Egyre súlyosabb gyógyszerhiánnyal küzd Németország, a hiánycikként számon tartott szerek és készítmények száma az utóbbi hat évben csaknem meghatszorozódott.
A szövetségi gyógyszer- és gyógyászati termék intézet (BfArM) 2013 óta vezet nyilvántartást a hiánygyógyszerekről, és míg az első évben 40, az idén már 239 termék került fel a listájára – írta csütörtöki számában a Süddeutsche Zeitung című lap.
Az összesítést a gyártók önkéntes bejelentései alapján készítik, így meglehet, hogy a patikákban átmenetileg vagy tartósan nem kapható termékek tényleges száma még nagyobb – emelte ki összeállításában az RBB-Inforadio berlini közszolgálati hírcsatorna.
Akadozik az ellátás például az egyik legnépszerűbb recept nélkül kapható fájdalomcsillapítóból, az Ibuprofenből és a Melphalan nevű készítményből, amelyet daganatos betegek kezeléséhez használnak.
A gyógyszerhiány nem csak németországi gond, és több tényezőre vezethető vissza. Az Ibuprofen esetében például arra, hogy a hatóanyagot gyártó BASF egy texasi üzemében technikai okok miatt fél évig szünetelt a termelés.
Fontos tényező, hogy a gyártók gyakran kevésbé összpontosítanak a lejárt szabadalmi védettségű termékekre, mert kevésbé jövedelmezőek, holott közegészségügyi szempontból alapvető termékek – antibiotikumok, oltóanyagok – vannak közöttük, ezért súlyos következményekkel járhat az utánpótlás elakadása.
Nagy szerepe van annak is, hogy a gyártók a költségek csökkentésére olyan országokba telepítik üzemeiket, amelyekben olcsón lehet gyártani. Így a világszerte használt hatóanyagok 80 százalékának előállítása Kínában és Indiában koncentrálódik – emelte ki a Süddeutsche Zeitung, hozzátéve, hogy 2016-ban azért volt hiánycikk a piperacillin nevű antibiotikum, mert robbanás történt egy kelet-kínai üzemben, amely az ellátás nagy részét biztosítja.
A németországi elképzelések szerint a piac kudarcára az állami szabályozás és az egészségbiztosítók politikájának átalakításával kellene válaszolni. A biztosítók eddig elsősorban az árakat tartották fontosnak, ezentúl viszont arról is meg kellene állapodniuk gyógyszergyártó partnereikkel, hogy kötelező gondoskodni az ellátásbiztonságról. A kormánynak pedig ki kellene építenie egy úgynevezett nemzeti gyógyszertartalékot, és kötelezni kellene a gyógyszertárakat, hogy az eddigi egy hét helyett hosszabb időre halmozzanak fel tartalékot kínálatukból.
(A fotó illusztráció)
