Litkai Gergellyel többek között a műfaj sajátosságairól, illetve a minőségi humor fontosságáról is beszélgetett az Előadóművészi Jogvédő Iroda.
– Kutatások sokasága taglalja, hogy a magyar ember, a magyar társadalom búskomor. Az előadásaitokon azonban azt lehet tapasztalni, hogy a térdüket csapkodják a nézők a nevetéstől. Hogy is van akkor ez?
– Egyáltalán nem gondolom, hogy minden magyar búskomor lenne. Akik a mi előadásainkra jönnek, eleve jól akarják érezni magukat. Egy-két perc után ráhangolódnak a humorra, és átadják magukat az élménynek. Nagyon hamar feloldódnak. Aki stand-upot néz, tapasztalataim szerint nyitottabb, könnyebben elengedi a feszültségeket, jó vele egy társaságban lenni.
– Több mint másfél évtizede robbantatok be a stand-up műfajával. Jósoltatok ilyen átütő sikert? Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
– Egészen szűk körben indult a stand-up, underground, közösségformáló örömzene volt a szereplők és a nézők számára is. Mire megérkeztünk a műfajjal a televízióba – az Esti Showderbe, majd a Showder Klubba – a fellépőknek már két-három év színpadi rutin volt a háta mögött, amíg csiszolhatták előadásaikat, poénjaikat, illetve elő tudtak rukkolni friss, aktuális témákkal is, amelyekkel a közönség azonosulni tudott. A közönség egy teljesen új műfajjal találkozott, az előadásokon ugyanakkor érezték a kimunkáltságot, kiforrottságot. Talán ez volt az a kombináció ami, rögtön berobbantotta a stand-upot a köztudatba.
– A műfaj megalapozásánál, illetve az egyes előadói karakterek felépítésénél az intuíciónak, vagy inkább a tudatosságnak volt szerepe?
– A legelején főként az intuícióra hagyatkoztunk. Az előadók keresték a saját útjukat, hangjukat, világukat. Aztán szépen lassan kezdett a tudatosság felé haladni a műfaj. Kezdetben sokan úgy gondolták, hogy a stand-upban valaki csak feláll a színpadra mikrofonnal és vicceseket mond. Ennél jóval többről van szó, a jó stand-up struktúrált, több rétegű, érzelmeket ébreszt, gondolkodásra ösztönöz. Erre pedig tudatosan kell készülni, mert ez már írói és előadói képesség, amit lehet és kell is fejleszteni.
A teljes interjú ITT olvasható el.
