Húsvét második napja, a húsvéthétfő a keresztény hagyományban része a Jézus feltámadása utáni időszaknak. Húsvétvasárnap ünnepeljük a feltámadást, húsvéthétfő ennek a folytatása, az öröm napja.
Magyarországon számos népszokás kötődik hozzá. A fiúk meglocsolják a lányokat, akik cserébe festett tojást adnak, és süteménnyel, itallal kínálják őket. Régen vízzel locsolkodtak a férfiak, ma inkább kölnivel, és mellé locsolóverset is mondanak.
Húsvéthétfő hagyománya
A locsolás eredete a termékenységhez és megtisztuláshoz kötődik. A húsvéti locsolkodás egy nagyon régi, több forrásból összeolvadt – pogány (ősi) és keresztény elemeket tartalmazó –, ma már inkább játékos, hagyományőrző szokás.
A szokás gyökerei a tavaszi termékenységi rítusokig nyúlnak vissza, és még jóval a kereszténység előtti időkből származnak:
- a víznek tisztító és életadó erőt tulajdonítottak
- tavasszal, a természet újjászületésekor a lányok meglocsolása a termékenységet, egészséget és szépséget jelképezte
- sok helyen hittek abban is, hogy a víz megóv a „hervadástól”
A kereszténység később átértelmezte a szokást:
- a víz a megtisztulást és az újjászületést jelképezi
- kapcsolódik a keresztség szimbolikájához is
- egy legenda szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel locsolták le az asszonyokat, akik a feltámadás hírét vitték
Miért jár érte tojás?
A tojás az élet és újjászületés szimbóluma, ami a tavaszhoz és a húsvéthoz is szorosan kötődik.
Borítókép: Hímes és gyöngyös tojások a miskolci Régiségvásárban 2026. április 5-én (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)
