Vona Ildikó: A Miskolci Sörfesztiválon beszélgetünk, és a kérdés adja magát: Melyik vagy? Sörös, boros?
Csepregi Éva: Igazából mind a kettőt szeretem. Azt tudni kell az alkoholos italokról, hogy kihatnak a hangszálakra is, és egy énekesnek muszáj vigyázni a torkára. Nekem meg különösen oda kell rá figyelnem, mert az enyém nagyon sérülékeny. Nyáron, amikor rengeteg a fellépés, még ebédhez sem szoktam inni se bort, se sört.
– A mostani fesztivál közel 100-féle sört kínál. Fogsz kóstolni valamit?
– Sajnos nem tudok. Most fejeztük be itt a koncertet, de nekünk még ma este lesz egy másik is. Két fellépés között vagyunk, és ilyenkor nem lehet még kóstolni se. Kicsit sajnálom, mert kedvelem a jó söröket.
– Mindenki énekesnőként ismer, de tanultál zongorázni, hegedülni. Milyen szintre sikerült eljutni?
– Általános iskolában tanultam hangszeren játszani. Először hegedültem, de a tanárnőmmel nem találtuk meg a közös hangot, így aztán abbahagytam. Utána jött a zongorázás, amit öt évig csináltam, és egészen jó szintre eljutottam, viszont úgy hozta az élet, hogy az is abbamaradt. Később, már felnőttként kezdtem gitározni tanulni Babos Gyulától, de valahogy átáll az ember keze, mert egészen más volt, mint korábban a hegedűnél. Nem igazán ment a gitározás; azt viszont sajnálom, hogy nem vagyok hangszeres.
– Úgy hallottam, énekeltél a Magyar Rádió Gyermekkórusában. Tényleg?
– Igen, így van. Még első osztályos koromban történt, hogy felvettek oda előkészítőbe, és nagyon játékosan tanultuk a harmóniákat, meg az éneklést. Én lőrinci lány vagyok, és eléggé megterhelő volt a család számára Pestszentlőrincről bejárogatni a belvárosba, így nem tartott túl sokáig ez a gyerekkórusos dolog, de klassz volt Botka Valériától tanulni.
– A mai koncerten rengeteg Neoton-slágert énekeltél, és a színpad körüli részt zsúfolásig megtöltötte a közönség. Vajon mi lehet a vonzereje ezeknek a daloknak?
– A könnyűzenei szövegek általában a szerelemről, meg a hozzá kapcsolódó érzelmekről szólnak, ami érthető is, hiszen a fiatalok életében ez az egyik legfontosabb érzés. A Neoton talán ebben volt különleges. A zenéje kicsit eklektikus, mert Végvári Ádám révén néhol rockos, ugyanakkor voltak lírai duettek Jakab Gyurival, de énekelt Baracs János „Öcsi” a mély hangján, néha Pásztor Laci is bevállalt egy-egy szólót, és nálunk a vokál erőssége meghatározó volt. A Neoton számoknak a vokál legalább olyan fontos része, mint a szöveg. És, ha megnézed, azóta se nagyon szólnak a dalok olyan érdekes dolgokról, mint történelem, irodalom, egy kis kaland, például: Lobo, az idegen, Don Quijote, Caligula, Santa Maria.
– Ezekből mind nagy sláger lett. De gondoltátok volna, amikor a dalok készültek?
– Annak idején bennünk is felvetődött a kérdés, vajon elég jók-e ezek a dalok, de úgy látszik, az idő minket igazolt. Ezek zeneileg igényes számok és a szöveg is szól valamiről. Szokták mondani, hogy az „üzenet”. A Neoton-daloknak mindnek megvan a maga üzenete, ami át is jön.
– Sokat koncerteztetek külföldön. Mindig angolul énekeltetek?
– Igen, kivéve egyszer. A japánok kérték a Tini-dalt magyarul. Annyira tetszett nekik a szövegben a „tini-tini” – ráadásul az ő nyelvükön ez jelent is valamit-, hogy külön kiemelték: ne angolul, hanem magyarul énekeljük a koncerten.
– Hol volt a legjobb fellépni?
– Én a Távol-Keletet szeretem a legjobban. Tíz évig (1980 és 1990 között) minden évben koncerteztünk Japánban, de jártunk Dél-Koreában is. Nagyon szívesen fogadtak bennünket a Szovjetunióban, és a spanyolországi fellépésekkel kapcsolatban vannak még különösen szép emlékeim. A spanyol közönség egészen fantasztikus. Mindig kitörő lelkesedéssel vártak és óriási sikerünk volt náluk.
– Színházi darabokban is szoktál játszani…
– Igen. Belecsöppentem a színház világába, de nagyon élvezem. Hatalmas élményt adott a Shirley Valentine, A kaktusz virága, vagy a Boldog születésnapot című darab, amit Balikó Tamással, Hegyi Barbarával, Forgács Péterrel csináltunk. Most pedig ott van az Operettszínházban a Szép nyári nap, amiben szintén szerepelek.
– A Neoton Família dalaiból készült ez a musical, de mennyire sikeres a nézők körében?
– Nagyon szereti a közönség. Mindig teltházzal megy, a 150. előadásnál tartunk most. A szerepem szerint én vagyok benne A Pesti Művésznő; énekelnem kell, prózai szöveget is kaptam, illetve van egy hármasunk- Oszvald Marika, Szulák Andi, meg én-, amit különösen kedvelek. Minden este vastapsos sikert aratunk vele.
– Merrefelé koncertezel mostanában?
– Budapest, Kalocsa, Kaposvár, Zalakaros- sokfelé lesz fellépésem; a honlapomat kell figyelni, ott fent van minden információ.
Nyitókép: Csepregi Éva a Miskolci Sörfesztiválon (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)
