A Kossuth-díjas színművésszel, a Richter Egészségváros fővédnökével az országjáró rendezvény miskolci helyszínén beszélgettünk
Vona Ildikó/ PannonHírnök: Hogyan lettél a Richter Egészségváros fővédnöke?
Rudolf Péter: A történet egyszerű: fölkértek rá, és nagyon rövid ideig kellett csak gondolkodnom rajta. Amint átláttam, hogy micsoda gyönyörűséges ötlet az országot járó Egészségváros, mennyi pozitívuma van minden egyes alkalommal az adott városra, közösségre nézve, azonnal igent mondtam. Engem mindig lázba hoz, ha emberek összegyűlnek és közösen létrehoznak valamit. Ez szerintem remek. Jó látni az összetartást, egyébként a színház is ilyen.
– Könnyű megszólítani az embereket az egészségük megőrzése irányából?
– Minden ember tudja az agyában, hogy nagyon fontos a megelőzés, a szűrés, a mozgás, az egészséges táplálkozás, és amikor így, sűrítve megkapja a lehetőséget, hogy ezeket a szűréseket meg tudja csinálni sétálva a saját városában, a családtagjai társaságában, programok között, annak nagy a vonzereje. Nem beszélve arról, egy település életében ez tud esemény lenni, így aztán folyamatosan nő az érdeklődők száma.
– Mennyire vált népszerűvé az évek során a rendezvény?
– Vannak városok, ahol már másodjára járunk, és minden helyszínen tapasztalom, az emberek szeretik. Kicsit kiszolgáltatottja a dolog az időjárásnak, mert esőben, hőségben nehezebb megrendezni, de az, hogy valaki idejön szűrésre, azért kap egy bónusz-pontocskát, amit a Richter pénzre vált, és azzal tudja a saját városa kórházát segíteni, képes megmozgatni az embereket. Szívesen csatlakoznak.
– Fontos megemlíteni: az Egészségvárosban a szűrések ingyenesek…
– Igen. Teljesen ingyenesek, és még aznap megvannak a vizsgálatok eredményei is. Nagyszerű ez a kezdeményezés, egy jól végiggondolt projekt valósul meg minden helyszínen. Nekem azt kellett átgondolnom, amikor felkértek rá, hogy meg tudok-e felelni az elvárásnak. Tavasz végén, nyár elején, néha ősszel van ez a programsorozat, amit egy jól összeszokott csapat csinál. Én ide kicsit haza is jövök. Ilyenkor tudok kiszakadni a színházi pörgésből, ha nem is mindig egyszerű megszervezni. Olykor logisztikai bravúr szükséges hozzá.
– Te mit teszel a saját egészséged megóvása érdekében?
– Ez a karantén – mint sok mindenkinek – nekem is megnehezítette az életem. A foci nagyon hiányzik. Én végigfociztam az életemet, a Vasas ificsapatában játszottam, meg a színészválogatottban, tényleg hiányzik ez a fajta sport. A karantén bezárt, elkezdtem tornázni otthon, és van egy kutyusom, aki nagyon mozgékony. Mi nem sétálni megyünk, hanem futok vele. Az életem most besűrűsödött a Vígszínház miatt, de remélem, most már kicsit nyugodtabb időszakok jönnek és, akkor vissza tudok térni a nagyobb futásokhoz és a focihoz.
– Milyen érzés a Vígszínház igazgatójának lenni? A felelősség óriási…
– Ez volt a kérdés, a felelősség. Eddig projektalapon éltem az életem, és most értem abba a fázisba, hogy ezt a felelősséget nekem el kell vállalni. Én a Vígszínházban nőttem föl. Ha valami megtiszteltetés, kihívás ebben az országban, az a Vígszínház. Főleg úgy, ha az ember majd két évtizedet eltöltött ott.
– Mindjárt kezdődik a miskolci előadásod. Itt miről fogsz beszélni?
– A programban szereplő beszélgetések kötődnek az Egészségvároshoz, így természetesen az enyém is, és persze az éppen aktuális színházi munkámmal kapcsolatos kérdésekre is válaszolni fogok.
– Az Egészségváros fővédnökeként mit javasolsz? Hogyan, mivel tehetünk többet az egészségünkért?
– Mindenkinek saját magának kell megtalálnia, hogy mi az a feladatsor, amivel ő a fizikai állóképességét javítani tudja. A legfontosabb szerintem az „Ép testben ép lélek”. Iszonyatosan közhelyes, de ennél jobbat nem lehet kitalálni. Elsődleges a mozgás, utána jön az, hogy mit eszik az ember. Tudatosság szükséges hozzá; nyilván mindenkinél van, amikor elengedi a gyeplőt, de aztán tudja, mit kell tennie. Érdemes annak is utánanézni, amit megeszünk: mennyi tartósítószer van azokban az élelmiszerekben? A mozgás és a „mit eszel” témakör a két legfontosabb, amire az egészségünk megóvása érdekében figyelni kell, de a mozgás az első.
– A koronavírus rámutatott, milyen nagy kincs az egészség. De mire még?
– Hogy mennyire hiányzik az ölelés. Gondoljunk csak arra, mi mindent vett el, amit nem is veszünk észre. Ott van például a társasági élet, vagy akár maradjunk a színháznál! Amikor elkezdtünk streamelni, óriási nézettségei voltak a Vígszínház steamjeinek. 60 országból nézték ezeket az előadásokat. Látszott, mennyire hiányzik az embereknek, és nagyon helyes visszajelzések jöttek, hogy ünneplőbe öltöztek otthon, a hölgyek megcsinálták a hajukat, és beültek a fotelbe. Rendkívül fontos visszajelzés volt, hogy akármi történik, erre a közösségi élményre, amit a színház jelent, erre a nézőknek szükségük van. Reméltem, hogy ez így van, de most már nem remélem, hanem tudom.
*
És hogy mi mindenre használható egy 4 éve befagyasztott, őrölt keszeg? Rudolf Péter – Szabó Győző humoros jelenetéből kiderül, itt:
(Kiemelt kép: Bodó Gábor/Richter Egészségváros)
Ha tetszett az interjú, kérjük, támogassa a PannonHírnök munkáját és kövessen minket a Facebookon
