Szerdán, 81 éves korában elhunyt Csom István olimpiai bajnok sakkozó.
A magyar szövetség gyászjelentése felidézi, hogy Csom István 1940. június 2-án született Sátoraljaújhelyen. Középiskolás korában kezdett el versenyszerűen sakkozni, 1963-ban a mesteri, 1967-ben a nemzetközi mesteri, 1973-ban pedig a nagymesteri címet is megszerezte.
Az évek során számos egyéni versenyen végzett az első helyen, 1972-ben egyedül, 1973-ban holtversenyben nyerte meg a magyar bajnokságot. Csapataiban és a válogatottban szinte mindig kiválóan, sokszor erőn felül teljesített, kilenc sakkolimpián játszott magyar színekben. Pályafutásának csúcsa az 1978-as sakkolimpia megnyerése volt Buenos Airesben. Három olimpiai ezüstérmet is nyert (1970, 1972, 1980), utóbbin, Máltán táblája legjobb pontszerzője volt. Összesen 191 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.
Az 1981/82-es ciklusban az első táblán játszva BEK-győzelemre vezette a Budapest Spartacust, 1964 és 1986 között klubjaival kilenc alkalommal nyerte meg az ob I-es csapatbajnokságot.
Később edzőként folytatta, legismertebb tanítványa Berkes Ferenc nagymester, a válogatott egyik erőssége, sokszoros magyar bajnok. 1983-ban mesteredző címet kapott és Portisch Lajos is bizalmába fogadta: nagyra tartotta szakmai és emberi értékeit, hosszú éveken át volt a Nemzet Sportolójának szekundánsa.
A sakkszövetség 2005-ben életműve elismeréseként Maróczy-díjat adományozott neki, idén pedig a Magyar Érdemrend Tisztikereszje polgári tagozat állami kitüntetést vehette át.
