Boráros János városbíró 1794-ben javasolta, hogy a városszéli erdőt alakítsák át Pest város közönségét szolgáló pihenőhellyé.
József nádor kezdeményezésére a városi parkra végül 1813-ban írtak ki pályázatot, melyet a patriotizmus szellemében elkészített tervével Nebbien Henrik nyert. Így született meg a Városliget.
1817-ben hozzákezdtek a népkert kiépítéséhez, ám az eredeti terv pénz hiányában csak részben valósult meg. A Városliget az 1840-es évektől így is a pestiek legkedveltebb kirándulóhelyévé vált. A Liget kapuja, a Körönd eredetileg egy 502 m kerületű, 160 m átmérőjű sétánygyűrű volt, közel azonos méretű a Hősök terével. Három párhuzamos útja volt, amelyeken sétálva, lóháton és két irányba kocsikázva lehetett közlekedni. A Stefánia kiépülése előtt ez volt az első korzó, mely találkozási, ismerkedési hely lett.
A tó és a szigetek kialakítását a városligeti mocsárból 1799-ben kezdték meg. Amikor a Városliget, József nádor halála után működésképtelenné vált, a Királyi Szépítő Bizottmánytól 1861-ben visszakerült Pest fennhatósága alá, a város vezetése hozzáfogott rendbetételéhez. 1863-ra újraszabályozták a tavat, 1866-ban megnyílt az állatkert, 1877-től működött az artézi fürdő, 1881-től pedig szabályozták a park használatát. Az 1880-as évek közepére a Városliget nagyvárosi parkká vált, kivilágított sétautakkal és szökőkutakkal. A tó szerepe a Liget életében a korcsolyázás népszerűvé válásával felértékelődött.
A Városliget fénykorában a polgári Budapest legnépszerűbb szórakoztató központja volt, cselédtől az arisztokratáig mindenki ide járt. A legnagyobb látványosságnak a Stefánia korzó számított, ahol a kocsizó, lovagló úri osztály volt a főszereplő, a köznép a néző. Az elegáns kioszkokat, a korcsolyapályát, a parkot a tehetősebbek látogatták, míg a Liget északi felében működtek a köznép szórakozóhelyei, a vurstli, a bábszínház, a körhinták, a cirkuszok, a kiskocsmák.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható el.
