Az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó miskolci koszorúzásokat minden emblematikus helyszínen megtartották, elmaradt viszont a szokásos, az október 23-i megemlékezés fénypontját jelentő ünnepség a Miskolci Nemzeti Színházban.
Miskolcot a forradalom legjelentősebb vidéki helyszíneként tartják számon a levéltárak, a koronavírus miatt azonban idén nem lehetett a megszokott rend szerint szervezni a programot. A megemlékezések délelőtt 9 órakor kezdődtek, és járványügyi biztonsági okokból egy időben két helyszínen tartottak koszorúzást, elkerülve ezzel a nagyobb csoportosulás kialakulását. A résztvevőknek kötelező volt a maszk viselése, ez alól csak a szónokok jelentettek kivételt. 10 emblematikus helyszínen tartottak koszorúzást, a megemlékezés a Petőfi téren Veres Pál polgármester beszédével zárult.
Rövid tiszteletadás volt az idei ünnepség. Nem lehetett vele úgy megidézni 1956 hangulatát, mint például 2016-ban, amikor a város utcáin flash mobok formájában 60 középiskolás diák és a Miskolci Nemzeti Színház művészei levéltári adatok alapján, helyszínről helyszínre haladva elevenítették föl a forradalom miskolci pillanatait.
De mi is történt 1956-ban itt? A forradalom közvetlen előzményei Miskolcon október 22-én kezdődtek, amikor az egyetemisták megalakították a diákparlamentet, és 11 pontban összefoglalták követeléseiket. Október 23-án a DIMÁVAG Gépgyár munkásai is összeállították a saját követeléseiket: a szovjet csapatok kivonása mellett többek között titkos és általános választójogot akartak. Az országban elsőként üzemi munkástanácsot hoztak létre, másnap pedig egy demonstráció keretében kinyilvánították szolidaritásukat a harcoló fővárosiak mellett, a tüntetést azonban az ÁVH feloszlatta.
Október 25-én történt az első komolyabb megmozdulás. A munkások az Egyetemvárosban a diákokkal közösen tartottak tüntetést, ahol mintegy 35-40 ezer ember hallgatta a szónoklatokat. Nagy Attila színművész elszavalta a Szózatot és a Nemzeti dalt, majd a tömeg elindult a Petőfi-szoborhoz, ahol újabb felszólalások következtek. Ezalatt Budapestre utazott a munkások és egyetemisták közös küldöttsége, Nagy Imre miniszterelnök fogadta őket, és elismerte a DIMÁVAG 21 pontban összeállított követeléseit.
Október 26-án több ezren vonultak a városi, majd a megyei rendőrfőkapitányság elé, hogy elérjék a politikai foglyok szabadon engedését. Ekkor dördült el a Zsolcai kapui sortűz néven ismertté vált lövéssorozat, amely 16 halálos áldozatot követelt. A következő napokban megalakult a Defenzív csoport – amely az államvédelmisek és a besúgók letartóztatására jött létre –, a Miskolci Városi Nemzeti Bizottság, valamint az Észak- és Kelet-magyarországi Nemzeti Tanács azzal a céllal, hogy összehangolja a régió forradalmi szervezeteinek munkáját.
November 4-én Miskolcra is bevonultak az oroszok, véget vetve a forradalmi eseményeknek. Fegyveres harc csupán az Egyetemvárosban alakult ki, ahol két hallgató, Kiss Gábor és Kölber Gábor életét vesztette. Nevüket az E/I-es kollégium falán emléktábla őrzi, amit minden évben az intézmény jelenlegi diákjai megkoszorúznak. A koronavírus miatt idén az egyetemen is csak néhányan voltak személyesen jelen a megemlékezésen, a többi hallgató online követte a tiszteletadás mozzanatait.
(Fotók: Vona Ildikó/ PannonHírnök)
