Szerdán 77 éves korában rákbetegségben elhunyt Benkő László, az Omega alapító billentyűse, zeneszerzője. Halálhírét az együttes Facebook-oldalán jelentették be, amit Kóbor János énekes is megerősített az MTI-nek.
Benkő László 1962-ben alapító tagja volt az Omegának, és a zenekar valamennyi stúdiólemezén közreműködött. Szombathelyen született, de tanulmányait már a fővárosban végezte. Hét évig tanult zongorázni, emellett fuvolázni, trombitálni és ütőhangszeren játszani. Középiskolásként a Próféta együttesben, utána másfél évig a Benkó Dixieland Bandben zenélt, majd a Műszaki Egyetemen Kóbor Jánossal, Laux Józseffel kiegészülve megszületett az Omega. Első fellépésükre 1962. szeptember 23-án az egyetemi kollégiumban került sor. Kezdetben angolszász slágereket játszottak, első kislemezeiken is ezek jelentek meg 1966-ban.
Az Omega első nagy csapata 1967-68-ra alakult ki, amikor csatlakozott Molnár György gitáros, Mihály Tamás basszusgitáros, Laux József dobos és Presser Gábor billentyűs. Ekkor születtek az első nagy slágerek: a Trombitás Frédi és a Régi csibészek. A Kiabálj, énekelj című dalukkal bejutottak a Táncdalfesztivál döntőjébe, a sikeres tévés szereplésnek köszönhetően pedig a Spencer Davis Group előtt léphettek fel Budapesten. A londoni beatzenekar menedzsere meghívta őket egy angliai turnéra, ahol a koncertek mellett nagylemezt készítettek. Hazaérkezésük után a Hanglemezgyárban is felvehették az első magyar könnyűzenei nagylemezt. 1969-ben jelent meg a 10000 lépés című album, rajta olyan slágerekkel, mint a Petróleumlámpa vagy a Gyöngyhajú lány. 1970-ben kijutottak Palma de Mallorcára, a Barbarella fesztiválra, ahol az Omega harmadik helyezést ért el az Olyan szépen mosolygott című dalával. A fesztivál utánra párizsi lemezfelvételt szerveztek nekik, és a monte-carlói rádió/televízió tulajdonosa azt mondta: garantálja, hogy a Gyöngyhajú lány két héten belül a latin világ slágere lesz. A zenészekben ekkor felmerült a disszidálás gondolata, ám végül úgy döntöttek: hazajönnek.
A harmadik, Éjszakai országút című nagylemez után, 1971 tavaszán Presser és Laux kilépett, hogy létrehozzák a Locomotiv GT együttest. A dobok mögé Debreczeni Ferenc ült, Benkő László pedig Presser távozásától kezdve kizárólag billentyűs hangszereken játszott. Egy évvel később kiadták az első magyar koncertlemezt Élő Omega címmel. 1973-ban lemezszerződést kötöttek a nyugatnémet Bellaphon céggel. Albumaik (Időrabló, Csillagok útján, Gammapolis) és koncertjeik révén az új felállással egész Európában népszerűek lettek. 1976-ban az NSZK-ban felvették az Időrabló angol, Time Robber változatát, amiből még abban az évben egymillió példány fogyott világszerte. Az 1978-as Csillagok útján bakelitből Magyarországon félmillió példányt, míg az utána következő Gammapolis-ból 650 ezret adtak el. 1982-ben Omega, Omega, Omega címmel készült egész estés film a zenekarról. Sok téren újítónak számítottak: elsőként léptek fel egységes színpadi ruhában, ők használtak Magyarországon először szintetizátort, füstgépet, lézershow-t, valamint a látványelemek kiegészítésére kivetítőt.
Az együttes 1987-ben dupla koncertet tartott fennállása 25. évfordulója alkalmából. Utána hétéves szünet következett, majd a visszatérés 1994-ben egy nagyszabású rendezvénnyel a Népstadionban. Az elmúlt 20 évben sokat dolgoztak, elkészítették az Égi jel (2006), Omega Oratórium (2013), Volt egyszer egy vadkelet (2017) albumokat. Számtalan fellépésük volt, utolsó nagykoncertjüket 2017-ben a Papp László Budapest Sportarénában adták. Kóbor János tájékoztatása szerint heteken belül megjelenik az új Omega-lemez, a Testamentum, amelynek még Benkő László aktív közreműködője.
A koronavírus megjelenése miatt 27 fellépésük maradt el, és az elsők között kérték fel őket raktárkoncertre, ami azonban nem valósult meg, mivel a főpróba után a tagok véleménye az volt, hogy online térben sem technikailag, sem fizikailag nem tudnák produkálni mindazt, amit a közönség az Omegától elvár. Számukra a minőség mindig alapvető fontosságú volt. Munkájukért számos elismerést kaptak, többek közt EMeRTon- (1999), Liszt Ferenc- (1986) Kossuth-díjat (2013) és Fonogram Életműdíjat (2018).
Benkő László eredeti foglalkozását tekintve közlekedési mérnök, ám egész életét a zenének szentelte. Sokoldalú művész, aki az Omega mellett saját projekteken is dolgozott. 1982-től szólólemezeket készített (Lexikon I., II., Ikarosz, Űropera, Omegamix, Impressio, Másik világ), és tévésorozatok, játékfilmek, balettek, színpadi művekhez komponált zenét. 1992 és 1998 között a Hungaroton Gong Kft. lemezkiadó igazgatója volt. 2002-ben megalapította az instrumentális szintetizátorzenét játszó B-Project együttest, rendszeresen fellépett a Billentyűsök Éjszakája rendezvényen, 2009-től pedig a szombathelyi színház zenei vezetőjeként dolgozott. 2013-ban létrehozták az Omega Alapítványt, amelynek célja a következő zenészgeneráció segítése.
Benkő Lászlónál 2017-ben májrákot diagnosztizáltak, és több életmentő műtéten is átesett. 2020-ban újabb betegségek jelentkeztek nála, halála 2020. november 18-án hajnalban következett be. A 77 évesen elhunyt, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művész úttörője volt a hazai szintetizátoros zenének, és végigkísérte a magyar rocktörténet első hat évtizedét.
