Miskolc sokáig kimaradt az életemből, viszont, amikor idejöttem, annál többet kezdtem el belőle felfedezni.
A gyerekek szeretik az előadásaimat. Boldogok, ha odamegyek hozzájuk, ha énekelek és velük vagyok.
Az embereket mindig az illúzió kergeti abba a tévhitbe: majd valamikor később jobb lesz. Aztán, amikor eljön az a bizonyos valami, kiderül, pont ugyanolyan rossz, csak más miatt.
Valamire való színész nem másból fogalmaz, hanem önmagából, a saját személyiségét használja. Alapvetően azt hiszem, bohóc alkat vagyok, csak ezt kevesen tudják.
Nincs kedvenc és nincs nemszeretem-szerep. Soha nem vágytam szerepre, arra viszont igen, hogy meglássam a nevem a következő darabban kiírva egy adott szerepre, egy adott karakterre, mert az kihívás volt.
Nagyon jól tudok szemlélődni, alapjában én egy szemlélődő típus vagyok.
Az ikertestvéremmel, Bennel mindig is társasági lények voltunk, szerettük a haverokat. Könnyen nyitottunk más kultúrák, más emberek felé.
Adventi koncertet adott Miskolcon Wolf Kati, akivel a fellépés után beszélgettünk
Zsédényi Adrienn énekesnő a miskolci Művészetek Házában lépett színpadra a Zséda és a Kvartett című produkcival, interjúnk ekkor készült vele.
Nem akartam zenész lenni. Azért alapítottunk egy középiskolai zenekart, mert imádtunk muzsikálni. Akkoriban a zenélés még csak szórakozást jelentett nekem.
Szabadtéri koncertje után beszélgettünk az énekesnővel, Miskolcon.
A népszerű színésszel a Bartók Plusz Operfesztiválon találkoztunk és beszélgettünk.
