Vona Ildikó: A Thália Humorfesztiválon a Tóték Őrnagyáért megkaptad a legjobb alakítás díját, a miskolci társulat szavazatai alapján a 190. évad legjobb színésze lettél. Milyen érzés bő féléven belül kétszer a legjobbnak lenni?
Görög László: Nekem ez nagyon nagy boldogság. Mindkettőnek nagyon örülök, különösen a kollégáim véleménye érintett rendkívül jól. Évad közben az ember dolgozik, dolgozik- sokszor ideje sincs a többieket megnézni valamelyik produkcióban-, de amikor egy társulati szavazáson a sok jó közül mégis nekem van szerencsém megkapni ezt a díjat, az nagyon felemelő érzés. Igazából az volt benne a furcsa: tudtam, nagyon nehéz év áll mögöttem, nagyon sokat kiadtam magamból abban az évadban, és nekem nem az a tapasztalatom, hogy manapság erre odafigyelnének. Megható, hogy akikkel itt együtt dolgozom, azok ezt észrevették.
Miskolcon többféle elismerést is átvehettél, ugye?
Igen, már az első évadban kaptam díjat a közönségtől és a kollégáimtól, most év elején pedig Mirelit-díjat egy vállalkozótól. Ha díjakban mérnénk azokat az éveket, amióta én itt társulati tag vagyok, akkor jó időszakot zárnék, mert pontosan 6 díj esik erre a 3 évre.
Az egri és a Radnóti Színházban egyaránt 10 évet töltöttél el. A Miskolci Nemzeti hogyan került a képbe?
Az egri 10 év alatt engem Béres Attila rendezett az Oidipusz királyban, a Hegedűs a háztetőn és a My Fair Lady-ben. Jó emlékeket őriztünk a közös munkáról, és amikor Attilának eszébe jutottam, pont – az igazgatóváltás miatt – eljöttem Egerből. Rá egy évre alakult itt az új társulat olyan tervekkel, lehetőségekkel, ami nagyon biztatónak tűnt.
Ha megnézzük az eddigi pályád: több a prózai szerep, mint a zenés…
A Radnóti Színházban eltöltött 10 évem alatt egyetlen zenés darabot játszott a színház, az Anconai szerelmeseket. Nem volt többre mód. A 2 pécsi évad alatt játszottam operettben, a Játékszínben is szerepeltem zenés darabban. Persze én is idősödöm és a zenés darabokban inkább ifjabb hősök vannak. Nagyon sokszor a színházi világban kinézet alapján osztják a szerepeket. Kérdés, hogy az ember kinézete és a belső tartalma milyen összhangban van egymással. A kinézet egy dolog, a belső tartalom meg vagy van, vagy nincs. Ha a Miskolcon játszott zenés szerepeimet nézzük, nem rossz az arány. Három évet voltam itt, ezalatt: Én és a kisöcsém, Chicago, My Fair Lady.
Elégedett vagy a szerepekkel, amiket Miskolcon kaptál? Emberpróbáló figurák ezek…
Semmilyen panaszra nem lehet okom. Az első évet tudtam, a második és harmadik évad szerepei időközben alakultak. Tényleg nincs okom panaszra.
Woyzeck mellett eljátszani Higgins professzort jelent valami kis kikapcsolódást, felüdülést?
Kikapcsolódásról, felüdülésről szó sincs. Nem kikapcsolódni és felüdülni járok ide, hanem dolgozni. Kikapcsolódásért a néző jön ide. Akadt, aki a My Fair Lady láttán megkérdezte: ha ennyire komolyan vesszük, akkor miért nem a Pygmaliont játsszuk? De volt, aki azt mondta: végre valahol nemcsak a zene szól, meg eléneklik, meg táncolnak, hanem valami történik. Képesek vagyunk átadni az eredeti történetet anélkül, hogy táncos revüvé válna ez az egész. Itt közben egy drámát is néz a közönség.
Hol szeretsz jobban játszani? Nagyszínpadon, vagy kis térben?
Minden színész ott szeret játszani, ahol sikeres. Nem gondolom, hogy ez térfüggő. Én a Radnótin is szerettem azokat az éveket, de az egy pici színház. Miskolc ilyen szempontból őrületes lehetőség, főleg a pályakezdő kollégák számára fantasztikus. Itt 60 ember előtt is tudnak játszani és élni az eszközeikkel -a meghitt motyogástól az arcrezdülésen át-, ugyanakkor kipróbálhatják magukat a nagyszínpadon többfajta műfajban.
Rendezni hogyan kezdtél el?
Egerben kaptam egy lehetőséget Csizmadia Tibortól, amit elfogadtam. Kevés szereplős, stúdiódarabokat szerettem volna rendezni, amit lehetőleg senki sem ismer, hogy ne legyen viszonyítási alap. Ehhez képest a következő az Ármány és szerelem volt Komáromban, ami minden, csak nem ez. Egyébként Egerben a legelső rendezésem, a Nyafogók a nézőktől megkapta a legjobb rendezés díját, Nádasy Erika és Venczel Valentin- akik a főszerepeket játszották- a legjobb színész díját.
Bírod a kritikát?
A kritikát bírom, nem vagyok sértődős. Az „én jobban tudom”, az „én megmondom, hogy mit” típusúakat nem tudom elfogadni. Persze azt, hogy mi is a kritika, mostanra sokan elfelejtették. A kritika nem azt jelenti, hogy véleményem van. Véleménye mindenkinek van, a nézőnek is. A kritika annál sokkal mélyebb, szakmaibb. Sajnos ebből kevesebb van. Előfordult pályám során, hogy olvastam kritikát olyan produkcióról, amiben játszottam, és mivel sárba húzta az előadást boldog voltam, mert tudtam, hogy amit csinálunk az rossz. Ha a kritikus azt is megmondja: miért nem jó az előadás, miért megy rossz felé, miért érthetetlen, akkor hasznos is lehet egy kritika.
Ritkán adsz interjút. Miért?
Nem szeretek interjút adni, rossz tapasztalataim vannak.
Nincsen saját honlapod, nem csináltál magadnak profilt a Facebookon, Twitteren…
Szórakoztat, amikor másokon látom a függőséget, de én nem vagyok rá hajlandó. Az Internet egy csodálatos dolog, a számítógépet is használom mindennap, de aki azt gondolja, hogy amit az Interneten talál az úgy van, az egy szerencsétlen, buta ember. Nem kevés ostobaság szerepel a világhálón. Némelyik tévedésből fakad, de sok van, ami direkt rosszindulatból.
A filmes szerepeid között a Jumurdzsák gyűrűjében egy időutazót játszol. Ha lehetne időutazást tenni, melyik korba látogatnál el szívesen? A jövőt néznéd meg, vagy inkább megtörtént eseményeket?
Úgy nem mennék el sehova, hogy ott is éljek. Turistaként melyik korba utaznék? Így hirtelen nem tudom, de valószínűleg nem élnék az időutazás lehetőségével.
Színházi terveid? Maradsz még Miskolcon?
Az Élet sokszor megoldja, hogy egy színész mit csinál. Egy színésznek a legritkább esetben lehetnek tervei, mert nem ő tervezi az évadát, hanem mások tervezik az övét. Engem Jordán Tamás nagy örömmel vár Szombathelyre, és ígértem neki, hogy megyek, de fogok játszani jövőre itt is. A My Fair Lady és a Tóték műsoron marad. A két színház között jó kapcsolat van és fogják tudni egyeztetni az időpontokat. Eltűnni biztosan nem fogok Miskolcról, de valószínűleg nem lesz itt bemutatóm a következő évadban.
(Fotó: Éder Vera)
