a többi mind angol nyelvű.

– A „Hagylak menni”, ami rendkívül sikeres lett, magyar nyelvű…

– Igen, az volt az első saját dalom.

–  Ha felajánlanának egy színházi szerepet, mit szólnál hozzá?

– Már felajánlottak sokszor. Egyszer el is fogadtam egy ilyet, viszont nem élveztem annyira, mint egy koncerten az éneklést. A Casanova musicalben én játszottam az Angyalt. Nem volt túl sok szövegem, de az is nehezemre esett. Nem nekem való a színészkedés, sokkal jobban szeretek koncertezni.

– Hol találkozhat veled mostanában a közönség?

– Mindig kiírom a közösségi oldalamra, hogy mikor és hol vagyok. Időben ki szoktam tenni a Facebookra és az Instagramra a koncerthelyszíneket, dátumokat. Sokfelé járok – tele van a nyaram is –, rengeteg fellépésem lesz.

 

(Koncertfotók: Vona Ildikó/ PannonHírnök)

MEGOSZTÁS
Facebook
Twitter
LinkedIn
További cikkek