A nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem 2018–2019-es tanévének ünnepélyes zárását június 15-én tartották. Reggel az oktatási célokat szolgáló két főépületben ejtették meg a két kar – a Bölcsészettudományi és Művészeti, valamint a Gazdaság- és Társadalomtudományi – szakonkénti búcsúztatóit.
Ezek után a végzősök és oktatóik – élükön az egyetem vezetőivel – énekszóval ballagtak át az egyetemi templomként is szolgáló nagyvárad-újvárosi református istenházába, ahol a Szózat eléneklése után ünnepi istentisztelet kezdődött, igét Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor hirdetett. Prédikációjában frappáns közvetlenséggel mutatott rá a keresztényi lét és elkötelezettség, valamint a jelenkor kihívásai és árnyoldalai közötti összefüggésekre.
A meghívottak köszöntése során Szomor Abigél egyetemi lelkész üdvözölte az egyházi, társadalmi, politikai élet megjelent képviselőit, a felsőoktatási testvérintézményektől érkezett vendégeket, nem utolsósorban pedig a hallgatókat és hozzátartozóikat, az oktatókat és érdeklődőket.
Az egyetemet alapító Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke széles történelmi és társadalmi merítésű köszöntőbeszédében mintegy állóképét festette meg annak a jelennek, amibe az elmúlt három évtizednyi küszködés, tervezgetés, építkezés nyomán jutottunk – különös tekintettel anyanyelvű oktatásunk mostani állapotára, helyzetére, nem hallgatva el a főként külső okokra vezethető kudarcokat sem. Megemlékezve a nacionalista-kommunista diktatúra azon áldozatairól, akik magyar egyetem ügyéért szenvedtek vértanúságot Romániában, ahol 60 éve számolták fel az önálló magyar állami egyetemet, kijelentette: „számunkra, erdélyi, partiumi magyarok számára az anyanyelvű oktatás és felsőoktatás létkérdések. Enélkül halálra, lassú sorvadásra van ítélve a nemzet. Ezért idézzük lépten-nyomon Reményik Sándor bizonyságtevő versének sorait: Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát! Mi is ezt az erdélyi korparancsot teljesítettük, amikor annak idején megalapítottuk a PKE-t, majd az EMTE-t, azaz egyházi hátterű erdélyi magánegyetemeinket.” Az EMNT által Marosvásárhelyen tartott – ahol éppen a magyar orvos- és gyógyszerészképzés felszámolása zajlik állami segédlettel – múlt hónapi rangos szakmai konferencián viszont az hangzott el, hogy „harminc év alatt az erdélyi magyarság nem tudott egységes oktatási stratégiát kialakítani”. A válságból válságba bukdácsoló román állami oktatás kedvezőtlen körülményeinek kényszerzubbonyában az erdélyi magyar oktatásügy is a puszta túlélés szintjén stagnál – állapította meg Tőkés László. Politikai érdekképviseletünk nem mindig állt a helyzet magaslatán, ezen a téren sem – mutatott rá, méltatva ugyanakkor az anyaország sokéves, folyamatos támogatását. A PUPA elnöke úgy vélte, néhány sikeres előzményt említve, hogy „politikai szervezeteink és a civil társadalom, nem utolsósorban pedig a szakma bevonásával megteremthetők a tanügyi önállóság és a magyar önrendelkezés szigetei, s ezeknek a rendszerszintű kiterjesztése és továbbfejlesztése hosszú távon elvezethet bennünket a tanügyi autonómia kivívásához”.
Számos aktuálpolitikai sérelmünkre is kitérve – az ártatlan székely ifjak bebörtönzésétől az úzvölgyi temetőgyalázásig, a magyar nyelv használatának korlátozásától és büntetésétől a antidemokratikus túlközpontosításig –, amelyek sajnos nemzetközi szinten sem érik el a hatalmasok ingerküszöbét, a püspök megfogalmazta a demográfiai mutatók miatti aggodalmait is. „Az európai integrációval, illetve a határok átjárhatóságával sajnos együtt jár az a fajta mobilitás, amely az agyelszívást, fiaink és leányaink elvándorlását is megkönnyíti.” Szülőföldünkön való megmaradásunk előfeltétele, hogy egyetemeinken sikerüljön itthon maradó saját értelmiségünk kinevelése – vélte Tőkés László, aki köszöntőbeszédét így zárta: „Fiatal Testvéreim! Legyetek sikeresek és boldogok! És arra kérlek titeket, ne hagyjátok itt szüleiteket, testvéreiteket, barátaitokat, falvainkat és városainkat! Ne hagyjátok itt Erdélyországot, szűkebb régiónkat, a Partiumot!”
A továbbiakban Pálfi József rektor tanévzáró beszéde következett, aki egyebek mellett több jó hírrel is szolgált a PKE helyzetét és megítélését illetően, sőt sikertörténetekkel is, miközben megtudhattuk, hogy idén harmadfélszáz hallgató fejezte be tanulmányait alap- és mesterfokon itt.
Újabb köszöntőbeszédek következtek Mile Lajos kolozsvári magyar főkonzul, Kovács Irén Erzsébet bukaresti oktatásügyi államtitkár, Pataki Csaba Szatmár megyei közgyűlési elnök jóvoltából. Dubéczi Zoltán, a Magyar Nemzeti Bank Pallas Athéné Domus Educationis Alapítványának elnöke, a Magyar Rektori Konferencia főtitkára több közgazdászhallgatónak átadta a Pallas Athéné kiválósági ösztöndíjat, majd az érdemoklevelek átnyújtása következett. Végül a végzősök képviselője nyújtotta át az egyetem kulcsát és a Váradi Biblia hasonmás kiadását a diákszövetségi elnöknek.
A kétórás templomi együttlétet egyházzenei momentumok és kórusművek gazdagították, utóbbiakkal az egyetem kiváló énekkara szolgált, Kovács Gábor karnagy irányításával. Az ünnepélyes tanévzáró a Himnusz eléneklésével ért véget.
Külhoni Magyar Sajtószolgálat
