A meghirdetett programhoz képest változás történt: Molnár Júlia színművésznő balesete miatt elmarad a nagyváradi Szigligeti Színház produkciója.
A művésszel a Miskolci Nemzeti Színházban beszélgettem, ahol egy Wagner-darab főhőseként lép színpadra. Vona Ildikó: Az első szerep, amiben láttalak: Alfio, a Galgóczy Judit által
A gálaest januárban három alkalommal tekinthető meg a Nagyszínházban.
Milyen kapcsolat fűz Miskolchoz? Barátim vannak itt. A fiatalok közül az ország legkiválóbb musicalénekesei innen indultak, hiszen Vágó Zsuzsi miskolci, és Veréb Tomi is, aki most lett országosan közismert a TV2-s szereplése kapcsán.
Sok helyen járt a világban, sokféle kultúrában élt. Mennyire tartja magát magyarnak? Nem kétséges, hogy én magyar vagyok, és mindig büszke voltam rá. Nekem ez soha nem okozott konfliktust.
Én már harmadikos koromban itt játszottam, a DVTK-ban, és hál’Istennek az osztályfőnököm is nagyon támogatott; ha edzőtáborok, meg utazások voltak, akkor mindig elengedett. Nekem egy célom volt: a legjobb futballista akartam lenni Diósgyőrben.
Szerencsés vagy, mert megtaláltad magadat az éneklésben. Így van? Igen. Azt szoktam mondani: addig élek, amíg éneklek. Hogy abból a szegény családból, Vásárosnaményból, az egyszerű „betlehemi istállóból” egészen a királyságig és a királyokig eljutni, én azt hiszem, ennél nagyobb ajándék egy művésznek nincs.
A Miskolci Nemzeti Színházban beszélgettünk azután, hogy a vezetésével helyi diákok megvalósították a közösségi szavalás rekordkísérletét.
Két premierre kerül sor a héten a miskolci teátrumban. Péntektől láthatják a gyerekek Csipikét Fodor Sándor meséjében, és szombattól kerül műsorra a 18 éven felüliek számára ajánlott Euripidész-dráma, a Bakkhánsnők.
Igazában szórakozásból írja az ember a műveit, már az önmagában jutalom, hogy ezt lehet csinálni. 1978 óta tanítok folyamatosan. Némi rutinra az ember szert tesz, ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek problémák, mert az újabb nemzedékeknek nemcsak a műveltsége, a mentalitása is egész más.
Nagyon jó kezdeményezések vannak a városban, hogy a futballt még népszerűbbé tegyék, bár most is az. Magyarországon ez az egyik olyan hely, ahol a legtöbben vannak. Talán a Ferencváros mérkőzésen sem voltak annyian, mint itt nálunk a 2. fordulóban. Látszik, hogy az emberek szeretik a focit. A város partner ebben, és remélem, ez még sokáig így lesz.
A Bartók Plusz Operafesztivál igazgatójával a rendezvény zárónapján beszélgettünk, a Miskolci Nemzeti Színházban. Elégedett vagyok, és nagyon örülök, hogy így sikerült megvalósítani. Csak a pótszékek hiányoztak,
