A Bartók Plusz Operafesztiválon lépett fel a Mitteleuropäische Kammerorchester. Műsorukat XX. századi szerzők ritkán játszott darabjaiból állították össze. Schönberg, Enescu, Stravinsky és Bartók műveit Ajtony Csaba vezényelte.
Schönberg szerzeménye, az I. Kamaraszimfónia indította a koncertet. Ajtony Csaba karmester így beszélt róla: „Olyan a darab, mintha Richard Strauss komponálta volna, csak minden ki akar lépni belőle, így minden alkalmat megragad, hogy egy harmóniához hozzárakjon még egy disszonanciát vagy kettőt. Ez a mű nagyon sok újdonságot tett az addig megszokott zenei nyelvhez, és az emberek azt hallották, hogy furcsán szól. Azért bukott meg annakidején. Lehet, hogy nem is volt rendesen próbálva; nagyon nehéz ezt úgy eljátszani, hogy ebből egy folyamat legyen.”
Bartók Román táncai következtek ezután és más lett a zenekar összetétele is. Felüdülés volt ez a Schönberg-szerzemény után. „A Bartók Román táncok egy táncrend- mondta a karmester-, csak nagyon rövidek a darabok. Sok előadáshoz az a kulcs, ahogyan Bartók játssza, de erről nincsen tőle felvétel. Ami le van írva az az elme terméke. Amit játszik annak a terméke, ami a gyakorlatban történik, és aki előadja annak a feladata, hogy ebből a kettőből egyet kovácsoljon és kitalálja azt, hogy a mai közönségnek ebből mi az autentikus és mire van föltétlen szüksége, mint energiára.”
Ezután Enescu Kamarakoncertje következett, amit a karmester a zongora mellől vezényelt. „Francia kamarazene, de az artikuláció népzenei alapú, és rendkívül ritkán szokták előadni. Nagyon jó volt ezekkel a zenészekkel dolgozni és belemélyedni a műbe. Háromszor-négyszer el kell játszani különböző akusztikájú koncerten, míg az ember kitalálja, ezeknek a hangzásoknak mi az általános helye, vonalvezetése. A darabnak olyan sok megoldása van, hogy azt csak gyakorlatban lehet kipróbálni, melyik a végleges. Enescu egy visszahúzódó személyiség volt, aki hajlamos az önvizsgálatra. Janaček is hasonló volt. Ezek a zeneszerzők később kerülnek a közönség látókörébe.
Stravinsky zárta a koncertet
A hangverseny záró száma Stravinsky Esz-dúr koncertje, a Dumbarton Oaks című volt. Ez egy birtok Amerikában, és az ottani család kérte a komponálást. Formailag nagyon hasonlít Bach Brandenburgi versenyeire. „A második legkönnyebb darab ebben a programban- mondta Ajtony Csaba-, boldog, felszabadult zene. Azok értékelik igazán, akik ismerik Bach Brandenburgi versenyeit, de azokat is megérinti, akik most hallják először és nem tudják zeneirodalmilag kötni. Borul benne a 4/4, 2/4, és lehet ennek a zenei vonalvezetését élvezni. Ahogy humoros Haydn, ugyanúgy humoros Stravinsky, és ezt minden zenész értékeli.”
„A zenekar Bécsben próbál mindig, ezt a műsort is a Schönberg Centerben próbáltuk. Három éve elmentem Kanadába, aztán most volt nemrég hangversenyem a Miskolci Szimfonikusokkal. A jövő év első felében vagyok Európában, és akkor fogok ezzel az együttessel megint dolgozni. 2007-2010 között felléptünk a Bécs-Budapest-Pozsony tengelyen kívül Krakkóban, Bukarestben, Prágában. Ott játszottunk egy Hermész nevű koncertciklust, ahol kiválasztottunk 2-3 kortárs darabot és kerestünk hozzá tradicionális műveket, amik ugyancsak a kortárs repertoárból valók, vagy a XIX., XVIII. századiból, de valamilyen módon kapcsolódnak az új darabokhoz”- zárta szavait a karmester.
Nyitókép: Illusztráció
