Huszonöt évvel ezelőtt, 2000. január 30-án bekövetkezett hazánk történetének legsúlyosabb vízszennyezése. Az Országgyűlés még abban az évben február 1-jét a Tiszai élővilág napjává nyilvánította.
Huszonöt éve, január 30-án a nagybányai Aurul bányaüzemből 100 ezer köbméter nehézfém- és cianidtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan rövid idő alatt bekerült a Tiszába is.
Február 1–12. között vonult végig a Tiszán a szennyezés, és hatalmas pusztítást végzett. Heroikus munkát végeztek a magyar vízügyi szakemberek, hogy biztosítani tudják a Tisza környékén található települések ivóvízellátását, és óvják az ottani élővilágot. Nagy számban csatlakoztak hozzájuk önkéntesek is, így közös erőfeszítésük eredményeként a Tisza-tó felületének nagy része érintetlen maradt, a holtágak és az árterek is csak kis mértékben szennyeződtek.
Amikor a szennyezés belépett Magyarország területére, az élőlényekre nézve halálos cián koncentrációja száznyolcvanszorosa volt a határértéknek.
Négy év alatt regenerálódott a folyó, ám a környezetvédelmi kihívások nem szűntek meg. Óriási problémát jelent a főként Ukrajnából és Romániából érkező hulladék, amely műanyagokat, üvegpalackokat, aludobozokat, elemeket, dezodoros flakonokat, kommunális és veszélyes anyagokat tartalmaz. Számos kezdeményezés indult az elmúlt évek alatt a szennyezés mérséklésére, ilyen például a PET Kupa, amelynek résztvevői 12 éve gyűjtik a szemetet a Tiszán és a Tisza-tavon.
Borítókép: Tündérrózsák a Tisza-tavon, Tiszafürednél (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)
