Szepesi Richárd „Ricsosz” neve sokak számára ismerősen cseng a magyar rockzene világában. A koraszülöttként látását elvesztő zenész a nehézségek ellenére több ezer koncerten lépett fel, számos ismert dalt írt, és olyan zenekarokban alkotott, mint a Szkítia, az Avatar vagy a Druida. Exkluzív interjúnkban gyerekkoráról, zenei pályafutásáról, sikereiről és jövőbeli terveiről mesél.
Honnan indult Szepesi Richárd Ricsosz zenei pályafutása?
Vona Ildikó: Hány évesen derült ki rólad, hogy van érzéked a zenéhez?
Szepesi Richárd Ricsosz: Zenészekről szokták mondani, hogy tehetsége már kicsi gyerekkorában megmutatkozott, az én történetem viszont másképp kezdődik. 1978-ban születtem koraszülöttként, betettek az inkubátorba, és ottfelejtettem a látásomat. Szoktam poénkodni, hogy biztos már ott is valami dalt írtam, és azzal voltam elfoglalva. (Nevet) A kórházban a doktornő azt mondta édesanyámnak, hogy ez a csecsemő olyan lesz, mint egy szobanövény. A legjobb, ha beraknak egy intézetbe, mert nem fogok tudni se járni, se beszélni, se ellátni önmagam. Anyukám nem hitte el, és az ő erős hitének köszönhetően hazahoztak. Aztán az évek őt igazolták: megtanultam járni, beszélni és ugyanúgy rosszalkodtam, mint a többi gyerek. Zenét hallgatni kezdettől fogva nagyon szerettem, főleg azt imádtam, amikor anyu énekelt nekem. Gyönyörű és kristálytiszta hangja volt; ha az élet úgy hozza, lehetett volna belőle énekesnő, mert annyira szépen énekelt.
A koraszülött kisfiútól a sikeres rockzenészig
Milyen zenéket szerettél gyerekként?
Én már ovis koromban LGT-t hallgattam, a Szól a rádió, a Mindenki másképp csinálja voltak a kedvenceim. Az első zenei élményeim közé tartozik az ABBA, a Boney M, aztán később az Ottawan, és a Goombay Dance Band, amit a mai napig nagyon szeretek. A dallamvilágom sok szállal kötődik a Goombay Dance Band kicsit keltás, kicsit indiános dallamvilágához, és a karibi ritmusokat, meg az ütőhangszereket is nagyon szerettem a dalaikban. Első körben egyébként dobos akartam lenni. Olyan 5-6 éves koromban döntöttem el, hogy én zenész leszek.
Mikor voltál először koncerten?
1985. április 1-én, mert április 3-án van a névnapom, és az Erkel Színházban volt egy Goombay Dance Band-koncert, azt kaptam ajándékba. Annyira jó volt őket hallani! Baromi jó zene, vidám dalok, imádtam a hangzásukat és az énekesük, Oliver Bendt hangját. Ez volt az első koncertélményem.
Mi volt az első hangszered?
Hatévesen dobolni szerettem volna, mert a Goombay Dance Band zenéjében az nagyon tetszett. A születési nevem Allgeier Richárd, szüleim azonban időközben elváltak; 5 éves voltam, amikor a nevelőapukám, Szepesi Gábor bekerült az életembe. Ő egy borsodi srác, aki hozta magával a bakelitlemezeit, köztük a bakancsos EDDA négy albumát, amit rommá hallgattam. Nagyon tetszett az Adj menedéket című dalban Fortuna László dobszólója, ami megerősített abban, hogy dobos akarok lenni. Viszont panelban laktunk, oda nem vihettünk dobszerkót, de a furulya belefért. Elkezdtem furulyázni, ami aztán kevésnek bizonyult, hiszen a rockzenében nem sok furulya van. Egy-két dalban előfordul, de nagyon ritka.
Az, hogy tudom a hangokat és vissza tudok játszani bármilyen dallamot, már 7 éves koromban kiderült. Ekkor kerültem átmenetibe, ez a vakok iskolájában a nagycsoport és az első osztály közötti átmeneti év, ahol játékosan, de már az iskolai fegyelemre készítik fel a gyerekeket, a furulyát akkor kezdtem el tanulni.
Kilencévesen a tanárok rábeszéltek a csellóra, aztán kiderült, hogy az nekem nem megy. A következő évben már zongoráztam, klasszikus zenei alapokat kaptam, megtanultam az akkordokat és a kottaolvasást. Hetedikes koromban anyuék elvittek a Szent István Zeneművészeti Szakgimnáziumba, ott látó gyerekek közé jártam szolfézsra és furulya szakra. Gronovszki Pétertől tanultam, aki nagyon segített engem. Egy év alatt két évet végeztem el, és több furulyaversenyen is nyertem.
Hogyan lett a furulyából rockzene?
Mikor fordultál a könnyűzene felé?
Bár klasszikusokkal kezdtem, hamar rájöttem, hogy ahol a furulya használható az rétegzene, és a versenygyőzelmek ellenére sem éreztem magam otthon a klasszikus zenében. 1 évig csellóztam, 10 évig furulyáztam, 3 évig zongoráztam, aztán a 15. születésnapomon, eldöntöttem, hogy a könnyűzene felé orientálódom.
Gitározni hogyan kezdtél?
Olyan hangszert kerestem, amin tudom magamat kísérni, így jött a gitár és a szintetizátor. A Teleki Blanka Gimnáziumba jártam ének szakra, és a tanárom, Sipos László megengedte, hogy használjam az énektermet, amikor éppen nincs oktatás; bejárhattam oda gyakorolni. Rengeteg zenét hallgattam abban az időben: Eddát, Dinamitot, Tunyogi Rock Bandet, P. Mobilt, Illést, Fonográfot, Koncz Zsuzsát, István, a királyt, Jetro Tullt, és leszedtem az ottani billentyűsök szólamát.
A Neotonból Jakab Gyuri játékát imádtam. Azt mondtam, hogy nekem az ilyen zenészektől kell megtanulni zenélni.
Harmadikos gimnazista koromban bekerült a suliba egy szintén vak srác, Durgonics Tamás, akivel elkezdtem együtt dolgozni. Szinti-poppos dalokat írtunk, Csontos Gábor pedig készített nekünk ezekhez zenei alapokat. Persze a zenélés a tanulás rovására ment, de azért sikerült leérettségizni. Nem akartam mást tanulni, én zenész akartam lenni. Az irodalom és a történelem, főleg a magyar történelem érdekelt, de nekem igazán az ének és a zene volt a fontos.
Az első saját dal és a Mendoza zenekar
Hogyan született az első szerzeményed?
Az első zenekaromat Mendoza néven alapítottam két barátommal, Jóni Tibor gitárossal, Hammer Attila billentyűssel, és csatlakozott hozzánk Jánosi Tibor György csörgődobos, majd Vaskó Marcsi énekes. A Mendoza úgy jött létre, hogy hetedikes koromban írtam egy Trianon című verset, és a tanév végén volt egy csereüdültetés a francia és a magyar vakok iskolája között. A legjobb zenészek közé engem is beválasztottak, így kimentem Franciaországba és Versailles-ban elszavaltam ezt a verset. Jakó Nóra énektanárnő elkérte tőlem a verset, mert szerette volna megzenésíteni, aztán amikor a ballagási műsorral készültünk, elővette a gitárját és előadta a Trianon című dalt. Jóni Tibi rögtön azt mondta: csináljunk zenekart!
A 15. születésnapomon eljött hozzánk egy Vizit nevű együttes, az Edda akkori előzenekara, és ott csápoltunk egy Adrienn nevű lánnyal, akibe én nagyon beleszerettem. Neki írtam az Adrienn című dalomat, amivel Ki mit tud? -ot is nyertünk a Mendoza előadásában.
Nagyjából olyan dallamvilágot képzelj el, mint a Névtelen Nulla együttes Jeremy című dala. Adrienn indított el az úton, hogy én tudok dalt írni. 1991-ben ismertem meg Miks Csabát, akivel 1998-ban kezdtünk el együtt dolgozni a Kollektív Tudattalan, majd 1999 tavaszától a Démosz Kabinet együttesben. Ezek rövid életű zenekarok voltak, amolyan diákpróbálkozások, de a barátságunk Csabival azóta is tart.
Érettségi után merre vezetett az utad?
Elmentem dolgozni a FŐKEFE Ipari Kft-hez, közben elvégeztem egy gyógymasszőr tanfolyamot. Lett egy komoly kapcsolatom, az akkori párom egyik barátnője beszállt a zenekarunkba énekelni, sajnos nem tartott sokáig. Próbálkoztunk többfelé, de nem tudtunk megélni a zenélésből, ezért Durgonics Tomival úgy döntöttünk, hogy nyitva hagyjuk a kérdést. Nekem adódtak kisebb-nagyobb lehetőségeim, és a 2000-es évek elején indult a Pannon Rádió.
A magyar történelem mindig érdekelt, a népzenével a furulya révén kapcsolatban voltam, így elkezdtem magyar zenét hallgatni. Akkor jött nekem a Kormorános irány, és megtanultam basszusgitározni.
Egy ideig dolgoztam masszőrként is, közben megkeresett egy srác a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségétől, hogy lenne egy rockzenekar, ahová kéne még valaki, aki énekel, és jó lenne, ha a furulya mellett billentyűznék. Így alakult meg a Hete-Rock, később többen kiváltak belőle és csatlakoztak még zenészek, így jött létre a Szkítia. Egyébként akkoriban változtattam meg a nevemet Szepesire.
Szkítia és Avatar: a legismertebb évek
A Szkítia sikeres lett…
Készítettünk egy demót, amit elvittem Koltay Gergelyhez 2005-ben, neki nagyon tetszett az anyagunk. Küldött egy menedzsert, hogy intézze a koncertjeinket, és elkezdtünk pénzt keresni a zenéléssel. Idővel sajnos nézeteltérések alakultak ki a bandában, ezért 2006-ban kiléptem, és Danhauser Somával megalapítottuk az Avatart.
Mit adott neked az Avatar?
Az Avatar az életem olyan pontja, amely egyszerre volt mennyország és pokol. A sok koncert mellett vannak dolgok, amikre nem szívesen emlékszem vissza. Én voltam az ember, aki ott sem volt, pedig én írtam az összes dalt. Hozzám kötődnek a Duna rapszódia, a Holdvilág árok, a Határ nélkül, a legnagyobb slágerek, mégis kilógtam a csapatból. Pedig hittem az Avatarban. Olyannyira, hogy az első lemez elkészítéséhez hitelt vettünk fel, amire ráment az akkori otthonom.
Kiadtuk az albumot, de nagy árat fizettem érte, ráadásul a magánéletemben is nehéz időszakon mentem keresztül. Ezért mondtam az előbb, hogy egyszerre volt mennyország és pokol.
2010 májusában aztán elmentem a pécsi CS.Í.T. zenekarhoz, Miks Csabival megalapítottuk a Déva nevű zenekart, Molnár Peti – a P. Mobil menedzsere – pedig a Holdvilág árok dalom kapcsán meghívott a Vazul vére című rockoperába. Később az Avatar visszahívott, és kiadtunk még egy lemezt. Akkor már nagyon megnehezítette a munkánkat, hogy a svéd Avatar együtteshez eljutottak a dalaink, és a svédek nagyon nem akarták, hogy Avatar néven két rockzenekar létezzen. Mi adtunk ki először Avatar néven dalt, de ők voltak azok, akik levédették a nevet. Amikor megkerestek minket, próbáltunk velük megegyezni. Felajánlottuk a nevünk megváltoztatását is, de minden javaslatunkat azonnal visszautasították. 2022-re belefáradtunk, és amikor a basszusgitárosunk, Bokor Levi bejelentette a kilépését a bandából, azt mondtam, hogy fejezzük be.
A Druida zenekar születése
Hogyan jött létre a Druida zenekar?
Tíz évvel ezelőtt találtuk ki Szőke Tímea énekesnővel és Durgonics Tomival. A Nem adom fel zenekarral játszottam Egerben egy fesztiválon, ahol találkoztam a Csermely nevű folk-rock csapattal. A gitárosuk, Demján Zsolt és az énekesük, Szőke Timi megkerestek, hogy mennyire tetszik nekik, amit csinálok, és jó lenne, ha náluk is billentyűznék és furulyáznék. Örömmel vállaltam. Sajnos egy idő után megszűnt a Csermely, viszont nekem akkor még ott volt a Szkítia, az Avatar, a Vazul vére, a Nyugtalan együttesek, akikkel felléptem. Timi mondta, hogy szívesen zenélne velem; leültünk beszélgetni, mindkettőnknek nagyon tetszett a Blackmore’s Night, és valami ahhoz hasonlóban gondolkodtunk.
Archive Company néven összehoztunk egy feldolgozás zenekart, majd 2019-ben jött az ötlet, hogy megalapítjuk a Druidát. 2021 telére állt össze a színpadképes csapat.
Durgonics Tomi dobolt, Bak Zoltán volt a basszusgitáros, Tumbász Marci akusztikus gitározott és hegedült, Pihokker Péter gitározott és énekelt, Szőke Tímea énekelt, én billentyűztem és énekeltem. Volt egy kisebb szünet a Druida működésében, de most újra létezik, új tagokkal és picit újabb megszólalással. Én általában több zenekarral dolgozom egyszerre, így van ez most is, mert a Zöld Csillag és a RockOut együttesekben is zenélek.
Musicalek, rockoperák és színházi szerepek
Hogyan vezetett az utad a musicalek világába?
Mindig is vonzódtam a rockoperák világához, de inkább rockmusicalek, amiket én írok, vagy amikben szerepelek. Első körben a Vazul vére, amit meg kell említenem. Az Avatar Holdvilág árok dalát éneklem benne, és volt, hogy Vikidál Gyulával állhattam egy színpadon. Beletettük a Végső szimfónia című dalomat is, ami felkerült az Avatar harmadik lemezére. Aztán Kósa Zsolti felhívott a Léla szeme zenés darab kapcsán, így kerültem a Szép Ernő Színházhoz. Szinovál Gyula vezénylete alatt színpadra állítottuk a Lélát, a Négy muskétást és a 12 fényes nap című 1956-os rockoperát. Később jött az Ultima Sacra Társulat, amivel elkészítettük a Hazám felől, hazám felé előadást – végigjártuk vele Erdélyt –, aztán színre vittük a Magyarok fénye című rockoperát is. A közönség szerette, és jó visszhangot kaptak ezek az előadások, különösen a Léla. Jelenleg egyik sincs műsoron, tehát sehol nem látható, de nagyon jó lenne újra elővenni és játszani őket.
Az igazság ára – egy megvalósításra váró nagy álom
Van olyan terved, amit nagyon szeretnél megvalósítani?
Kilenc évvel ezelőtt írtam egy rockmusicalt Az igazság ára, avagy a Zách-ok története címmel. Ez Károly Róbert király, Zách Felicián és Zách Klára történetét dolgozza fel, de nem az Arany János révén ismert sztorit. Az én darabomban egy csúnya összeesküvés húzódik a háttérben. 1330. április 17-én történt a merénylet a király ellen, és 2030-ban a 700. évforduló alkalmából jó lenne színpadra vinni a darabomat a visegrádi várban, a merénylet helyszínén. Ez egy nagy álmom, és remélem, hogy valóra válik.
Új album készül a Druidával
Készül most új dal, album?
November végén nyertünk támogatást saját album készítésére egy zenei pályázaton, ennek keretében kezdtünk el dolgozni a Druidával. Most kiestem kicsit a munkából, mert közbejött egy betegség – kivették az epehólyagomat –, de engem a zene éltet. Nekem más nem adatott, csak a hangok és a zene. Most ezen az albumon dolgozunk, és azoknak az embereknek szól majd, akik változás előtt állnak – akár munkahelyváltás, párkapcsolatváltás, életmódváltás. Hogyan tudják ezeket megélni, milyen folyamatok vannak? Az emberek szeretnek másokat hibáztatni, persze mindig a másik a hibás. De hogyan lehet egy szakítást szeretetben lezárni? Hogyan tudsz magadnak megbocsátani? A megbocsátásról és a traumák feloldásáról szól ez az album. Dolgozunk a lemezen, december 1-éig el fog készülni. Ez most nem a magyarság témaköréről szól, hanem általános emberi témákat boncolgat. Kicsit pop-rockosabb lesz – hallgathatóbb azok számára, akik kevésbé szeretik a zúzós metált –, a szövegekre pedig érdemes lesz odafigyelni.
Több ezer koncert után is új célok felé
Több albumod megjelent, rengeteg slágert írtál, több ezer koncerten felléptél. Mennyire vagy elégedett azzal, amit elértél?
Nem szoktam visszanézni. Elkészül valami és túllépek rajta. Nekem mindig újat kell csinálni, mert elfelejtenek az emberek. Néha visszahallgatom a régebbi felvételeket és rácsodálkozom, hogy ez de jó volt. Nem tudom, mikor lennék elégedett saját magammal, ahhoz valami isteni csoda kellene. Engem úgy neveltek, hogy egy látássérült embernek százszor annyit kell teljesíteni, mint egy látónak, hogy azt a vakembert elfogadják. Ezért érzem úgy sokszor, hogy folyamatosan bizonyítanom kell. Az évek múlásával persze sok minden változott: ma már azért zenélek, mert a zenéről szól az életem, és nem azért, hogy bizonyítsak.
Szabadidődben mit szoktál csinálni?
Mostanában abból áll, hogy próbálom kipihenni az epehólyagműtétet és visszazökkenni a mindennapi életbe. Amikor kiengedtek a kórházból, négy nappal később már a Zöld Csillag zenekarral koncerteztem. Most sincs másképp: a RockOut, Druida, Ricsosz Akusztik, Igaz Fény együttesek mellett két színházi projektem is van, a Genezis és a Hazám felől, hazám felé. Nincs sok szabadidőm, de minden erőmmel próbálok gyógyulni, mert nekem ez most tényleg a halál és az újjászületés közötti időszak.
Merrefelé lehet veled találkozni?
Több koncerten fogok játszani itthon és határainkon túl. Már folynak a próbák Budapesten, ahol július 22-én lesz a Genezis című misztériumjáték bemutatója a Turul Házban (korábbi nevén a Magyarok Házában). Ez a darab a magyarság történetét dolgozza fel, és augusztus 18-án Ópusztaszeren is lesz belőle egy előadás. Július 25-én Sándorpusztán a Druidával fogunk fellépni az Összefogás a Kárpát-medencéért Kulturális és Hagyományőrző Egyesület rendezvényén, lesznek RockOut-koncertek, és vannak még olyan programok is, amik most állnak szervezés alatt.
Borítókép: Szepesi Richárd Ricsosz a Szkítia együttes klipjének forgatása közben (Forrás: Szepesi Richárd Ricsosz fotóarchívuma)
