A hősök példája adott erőt a nemzet fennmaradásához, bátorságuk, hősiességük pedig ma is iránytűként szolgál – mondta Németh Szilárd miniszterhelyettes, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára április 17-én, szerdán Sátoraljaújhelyen, a felújított Hősök temetőjének avatásán.
Az államtitkár beszédében elmondta: az első világháborúban elhunyt katonák számára az 1900. szeptember 26-án felszentelt sátoraljaújhelyi új köztemetőben alakítottak ki külön nyughelyet. Az első katonát 1914-ben helyezték örök nyugalomra a Hősök temetőjében, ahol – a bécsi temetőkataszter szerint – összesen 1519 főt temettek el az első világháború alatt. A temetőt a második világháború idején is használták, új parcellát nyitottak a harcokban életüket áldozó katonahősök számára.
Németh Szilárd rámutatott: a világháborúk kataklizmái óriási veszteségeket, fájdalmat okoztak Magyarországnak, azonban hinni kell abban, hogy a katonák áldozata nem volt hiábavaló. Hozzátette, hogy a kormány és a Honvédelmi Minisztérium elkötelezett a katonahősök emlékének méltó megőrzése iránt. A most megvalósult felújítás keretében 1400 hadisír és a temetőben lévő emlékmű újult meg mintegy 108 millió forintból. A sírhely azért is különleges, mert különböző nemzetiségű katonák végső nyughelyéül szolgál. „A mi feladatunk, hogy – a magyar katonahősök mellett – megadjuk számukra is a végtisztességet, gondozzuk, ápoljuk síremlékeiket, függetlenül attól, hogy mely nemzet fiai voltak” – hangsúlyozta az államtitkár.
Németh Szilárd kiemelte: ma nekünk kell bizonyítani, hogy a magyar honvédek véráldozata nem volt hiábavaló. „Ők a legdrágábbat, az életüket adták a haza fegyveres szolgálatában. Példájuk katonai esküjükben is kifejeződik: a hazáért mindhalálig. Ezt a nagyon is valóságos gondolatot hagyták ránk örökül, ezért a hazát, függetlenségünket, szabadságunkat ma is meg kell őriznünk.”
A rendezvényen Dankó Dénes, Sátoraljaújhely alpolgármestere elmondta: a temető a második világháború után tiltott helynek számított, s csak a rendszerváltás után kezdték el újra visszavenni a természettől. A beszédek után a tábori lelkészek imája, majd díszsortűz és koszorúzás következett; végül pedig a résztvevők elhelyeztek egy-egy szál virágot a sírköveknél.
