Sok helyen járt a világban, sokféle kultúrában élt. Mennyire tartja magát magyarnak? Nem kétséges, hogy én magyar vagyok, és mindig büszke voltam rá. Nekem ez soha nem okozott konfliktust.
Én már harmadikos koromban itt játszottam, a DVTK-ban, és hál’Istennek az osztályfőnököm is nagyon támogatott; ha edzőtáborok, meg utazások voltak, akkor mindig elengedett. Nekem egy célom volt: a legjobb futballista akartam lenni Diósgyőrben.
Soha nem akartam színésznő lenni. Gyerekkoromban nagyon „fiús” lány voltam; imádtam az autókat, mindenfélét szerelgetni, meg a kertben dolgozni. Eredetileg, 10 éves koromig kamionsofőr akartam lenni. A szobám falán nem popsztárok fotói voltak kifüggesztve, hanem autók képei.
Szerencsés vagy, mert megtaláltad magadat az éneklésben. Így van? Igen. Azt szoktam mondani: addig élek, amíg éneklek. Hogy abból a szegény családból, Vásárosnaményból, az egyszerű „betlehemi istállóból” egészen a királyságig és a királyokig eljutni, én azt hiszem, ennél nagyobb ajándék egy művésznek nincs.
A Miskolci Nemzeti Színházban beszélgettünk azután, hogy a vezetésével helyi diákok megvalósították a közösségi szavalás rekordkísérletét.
Nagyon sok mindent köszönhetek Miskolcnak, és igazából párhuzamot tudok vonni ezeknek a gyerekeknek a sorsával és a saját életemmel. Ugyanígy kezdtük mi is a Pécsi Sándor Guruló Színház Egyesületben Szép Laci bácsi kezei alatt anno, és nőttük ki magunkat. Azt gondolom, hogy az alapokat itt szereztem meg.
Igazában szórakozásból írja az ember a műveit, már az önmagában jutalom, hogy ezt lehet csinálni. 1978 óta tanítok folyamatosan. Némi rutinra az ember szert tesz, ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek problémák, mert az újabb nemzedékeknek nemcsak a műveltsége, a mentalitása is egész más.
A népszerű énekessel országos turnéja egyik állomásán beszélgettünk, Miskolcon.
Jól érzem itt magam, a csapattal sincs semmi problémám. Magyarországon az emberek ismerik és szeretik a focit, a sport területén pedig Miskolc nagyon fejlett város. A jövő a klubomtól függ. Ha van lehetőség maradni, akkor maradok. Itt boldog tudnék lenni.
Nagy élmény volt. Benne lenni a magyar válogatottban mindig különleges dolog, meg különleges érzés. Boldog voltam. Kettő meccset játszottam, mert előzőleg, az utolsó bajnoki mérkőzésen elég komolyan megsérültem, és gyakorlatilag épphogy felépültem, de jól sikerült a szereplés. Örülök neki.
Nagyon jó kezdeményezések vannak a városban, hogy a futballt még népszerűbbé tegyék, bár most is az. Magyarországon ez az egyik olyan hely, ahol a legtöbben vannak. Talán a Ferencváros mérkőzésen sem voltak annyian, mint itt nálunk a 2. fordulóban. Látszik, hogy az emberek szeretik a focit. A város partner ebben, és remélem, ez még sokáig így lesz.
A Bartók Plusz Operafesztivál igazgatójával a rendezvény zárónapján beszélgettünk, a Miskolci Nemzeti Színházban. Elégedett vagyok, és nagyon örülök, hogy így sikerült megvalósítani. Csak a pótszékek hiányoztak,
