Interjúnk a Bartók Plusz Operafesztivál keretében műsorra tűzött István, a király rockopera előadása előtt készült, a Miskolci Nemzeti Színházban.
Vona Ildikó: Milyen emléked fűződnek Miskolchoz?
Feke Pál: Az az igazság, hogy nekem Miskolc kimaradt eddig az életemből. A Sportcsarnokban volt pár koncert – vagy nagyobb előadás –, ahol játszottam. Az István, a királynak nem olyan régen megint színre került a királydombi változata, amiben Nagy Feró, Deák Bill Gyula, Varga Miki mellett Koppányként léphettem a közönség elé, és ezzel az előadással jutottunk el ide, a Sportcsarnokba, viszont a Miskolci Nemzeti Színházban még soha nem álltam színpadon. Nekem ez most nagyon-nagy pillanat, mert hatalmas múltú színház az itteni, maga a fesztivál is rendkívül izgalmas, és az meg, hogy az István, a királyt ekkora zenekarral, kórussal mutatjuk most be, tényleg fantasztikus dolog. Ez a 35. jubileum, a mostani év – 35 évvel ezelőtt született a mű –, és annak apropóján ünnepi nagykoncerttel ajándékozzuk meg a nézőket.
Turistaként sikerült már valamit a városunkból látnod?
Semmit, soha életemben. Mindig dolgozni jöttem eddig.
Ma este Istvánt énekled, az említett korábbi miskolci előadásban viszont Koppány voltál…
Én ennek a darabnak köszönhetem a sikereimet, főleg az István szerepnek. Most egyébként pont az Operettszínházban Koppányt próbálok megint. Érdekes helyzet, mert párhuzamosan itt István, ott Koppány, de valahogy ez az egész dolog, ez a két szerep az életemben folyamatosan jelen van.
Mit jelentett számodra István figurája, hogy képes voltál érte végigcsinálni A Társulat televíziós verseny?
Ennek a műnek köszönhetem a musical és a rockopera műfajának szeretetét, hiszen én annak idején – még gyerekként – bakelitlemezen otthon ezt hallgattam. Azt, hogy erre a pályára keveredtem, ennek a darabnak köszönhetem, és alapvetően a színpadon is a nagy áttörést ez hozta az életemben 2008-ban, A Társulat című műsorban. Engem azóta végigkísér, és nagyon büszkén hordom ezt a címet, hogy a darabhoz ilyen közöm van.
Kezdettől fogva István szerepéért mentél?
Az egyértelmű volt. Nem is lett volna más. Tudtam: ez a karakter, amit én magamhoz közel érzek, ami annyira összetett – lírai, de közben kirobbanóan rockos–, fantasztikus énekelni való, persze nagyon nehéz is, és hogy most ezen a jubileumon egy ilyen köntösben mutatjuk be, nekem is nagy élmény, mert ekkora zenekarral, kórussal még nem énekeltem.
Lelkiekben ki áll hozzád közel a két főszereplő közül?
István, egyértelműen.
Az Operettszínházban megkapod Koppányt, de nem ez az első eset, amikor ellentétes karaktereket alakítasz ugyanabból a darabból. Ott volt például A nyomorultak, arról is mesélj picit!
Érdekes, mert valahogy az elmúlt időszakban megtaláltak ezek a negatív főhősök. Jean Valjean nekem óriási szerepálmom volt annakidején, én őt játszottam a Kecskeméti Katona József Színházban, most pedig a Madách Színházban Javert felügyelőt.
Úgy látszik, ez az időszak az ellentétekről szól, de nagyon élvezem.
Az István, a király esetében a szívemhez István szerepe áll igazán közel, de közben meg azt gondolom, hogy pont a hangomból adódóan volt rendkívül izgalmas Koppány figurája, amikor Varga Mikiékkel együtt csináltuk. Ritkán alakul ki ennyire speciális helyzet, de számomra hatalmas élményt jelentett.
Ismert rendezőkkel szoktál dolgozni, van kedvenced?
Nem neveznék kedvencet, mert mindegyik más, mindtől sokat tanul az ember.
Nagy nevekkel dolgozhattál már eddig is…
Igen, és nemcsak az István kapcsán, hanem alapvetően is. Hála a Jóistennek mindenhol nagyon-nagy rendezőkkel, színházi vezetőkkel dolgozom és dolgoztam az elmúlt, most már húsz alatt. Idén pont húsz éve vagyok a pályán; onnan számolom, hogy először színpadra álltam 18 éves koromban. Mindegyik előadás más volt, és ettől izgalmas, ettől különleges. A ma esti produkció pedig megint csak rendkívüli, hiszen egy koncertről van szó.
Hol találkozhat veled mostanában a közönség?
Jelenleg az Operettszínházban próbálok, aztán Szegeden, a Dóm téren lesz Apáca Show – amiben játszom –, illetve ezzel a darabbal turnézunk szeptembertől az egész országban. Röviden ennyit tudok most mondani a következő időszakról.
