– Rendezői pályafutása során két olyan drámai mű van, amelyhez időről időre visszatér, és több alkalommal, különböző formában is megrendezte már. Ezek közül az egyik Az ember tragédiája, a másik pedig a Bánk bán, amelyet idén a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon hetedik alkalommal állít színpadra. Miért érzi fontosnak, hogy újra visszatérjen ehhez a műhöz?
– A magyar drámairodalomnak van néhány kiemelkedő alkotása, amelyek szinte kimeríthetetlen ihletforrásként vannak jelen a színházi kultúránkban, többrétegű gondolatiságuk és emelkedett költőiségük arra inspirálja rendezők nemzedékeit, hogy megfogalmazzák saját értelmezésüket, viszonyukat ezekhez a művekhez. Valóban, a Bánk bán az egyik olyan magyar dráma, ami kitüntetett helyet foglal el a színházi munkásságomban. Katona József műve a magyar drámairodalom kiemelkedő alkotása, amely gondolatiságában, drámaiságában shakespeare-i magasságokat ér el. Katona tudta, értette, érezte, hogy mi a színpadi hatás. Az egyik legnagyobb drámaírói erény, amikor a téma, a tézis, az ügy, a mondandó a drámai cselekmény energiájává alakul. Ahogyan Shakespeare, Katona sem csak filozofál. Nagyon személyessé, zsigerből játszhatóvá tudta megírni a figurákat, akik a nézőből együttérzést, azonosulást, szeretetet, megvetést és gyűlöletet váltanak ki. A Bánk bán története ma is érvényes, a benne elmesélt történet mindig aktuális marad, mivel legnagyobb dilemmáinkról, örökké létező problémáinkról és lehetőségeinkről szól. Ahogyan az egyes ember a történelemben cselekszik vagy sodródik, ahogyan változtatni akar, és ahogyan a történelem, a sors a maga igazságát képviselő embert, a hőst felőrli, megsemmisíti, de fel is emelheti.
– Ugyanakkor azt sem szabad elfelednünk, hogy a drámából írt opera egy önálló alkotás, a Bánk bán és a magyar történelem egy tragikus epizódjának nagy hatású feldolgozása. Erkel Ferenc operája méltó az eredeti drámai mű nagyságához – a szöveget és a drámai szituációkat egy olyan nagyformátumú zenei remekműben ötvözi, amely kiemelkedő helyet biztosít számára a világ operaművészetében.
– Miben más, mitől lesz különleges a legújabb Bánk bán operarendezése?
– Maga az a helyzet, hogy 2020-ban, a Trianoni nemzeti tragédia 100 éves évfordulójának évében kerül színpadra, már önmagában erőteljes szimbolikával bír. Hazánk nagy sorsfordulói, történelmi tragédiái mindig arra késztetnek, hogy átgondoljuk a helyünket a világban, megfogalmazzuk küldetésünk és végzetünk sajátosságait. Erre az opera műfaja, illetve Erkel grandiózus műve különösen alkalmas, hiszen sűrítve, ugyanakkor a zene szuggesztív erejével felerősítve szembesít bennünket a drámai történettel. Eddigi Bánk bán rendezéseim során dolgoztam már nagyszínpadon illetve kamarateremben, színpadra állítottam mind Katona prózai drámai művét, mind Erkel operáját, de ekkora méretekben, szabadtéren először rendezem a Bánk bánt. Minden térnek más az akusztikája, más az atmoszférája, így tehát egy ilyen nagy léptékű előadás is sajátos törvényszerűségekkel, stílusjegyekkel bír, amelyek rendkívül összehangolt, közös munkát igényelnek. Nagyon örülök, hogy a Margitszigeti Színház és a Coopera összefogásával illetve számos kiváló művész közreműködésével sikerül megvalósítani ezt az óriási vállalkozást. Biztos vagyok benne, hogy Kesselyák Gergely vezényletével, Molnár Levente címszereplésével illetve a többi kiváló énekes, Mester Viktória, Fischl Mónika, Kálmándy Mihály, Kováts Kolos, Boncsér Gergely közreműködésével egészen különleges előadás fog születni. Emellett igen fontos szerepet kapnak az előadásban a debreceni Kodály Filharmonikusok, a Csokonai Színház Énekkara és Tánckara valamint a Honvéd Férfikar és a Budapest Stúdiókórus is. Mindezt Bán Teodóra lelkes és professzionális munkája fogja össze, és bízom abban, hogy a Bánk bán egy új, ma is érvényes olvasatát sikerül megmutatnunk a közönségnek.
A nyitókép illusztráció.
