A Kormorán együttes énekese a miskolci Illés Klub vendége volt. Az Ady Művelődési Házban lépett színpadra, ahová a Miskolci Illés EmlékZenekar (MIEZ) meghívására érkezett. Interjúnk a koncert előtt készült.
Vona Ildikó/PannonHírnök: Mikor és hogyan kezdődött ez a munkakapcsolat?
Vadkerti Imre: A mostani az első alkalom, hogy színpadra állok velük, és mint vendég vagyok itt. Tavaly nyáron Vámosújfalun találkoztam a Miskolci Illés EmlékZenekarral, de én már tudtam róluk, korábban is hallottam tőlük felvételeket. Ők nagyon a köztudatban vannak, folyamatosan koncerteznek, és nagyszerűen csinálják Összefutottunk Vámosújfalun, akkor kérdezte meg Viktor (Vízi Viktor, a MIEZ frontembere – a szerk.), lenne-e kedvem egyszer Diósgyőrben, a klubban velük játszani. Mondtam, hogy boldogan. Így jött létre a ma esti koncert.
– Milyen dalokat játszotok közösen?
– Lesz Az első villamos (ami eredetileg Fonográf, de Szörényi Levente kapocs a két zenekar között), aztán a Ne gondold, Az utcán, Jöjj kedvesem, és két részlet az István, a király rockoperából. Az István-Koppány duettet, meg a Szállj fel szabad madár című dalt hallhatja a közönség.
– Ezeket te választottad, vagy a fiúk kérték?
– Is-is. Mondták előre, hogy ezek lesznek a műsorban, és én még Az első villamost beletettem.
– Emlékszel arra a 2018-as István, a király produkcióra, amit a miskolci színházban adtatok elő? Koppányt énekelted…
– Igen, az Operafesztiválon volt. Azon kívül Miskolctapolcán láthatott a közönség; Megfeszítettet játszottam, meg Boscót, Don Bosco rockoperát.
– Milyen emléked fűződik még Miskolchoz?
– A Kormoránnal volt két nagyon emlékezetes, remekül sikerült szabadtéri koncertünk itt – 2012-ben az első, 2014-ben a második –, és persze sokat járok Miskolcon átutazóban, vagy el mellette az autópályán. Szeretem ezt a várost. Nem tudtam még sok időt egyfolytában itt tölteni, de amit eltöltöttem benne, ahhoz abszolút jó emlékek fűznek.
– Milyen színpadi szerepeid vannak mostanában?
– Van egy nagyon új, a Kinizsi, a nép fia. Ez egy vadonatúj darab, és lesz majd az egyik népszerű rockoperából (ami nem az István, a király) egy oratórium, amiben szintén szerepelek. Ez utóbbi még nem publikus – többet nem is mondhatok róla –, viszont csodálatos lesz, amikor elkészül.
– Mesélj picit a Kinizsiről! Te vagy a címszereplő, és az éneklés mellett komoly prózai szövegeket kell elmondanod. Mekkora feladat ez?
– Elsősorban a zenés színház az én terepem. A Kinizsi zeneszerzője Balásy Szabolcs, egy pécsi komponista barátom – Sasi, Sasvári Sándor javaslatára – felhívott, hogy lenne-e kedvem játszani ebben a darabban. Mondtam neki, küldjön belőle egy dalt. Akkor átküldte a Kinizsi imáját, amivel „kilóra megvett”. Csak azt felejtette el mondani, hogy több a próza, mint az ének. Ettől azért kicsit megijedtem, de végül sikerült megoldani.
– Van már tapasztalatod az ilyen szerepek terén, hiszen játszottál színházban operettet is…
– Igen, Pécsett a Leányvásárban én voltam Tom Miggles, a bonviván. Viszont, ha megnézzük az eddigi színpadi szerepeimet, a legtöbb próza a Kinizsiben van.
– Szenzációs partnerekkel játszol a Kinizsiben. Sasvári Sándor, Rudán Joe, Csengeri Attila…
– Nagyon-nagyon jó a csapat, óriási élmény velük dolgozni.
– Dózsa György kapcsán találtam egy táncprodukciót az interneten. Mesélnél róla?
– A Magyar Nemzeti Táncegyüttessel, Zsuráfszky Zoltánékkal felléptem a Margitszigeten tavaly nyáron, és ott énekeltem Dózsa szerepét. Egyébként a zenéjét és a szövegét a Ghymes együttesből ismert Szarka Tamás írta. Szerencsére táncolnom nem kellett benne, csak énekelni. Zsura régóta ismer; tudja, hogy mire vagyok képes. (Nevet)
– Jól megtaláltak ezek a történelmi figurák, hiszen Koppány szerepében lettél híres. Hogy állsz a történelemmel?
– Imádom a történelmet, és büszke is vagyok a történelmünkre. Diákként érdekesnek találtam, most meg teljesen a „rabja” vagyok.
– Kedvenc korszakaid?
– Szerintem minden korszaknak megvan a maga értéke. Igazán dicső időszak volt Atilla kora, a Szent István-Koppány korszak, Mátyás király uralkodása. A törökök kiűzése során is sok olyan csata zajlott, és fényes győzelem született, amire az utókor büszke lehet.
– Van olyan, ahová szívesen visszamennél megnézni?
– Visszamennék például Koppány korába. Nem azért, mert énekeltem, hanem, mert az a kultúra, az a minden – a fegyverzet, a lovasság, a lovas íjászok –, ami akkor volt, az valami hihetetlen. Csodálatos ereje van az egésznek.
– Lassan 15 éves A társulatos István, a király produkció. Hogyan értékeled az eltelt időszakot?
– Én folyamatosan dolgoztam előtte is odahaza, a Kis-Duna Menti Rockszínházban, majd az Érsekújvári Rockszínpadon, de Magyarországon, meg a Kárpát-medencében akkor indult be igazából a fellépések sorozata. A Társulat révén kerültem be a köztudatba, és akkor kezdtem el utazni.
– Mennyire nehéz? Hiszen a Felvidéken élsz, onnan ingázol…
– A határ szélén lakom, ahogy én hívom „gúnyhatár” szélén, Komáromtól 20 kilométerre, Gúta városában. Onnan másfél óra Budapest, ami nem olyan borzasztó. Van, aki Budapesten egy órát utazik a város egyik pontjától a másikig, hogy eljusson munkába.
– A komáromi Lovas Színházat csinálod még?
– Sajnos az már nem fér bele az időmbe. Nem tudok rendszeresen ott lenni, meg hétről-hétre próbálni, bár nagyon szerettem.
– A Covid megjelenése mennyire vetett vissza előadóként?
– Vissza kellett, hogy vegyünk a fellépésekből, hiszen le volt zárva minden a koronavírus miatt. Inkább fura volt, amolyan „üres járat” érzést keltett bennem, és kérdések sorát vetette fel. Most akkor mi van? Meddig fog ez tartani? Mi lesz, ha soha többet nem énekelhetek?
– Mit csináltál a lezárás alatt?
– Elkezdtünk egy új CD-én dolgozni, Szabó Leslie írja a dalokat. Nemsokára befejezzük, remélhetőleg még idén megjelenik az album. Létkaland a címe, és tizenegy vadonatúj dalt tartalmaz. Azon dolgoztunk a karatén alatt, meg Koltay Gergővel stúdiómunkáik folytak.
– Merrefelé találkozhat veled a közönség?
– Fejből nem tudom mondani, de megújult a honlapom, ami hamarosan elérhető lesz, és ott folyamatosan megtalálható majd minden fellépésem. Az biztos, hogy június 4-én Torockón leszünk, Duna Napot tartanak akkor, és odamegyünk. Most azért már látom a naptárt. Lesz Kormorán-koncert, saját fellépés, van egy akusztikus vers-ének formáció, amiben játszom, velük is lesz koncert, és színházazni is fogok, mert megint előadjuk a Kinizsit.
(A siklósi várban tartott Kinizsi-előadás itt tekinthető meg:)
Ha tetszett a interjú, kérjük, támogassa a PannonHírnök munkáját és kövessen minket a Facebookon
