Néhány napja Miskolcon adott szabadtéri koncertet Tolvai Reni, fellépése után kértem egy kis beszélgetésre.
Vona Ildikó/ PannonHírnök: Milyen emléked fűződik Miskolchoz?
Tolvai Reni: Sok emlék köt Miskolchoz, hiszen már 8 éve énekelek – mármint úgy, hogy beindult a karrierem 8 éve –, rengetegszer léptem fel ebben a városban, és mindig nagyon kedvesen fogadott a közönség. Valamelyik évben még a húsvétomat is Miskolcon tartottam, ugyanis egyik legjobb barátom nagymamája itt lakik, és elhatároztuk, hogy itt töltjük az ünnepet. Bejártuk az egész várost, megnéztük a nevezetességeket, nagyon jó volt.
– Ki szokta összeállítani a koncertjeid műsorát? Befolyásol, hogy zárt térben kell énekelned vagy szabadtéri bulit tartani?
– Én állítom össze a koncertprogramot, és mindig az alapján, amit első benyomásra látok, amikor megérkezem. Nálam van minden zene, ami kellhet, de úgy választok dalt, hogy közben nagyon figyelek a közönségre. Amikor ránézek az emberekre, már tudom: itt most hatalmas táncolós buli lesz, vagy inkább hallgatni – meg nézni – szeretnék a műsort és ülni fognak.
– Mi a tapasztalatod, hol könnyebb megtalálni a kapcsolatot a közönséggel?
– Általában ott könnyebb, ahol úgy helyezik el a közönséget, hogy nagyon közel a színpadhoz. Ahol jó nagy távolság van, ott sokkal nehezebb. Nekünk nincs beleszólásunk mennyire közel, mennyire messze legyen a hallgatóság, de megmondom őszintén, jobban szeretem, ha rögtön ott vannak az emberek, ahol a színpad véget ér. Minél közelebb legyenek, ők is azt szeretik.
– Nagyváradi lány vagy. Vajon a magyar népdalok játszottak abban valamilyen szerepet, hogy énekesnő lettél?
– Ezt nem tudom, mert még nagyon kicsi voltam, amikor elkezdtem énekelni. Két-három éves koromban a szüleim már látták, hogy belőlem biztosan énekesnő lesz. Vittek mindenféle versenyre – először gyermekversenyekre, aztán énekversenyekre –, de nem a népdalok, sokkal inkább a könnyűzene érdekelt. Hatalmas Freddie Mercury-rajongó voltam már háromévesen. Aztán, amikor 13 éves lettem, beiratkoztam a művészeti suliba, ahol négy éven keresztül egy nagyszerű énektanárnővel képeztük a hangomat.
– Magyarországra hogyan kerültél? Csak a Megasztár?
– Magyarországra kizárólag a Megasztár kapcsán, előtte csak látogatóba jöttünk ide.
– Bátran belevágtál? Semmi félsz nem volt benned?
– Nem emlékszem rá, hogy féltem volna valamitől. Az Internetem ki kellett tölteni egy adatlapot, aztán már hívtak is a castingokra. Jelentkeztem és ennyi.
– Gondoltad volna induláskor, hogy megnyered?
– Nem, de nagyon-nagyon akartam.
– Mekkora változást hozott az életedben a győzelem?
– Óriásit. Mindent megváltoztatott, persze nem is tudtam volna másképp elképzelni ezt. Én úgy indultam neki a versenynek, hogy vagy megnyerem, vagy utána nem tudom mi lesz velem. Csak a zene és az éneklés, ez volt az egyetlen opcióm.
– Utána ide kellett költözni…
– Igen, persze.
– Milyen gyakran jársz Erdélyben?
– Nem olyan gyakran, mivel már mindenki itt lakik. A rokonaim, a barátaim is mind elköltöztek, konkrétan már senkim nincs ott.
– Amikor megkaptad a Magyar Kultúráért-díjat, mit éreztél?
– Igazán megtisztelő, ha azok a tanárok és azok a nagy emberek, akikre én felnézek, átadnak nekem egy díjat. Éreztem, hogy ők mennyire büszkék rám, és ez nagyon felemelő érzés volt, tényleg.
– A Transilvanian Music Awards-on Az év legjobb magyar pop dance slágere lett a Hagylak menni című dalod…
– Igen, ezek az elején voltak, a Megasztár után. Mindenki nagyon örült a sikereimnek és a kintiektől kaptam ilyen díjakat.
– Van videód, ami már négy és fél milliós nézettségnél tart, duettezni azonban elég keveset szoktál. Miért?
– Nem tudom, hogy eddig miért nem duetteztem. Nagyon jó kérdés, el szoktam én is gondolkodni ezen, viszont ebben az évben több duettet is fogok készíteni.
– Lehet tudni, ki lesz a partner?
– Az egyik Andris, a párom (Kállay-Saunders András – a szerk,) a másik pedig Závodi Marci. Vele is fogok duettezni, és még tervezek egyet.
– Metzker Vikivel lesz még valami közös?
– Vikivel két dalt csináltunk együtt, két videoklipet. Most nem tudok semmi konkrétumot mondani, de mindig nyitott vagyok a Vikivel való közös munkára. Nagyon tehetséges és nagyon jó ember is, klassz vele dolgozni.
– Angolul hogyan kezdtél el énekelni?
– Én úgy kezdtem. Először angolul énekeltem, és aztán jöttek más nyelvek. Nekem természetes volt az angol, például a Megasztárban csak egy magyar dalt énekeltem. Az összes, tizenkét döntő alatt egyetlen egy volt magyar, a többi mind angol nyelvű.
– A „Hagylak menni”, ami rendkívül sikeres lett, magyar nyelvű…
– Igen, az volt az első saját dalom.
– Ha felajánlanának egy színházi szerepet, mit szólnál hozzá?
– Már felajánlottak sokszor. Egyszer el is fogadtam egy ilyet, viszont nem élveztem annyira, mint egy koncerten az éneklést. A Casanova musicalben én játszottam az Angyalt. Nem volt túl sok szövegem, de az is nehezemre esett. Nem nekem való a színészkedés, sokkal jobban szeretek koncertezni.
– Hol találkozhat veled mostanában a közönség?
– Mindig kiírom a közösségi oldalamra, hogy mikor és hol vagyok. Időben ki szoktam tenni a Facebookra és az Instagramra a koncerthelyszíneket, dátumokat. Sokfelé járok – tele van a nyaram is –, rengeteg fellépésem lesz.
(Koncertfotók: Vona Ildikó/ PannonHírnök)
