Vona Ildikó/ PannonHírnök: Nekem úgy rémlik, hogy énekeltél már korábban is ezen a fesztiválon. Jól emlékszem?
Egyházi Géza: Igen, 2018-ban. Tiszafüreden a gálakoncert napján a nagyszínpadi műsorkezdés előtt egy csónakban érkeztem meg a fesztivál helyszínére. Az Operaház Fantomjából az Éj zenéjével jöttem egy ladikban, a tóparton már hatalmas tömeg volt, várták a koncert kezdését. Óriási élmény volt nekem is, és a közönségnek is. Másnap a kerékpáros túra egyik állomásán Andikával (Mahó Andrea – a szerk.) adtunk koncertet. Mi már visszatérő előadóknak számítunk, és boldogan jövünk, hiszen Debreczeni Ildikó nagyszerű rendezvényt hozott létre, és jó, hogy hagyományt teremtett belőle.
Magához a Tisza-tóhoz van valamilyen kötődésed? Milyen gyakran jársz errefelé?
Nagyon ritkán, kevés kötődésem van. Kétszer voltunk itt, amikor még kisebbek voltam a gyerekeim, egyszer Abádszalókon és egyszer Poroszlón. Most vagyok először a Kiskörei Hallépcsőnél, gyönyörű ez a hely és a Lépcső Bisztró vendéglátóhely atmoszférája is csodálatos.
Neked kereskedelmi végzettséged is van, más szemmel nézed…
Nagyon ízléses, tényleg! Megkérdeztem az üzemeltetést, és mondták, hogy három évszakos a hely, csak télen tartanak zárva. Vendéglátóipari szakközépbe jártam, nem sikerült a főiskolára a felvételi, ezért elkezdtem dolgozni. Főleg az értékesítési része érintett engem, a felszolgálói vonal.
Volt az az éneklő pincéres étterem. Arról mesélj már valamit!
Az Operaház tőszomszédságában nyílt a Belcanto étterem, azzal a koncepcióval, hogy énekelnek a pincérek. Az ottani séf korábban dolgozott együtt velem egy másik helyen, és tudta, hogy én mindig dúdolok vagy énekelgetek munka közben, akár tányért törölgetek, akár az üres étteremben terítem az asztalokat.
Ő hívott fel, hogy nyílt ez a hely, nekem való és ott énekelnem kell.
Először nem hittem el, de végül sikerült meggyőznie, és bekerültem egy csodálatos atmoszférájú helyre. 1994-ben kezdtem dolgozni és kb.10 évet töltöttem ott, utána kezdődött a színházi életem.
Felszolgálás közben énekeltél, vagy hogyan kell ezt elképzelni?
Nem szólóban énekeltünk. Ott voltak azért igazi énekes kollégák az Operaházból, a főiskoláról, esténként egy-két énekes áriára adta a fejét. Mi a pincérkórus voltunk mellettük, a kórusban voltak szólisztikus sorok, amiket rám bíztak. Ha beteg lett valamelyik énekes, akkor én beugrottam, mert annyiszor hallottam már azt a bizonyos olasz dalt, hogy megtanultam. Volt zenei előképzettségem, jártam zeneiskolába, tanultam hegedülni, de nem akartam én ezt életpályának az életkorom miatt. Harmincéves koromban történt ez velem, ennek hatására jártam énekórára, és a tanáraim biztattak.
A színház világába hogyan sikerült bekerülni?
Dolgoztam zenészekkel, akik elvittek fellépésekre. Dr. Mezei Pál, Berki Sándor hegedűművész, Neumark Zoltán korrepetitor, Gerdesits Ferenc operaénekes sokat segített, felkaroltak és erősítették a hitemet.
Melyik volt az első színházi szereped?
Hídvégi Miklós, az Operettszínház művésze szervezett külföldi turnékat német területen –Németországban, Svájcban, Ausztriában –, ő szavazott nekem először bizalmat. A Bál a Savoy-jal és a Marica grófnővel voltunk külföldön egy utazó társulattal. 2006-ban a PS Produkció castingolt a Vámpírok báljába, ahová bekerültem. Az Operettszínházban ez idő tájt a Rómeó és Júlia című előadásba hallgattak meg Paris szerepére, amit végül megkaptam. Ezekből fakadt aztán a Madách Színház Macskák előadásában a szerep. Így történt, hogy egyszer csak ott találtam magam a vidéki színházakban. Dolgoztam Szegeden, Győrben, Szolnokon.
És A nyomorultak? Szerintem az egy mérföldkő volt a pályádon…
Kecskeméten vendégművészként megvalósult az egyik nagy álmom, eljátszhattam Jean Valjeant 2010-ben, aztán a 2016-os Madách Színházas produkcióban az ellenpólust, Javert felügyelőt.
Mit jelentett neked Jean Valjean?
Mindent. Korcsmáros György nagyon jól tudott engem vezetni, mert tudta, honnan jöttem. Mi már találkoztunk a győri színházban, és mondta is, ha egyszer megadatik neki, hogy Győr után még valahol Nyomorultakat rendezzen, akkor az elsők között hív engem castingra. Nagyon jól irányított engem a kecskeméti próbák során, a segítségével teljes értékű Jean Valjeanná váltam.
Éneklés szempontjából mennyire nehéz ez a szerep?
Van benne ez a falzettes, amit az imában énekel, és ez a falzett vagy megvan valakinek, vagy nincs. Meg lehet másképp is oldani, de elvárás a falzett, ami meghatározza, hogy ki kaphatja meg a szerepet, és persze az alkat is fontos. Nekem mindkettő megvolt.
Érdekes karakter Javert, mert nem egyértelműen negatív alak. Mennyire gonosz ember?
Nem gonosz, más igazsága van. Tulajdonképpen ő a bűnt üldözte, nem Jean Valjean ellen volt kifogása. Neki szent és sérthetetlen az a hivatás, amit képvisel, és azért mindent elkövet. Jean Valjean nem bűnöző, ugyan többször bűnbe esett, de mindig másokon akart segíteni. Teljesen megérthető és elfogadható Javert nézete, tudunk azonosulni a szerepével.
Ha végignézed az eddigi szerepeidet, melyik áll nagyon közel a szívedhez?
A Vámpírok báljából a Krolock gróf adta nekem a legtöbbet. Eléggé kortalan figura, és már nagyon sok éve játszom. Persze egészen más attitűdökkel játszottam, amikor elkezdtük, 5-10 év múlva, és lassan huszadik éve. Nem is kimondottan a karakter, hanem az, hogy végigkísérte az életemet, és az élettapasztalataim hatottak a figura megformálására, ezért érzem nagyon közel magamhoz ezt a szerepet.
Ezek szerint, ha megkapsz egy szerepet beleviszed a saját életed, a mindennapjaid tapasztalatait?
Igen. Az ember azt tudja használni, amit már megélt. Amikor elkezdtük húsz évvel ezelőtt, akkor kevesebb élettapasztalatom volt, és azokból tudtam építkezni. Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam Krolock szerepét. A mostani életemet abszolút meghatározza a Pesti Művész Színház, én ugyanis nagyon sokáig nem játszottam prózai szerepet, most viszont van lehetőségem. Persze nem volt könnyű átváltani zenés darabokról prózára, meg kellett tanulnom a színpadi beszédet.
Merrefelé lehet veled találkozni?
Nagyon sokfelé, mert rengeteg fellépésem van. KERO rendezésében életre kel a Rómeó és Júlia, azzal járjuk az országot – Tokaj, Szigliget, Veszprém, Szeged -, én játszom benne Verona hercegét. Napi szinten járom az országot, csak mindig más darabokkal.
Szeptembertől szerepel a naptáramban Ajka, Püspökladány, Jászberény, Győr, Tapolca, Nagyszalonta, Berettyóújfalu…
A fellépések között van operett, vígjáték, például az Egy csók és más semmi, Maga lesz a férjem, Az ördög nem alszik, Hatan pizsamában, Kellemes húsvéti ünnepeket. A Madách Színházban a Macskák musicalben játszom, illetve dolgozom a MagyaRock Dalszínházánál is. Ott történelmi darabokban szerepelek, a Quo Vadis-ban, az Egri csillagokban. A Facebook oldalamat kell figyelni, ott megtalálhatók az aktuális fellépéseim.
