A keresztény egyházi év advent első vasárnapjával kezdődik és a következő év első adventi vasárnapját megelőző vasárnappal zárul. Ez a vasárnap a katolikusoknál Krisztus Király ünnepe, a reformátusoknál az örökkévalóság, vagy másként: az örök élet vasárnapja. Idén november 24-ére esett.
A budapesti Erdélyi Gyülekezet – amelynek alapítója a II. világháború utáni magyar református egyháztörténet egyik legnagyobb hatású és páratlanul sokszínű személyisége, Németh Géza (1933–1995) volt – ezen vasárnapon a magyar főváros X. kerületében működtetett karitatív és kulturális központjában, a legendás Reménység Szigetén tartott megemlékezést a temesvári forradalom közelgő 30. évfordulójához igazodva. Az esemény díszvendége Tőkés László, Temesvár hőse volt.
Tudnivaló, hogy az egykori szovjet laktanya helyén Németh Géza, a magyarországi egyházi ellenállás egyik meghatározó személyisége elsőként nyújtott menedéket a Ceauescu-rezsim elől menekülőknek, s támaszuk maradt a véres ’89-es forradalom napjaiban is az ide menekülő határon túli magyaroknak. Helyet, menedéket, szállást, tisztálkodási lehetőséget, ruhát, testi és lelki táplálékot nyújtott nekik. Szinte egyszemélyes intézményként végezte sokak munkáját, olykor szembemenve egyházi feletteseivel. Úgy vélte, hogy népünk talpra állása az Evangélium által és egyház megújulása révén mehet végbe, abban a közösségben, amelyben élünk. Saját népünket úgy kell szolgálni, hogy az egyúttal hídépítés is legyen a szomszédok felé.
A hely szellemisége a mai napig őrzi Németh Géza megkezdett munkáját, amit Zalatnay István tiszteletes, egyetemi tanár vett át s folytat a legnagyobb szeretettel, tudással és alázattal, immár jó két évtizede. Sokan keresik fel napjainkban is a Reménység Szigetét, bár ma már nem menekülnek, csupán látogatnak s emlékeznek. Az intézmény ugyanakkor gyakran fogad határon túli magyar csoportokat, főleg fiatalokat, akik valamilyen céllal vagy alkalommal érkeznek az anyaországba.
A délelőtti istentiszteleten Zalatnay István hirdetett igét. Az ünneplő gyülekezet ezt követően a’89-es forradalom mártírjainak kopjafájánál hajtott fejet és koszorúzott, melyen Temesvár, Arad, Kolozsvár, Marosvásárhely és Brassó egy-egy magyar és román áldozatának neve olvasható. A tisztelgők között volt Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának fideszes elnöke – a jó emlékezetű Németh Géza fia –, aki a sajtónak ezt nyilatkozta: „Természetesen a temesvári forradalom és Tőkés László helye a magyar rendszerváltozásban is meghatározó volt. Én a Nagy Imre-i és az 1956-os vonatkozások mellett a legjelentősebbnek éppen az erdélyi magyarságnak az ügyét tartom a magyar rendszerváltozásban. Ezért is övezte olyan nagy figyelem Temesvárt, de a jelentősége ma is nagyon meghatározó.”
A gyülekezeti teremben Az én ’89-es decemberem címmel beszélgetést is tartottak, a történelmi napokra történő személyes visszaemlékezésekkel. Tőkés László püspök, a temesvári, majd egész Romániára kiterjedő forradalom elindítója isteni ajándéknak nevezte, hogy részese lehetett a folyamatoknak. „A szabadító Krisztus születésnapján, karácsonykor eljött a valódi szabadítás ideje Temesváron, majd Erdély városaiban, majd az egész Romániában, és ilyenformán a magyar és a román nemzet közös halmazának a keretében történt meg a kommunista, ateista diktatúra bukása.”
Ugyanakkor sajnálatát fejezet ki, hogy az akkori szolgálati helyétől, a temesvár-belvárosi református templomtól kiindult megmozdulás, ami forradalommá szélesedett, Kelet-Európa legvéresebb, legtöbb áldozatot követelő rendszerváltoztatását eredményezte. Ráadásul a hatalmához ragaszkodó s azt nagyrészt átmentő kommunista pártvezetés és politikai rendőrség mind a mai napig késlelteti Románia demokratizálását, jogállami fejlődését, a múlt teljes feltárását és a bűnösök elszámoltatatását, az elrabolt közösségi és magántulajdon teljes körű visszaszolgáltatását és kárpótlását – mutatott rá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Külhoni Magyar Sajtószolgálat (KMS)
