Vona Ildikó/ PannonHírnök: Mit hallott ma este a közönség?
Csuja Imre: Az önálló estemet, aminek a története azért érdekes, mert a végéről indultam el. Több előadásból állt össze a produkció: volt a Jónás könyve, korábban pedig két Ady-estünk. Úgy gondoltam, hogy Babits elé jó lenne egy Ady-blokk, az elé meg már csak azt kellett kitalálni, hogy milyen slágerversek, ismert versek legyenek még a műsorban. Így került bele az Anyám tyúkja, a Családi kör, a Szózat, a Nem tudhatom, az Eszmélet, a Boldog szomorú dal.
Mondtad az előadáson, hogy eredetileg bábelőadás volt a Jónás könyve. Hogyan kell ezt elképzelni?
Egyedül mozgattam a háromszemélyes japán bábot, és közben mondtam a szöveget, amit Jónás mondott, akkor rá kellett nézni, és úgy tűnt, mintha a báb beszélne.
Nagyon érdekes feladat volt, felnyitotta a szememet, hogy nekem lehetne ezzel foglalkozni.
Elhagytam a bábot – mert nem lettem közben bábművész –, és báb nélkül adtam elő a Jónást, előtte az Ady-verseket és a többit.
Mesélted, hogy nagymamád szerettette meg veled a verseket. Fejből mondta vagy könyvből olvasta?
Valamit fejből mondott, valamit könyvből olvasott, én hallás után megtanultam. Aztán amikor már tudtam írni-olvasni, akkor együtt mondtuk a verseket.
Gyerekként melyik vers volt, amelyik elindított az irodalom irányába?
Több ilyen volt. Mindenképpen Petőfi és Arany költeményei, meg az Öreg néne őzikéje, persze. Anyám tyúkja, Füstbe ment terv, János vitéz, Toldi, Családi kör, és akkor így jöttek szépen sorban, ahogyan az iskolában ismerkedtünk a versekkel. Sok verset olvastam, és a magyar tanárom is biztatott rá.
Amikor már színészként szavaltál, azt még nagymamád megérte? Tulajdonképpen ez az ő sikere is, ő indított el…
Vizsgaelőadásomra nem tudott eljönni, de egész gyerekkoromban hallgatta, ahogyan mondtam a verseket, és annak örült nagyon.
Van négy unokád. Te is szoktál nekik szavalni?
Persze! Sőt, még volt egy papagájuk, annak is mondtam verset. (Nevet)
Mik az unokák kedvencei?
A Családi kört és az Anyám tyúkját nagyon szeretik, meg szoktam nekik segíteni, ha van olyan házi feladat, hogy verset kell tanulni.
Az Ady-est volt az első önálló ested. Honnan jött az ötlet, és miért pont Ady?
Két Ady-estet csináltunk Halmy Gyurival (Halmy György rendező – a szerk.), ezek öt éven át voltak műsoron. Ady nagyon foglalkoztatott mindkettőnket, ami nem csoda, ő egy olyan költő, aki megér egy misét.
Kedvenc költőd?
Ady, egyértelműen.
A nézők többsége vidám filmszerepekből ismer, viszont a színpadi szerepeid között rengeteg drámai karakter van. Legutóbb például Brecht Galileije. Hogyan tudsz átváltozni Galileivé?
Ez egy színészi feladat, amiben nagy segítség, hogy a rendezők általában olyan szerepet adnak, ami nekem való. Ők látnak kívülről egy egész társulatot, és tudják, hogy ennek ez való, ennek az való.
Nekem szerencsém volt az összes rendezővel, mert mindenki olyan feladatot adott nekem, amiről azt gondolta, hogy az nekem való és meg tudom csinálni.
A filmszerepeid általában mulatságos figurák. Szeretsz bohóckodni?
Persze, hát hogyne! A vígjáték nagyon jó műfaj. Az újságírók egy időben szerettek azzal foglalkozni, hogy engem csak vígjátéki témára használnak. Akkor ez bosszantott, és ezért is gondoltam: készítek egy komoly önálló estet, és lássuk, mi lesz! Nagyon bejött, a közönség szereti, 15 éve járom az országot vele.
Olvastam az életrajzodban, hogy 900 filmben szinkronizáltál…
Több mint ezerben.
Van olyan színész, akit különösen szerettél szinkronizálni?
Volt, persze. Wesley Snipes, Billy Bob Thornton, Peter Ustinov, és még sorolhatnám. Andy Garciának egyszer voltam a hangja, Al Pacinónak három filmben is. Őket nagyon szerettem szinkronizálni.
Merrefelé találkozhat veled a közönség?
Az Örkény Színházban, és ahova hívnak fellépni ezzel az esttel.
Filmforgatás van most?
Mozifilm nincs, csak A mi kis falunk, ez megy tovább.
Miskolchoz milyen kötődésed van? Akár turistaként, akár színészként…
Elég sokszor léptem itt föl, több helyszínen jártam. Voltam a Bábszínházban, a színház Kamaraszínházában ezzel az esttel, de Cserna Tóniékkal, Czutor Zolival is voltunk már itt. Elég gyakran meghívnak ide, vagy engem egyedül, vagy a barátaimmal. Különösebben nagy kötődésem nincs a városhoz, de ezek a fellépések szép emlékek. Nagyon jó minden egyes alkalommal a miskolci közönséggel találkozni.
Borítókép: Csuja Imre (Képernyőfotó/ Youtube)
