Idén a Miskolci Egyetemi Napok (MEN) színpadi programját a Tankcsapda koncertje zárta A zenekar tagjaival, Lukács László énekessel, Fejes Tamás dobossal és Sidlovics Gábor gitárossal a fellépés előtt beszélgettünk.
Vona Ildikó/ PannonHírnök: Váratlan és kellemes meglepetés a mai koncert. Milyen gyorsan kellett dönteni?
– Lukács László Laci: Nagyon! Tényleg gyorsan jött a hír, hogy Majka beteg lett és nem tudja vállalni a mai bulit, így aztán nagyjából pár perc volt. Néhány körtelefon a zenekaron belül, a technikusokat megkérdeztük, hogy mindenki meg tudja-e csinálni, mert ez nem volt egyáltalán tervben. Gyakorlatilag öt perc alatt eldöntöttük.
– Sidlovics Gábor Sidi: Ami feladta a házi feladatot inkább az volt, hogy a technikai hátteret (fény, hang) ennyi idő alatt össze lehet-e hozni, hiszen mindenki úgy készült – az egész stáb, a technikai személyzet –, hogy a jövő héten indul a nyári turnénk. Mindenféle plusz energianyaláboknak köszönhetően végül sikerült megoldani, de nem volt egyszerű.
– Van, akit idegesít, ha gyorsan kell meghozni egy döntést. Ti hogy álltok hozzá, amikor jön egy váratlan helyzet?
Laci: Azt gondolom, a zenekar körül – főleg az utóbbi időben – nagyon sok, ha nem is mindig váratlan, de sok gyors döntésre okot adó dolog történik, éppen ezért nem volt ezzel ilyen szempontból különleges tennivaló. Váratlanul ért a felkérés, de az, hogy ennyire gyorsan kell döntenünk egy koncerttel kapcsolatban nem az első eset, és minden bizonnyal nem is az utolsó.
Sidi: És, ha nem voltunk ebben rugalmasak, azért az utóbbi két év Covid helyzete jócskán faragott rajtunk. Nem minden úgy van, ahogy mi eltervezzük, viszont gyorsan reagálni kell rá. Megedződtünk a nehézségek hatására.
– Miben más a mai koncert, mint a turnéindító Jászberényben?
Sidi: Elsősorban abban, hogy erre nem készültünk. Például ma próbáltunk volna Debrecenben, most ilyen szempontból az lesz a próba, hogy itt eljátsszuk a műsort. Egyébként ezek a spontán dolgok jók. Szerintem jól fog elsülni.
– Milyen hosszú?
Laci: 90 perc, másfél óra a koncert időtartama.
– Volt olyan dal, amit a szervezők kértek, hogy vegyétek be a műsorba?
Fejes Tamás Tomi: Mi konkrét, előre összeállított műsorral érkezünk, nem kérésre játszunk. Lakodalmas zenekaroknál szokott olyan történni, hogy kérnek tőlük dalokat.
– Május 28-án Debrecenben lesz jótékonysági koncertetek, a bevételét egy ritka betegségben szenvedő kislány gyógyítására ajánljátok fel. Mit kell tudni a kezdeményezésről?
Laci: Ahol lehet, ahol tudunk, vagy ahol úgy érezzük, szükség van a mi segítségünkre – akár ilyen formában, mint egy jótékonysági koncert –, szívesen segítünk. Hozzáteszem azt is, rengeteg megkeresés érkezik hozzánk, és nem tudunk mindegyiknek eleget tenni, de ez egy olyan ügy, ami mellé tényleg őszintén és jóérzéssel állunk. Nemcsak a koncert bevétele lesz Bíborka gyógyulására, meg erre az az egész műtéti dologra fordítva, hanem – reményeink szerint – egy csomó egyéb adomány is, ami a koncert kapcsán érkezik.
Tomi: Már most tudjuk, hogy egy debreceni klímás cég 300 ezret küldött, egy autós cég 400 ezret. Nem a jótékonysági koncert volt a cél, hanem az, hogy a Tankcsapda mellé álljon ennek az ügynek. Mert, ha mellé áll a Tankcsapda, akkor sokkal nagyobb hírverés van mellette, és ez ilyen szempontból be is jött. Már most mennek az adományok. A debreceni állatkert is mellé áll úgy, hogy a gyereknapi jegybevételből adnak pénzt, ott is lehet adományt gyűjteni. Egy kicsit az állóvizet sikerült megkavarni a jelenlétünkkel, ez volt a cél. Hála a lokálpatrióta debrecenieknek és a Tankcsapda-rajongóknak, mert vállalati szinten is, nemcsak rajongók szinten, hanem vállalati szintem is gyűlik a pénz, anélkül, hogy a koncert egyáltalán elkezdődött volna.
– Milyen érzés úgy játszani, hogy közben tudod, segítesz más szülőknek a gyerekük gyógyulásában? Te is apuka vagy…
Tomi: Én egyébként egy nagyon „büdös paraszt” ember vagyok; egyetlen olyan dolog van, ami engem meg tud hatni, amikor egy gyerek beteg, vagy gyereket ér valamilyen erőszak. Vagy szenvedni látok gyerekeket, azt nem tudom feldolgozni; nekem a gyerekek a vesszőparipám. Persze nem akarjuk mi magunkat jótét léleknek beállítani – mert vagyunk, akik vagyunk –, de azt gondolom, hogy a státuszunknak megfelelően nekünk is részt kell venni ezekben a pici figyelemfelkeltésekben, meg ezekben a pici akciókban.
– Megérint érzelmileg? Mert szerintem nem lehet kívül maradni…
Tomi: Azt szoktam mondani, hogy majd, amikor Szent Péter mérlegel, pokolra kerülünk vagy a mennyországba, akkor lehet, hogy a serpenyőnek a másik oldalába is pakoltunk egy kicsit. Aztán lehet, hogy a pokolnak nem a mély bugyrába kerülünk, hanem a kellemesebb verzióba. Egyébként én azt gondolom: jót tenni, vagy jót cselekedni, egyértelműen jó érzés.
Sidi: Abszolút egyetértek Tomival. Főleg, amióta vannak gyerekeim. Előtte is, ha gyerekekről volt szó, megcsóváltam a fejem, hogy: „Ó, de szomorú”, de a gyerekeim születése óta engem is nagyon meg tudnak csavarni ezek a helyzetek. Csak rárímelni tudok arra, amit Tomi mondott.
Laci: A segítséget, ha olyan helyről kérik, ahol valóban szükség van rá, akkor szívesen nyújtunk segítséget. Legyen szó akár gyerekekről, akár állatok segítéséről, kutyamenhelyekről, vagy bármilyen helyről – nem is akarom ezt jobban túlragozni –, a zenekar mindig igyekezett az ilyen ügyek mellé állni. Persze nem tudunk mindig minden ügy mellé odaállni, hiszen mi is emberből vagyunk, nem rendelkezünk végtelen energiával, idővel, de amiről azt gondoljuk, hogy tényleg fontos, azt igyekszünk magunkévá tenni.
– A nyári turné mennyire lesz sűrű?
Sidi: A múlt héten volt egy zenekari megbeszélés, ahol Csabi (Bakó Csaba a zenekar sajtósa és asszisztense – a szerk.) kitette elénk kinyomtatva a nyári koncertprogramot, és nagyon jó érzés volt ránézni. Lesz dolgunk bőven, sokat leszünk úton.
– Tíz éve vagy a Tankcsapda tagja. Hogy érzed magad?
Sidi: Ó, nagyon jól! Azt szoktam mondani, és tényleg így is van, hogy egyrészről olyan, mintha tegnap történt volna. Másrészről meg, ha belegondolok, mennyi minden történt tíz év alatt, akkor meg egy feldolgozhatatlan információhalmaz. Kilométeretekben számolva is rengeteg, helyszínek alapján is.
– Laci! Beváltotta Sidi a hozzá fűzött reményeket?
Laci: Nem lenne valaki a zenekarban tíz éve, ha nem így lenne. Ezt tudom mondani.
– Tomi, neked milyen Sidivel dolgozni?
Tomi: Nahát, inkább azt nem mondom meg! (nevet)
– Miért? Annyira szörnyű?
Tomi: Csak vicceltem. Jó döntés volt!
– Készülnek új dalok. Hol tart most a folyamat?
Tomi: Haladunk. Olyan szinten, hogy stúdióból jönnek a srácok, most gitározás folyik éppen. Illetve videoklipet forgatunk, sőt közben még Laci énekel is. Most nagyon beindult a munka. Új dalok is vannak, turnézunk is, klipet is forgatunk, tehát úgy élünk most, abban a tempóban vagyunk, amiben egy zenekarnak lennie kell.
– Sikerült bepótolni azokat a külföldi koncerteket, amik elmaradtak a Covid miatt?
Tomi: Elkezdtük pótolgatni, voltunk nemrég Svájcban, aztán ősszel tervezzük a külföldi turnékat. Az elmaradt koncerteket természetesen pótolni kell, a kintiek nagyon várnak minket.
– Erdélyben is várnak benneteket…
Tomi: Erdélyben, Felvidéken a kinti magyarokra gondolunk, mi oda ugyanúgy hazamegyünk. Nem tekintjük külföldnek. Bárhova megyünk, ahol magyarul beszélnek, mi oda hazamegyünk. Az, hogy átlépünk egy országhatárt, az konkrétan nem érdekel.
– Új lemez várható mostanában?
Laci: Mire ez az interjú megjelenik már finishben a BSW-vel közös dalunk, ami egy igazán izgalmas zenei kirándulás részünkről. Kimozdultunk a komfortzónánkból, úgy, hogy közben meg tényleg Tankcsapda tudott maradni a Tankcsapda a dalban és a klipben is. Köszönhetően Matyinak és Gabinak (BSW), akikkel elég jól megtaláltuk a közös hangot, pedig amikor megkerestek bennünket ezzel az ötlettel, hogy van egy új daluk, amiben „hallják” a Tankcsapdát, még egyáltalán nem is ismertük egymást. A közös dal mellett, közben két új dalon is dolgozunk. Ezekből minden bizonnyal klip is készül, magyarul: nemsokára lehet majd találkozni legalább egy, de inkább két új Tankcsapda-számmal is. Arról, hogy ezekkel a dalokkal egy komplett lemez mikor készül, szerintem ebben a pillanatban még korai lenne beszélni.
– Az még a jövő zenéje?
Laci: Így van!
– Köszönöm az interjút és sok sikert kívánok!
(Kiemelt kép: Tankcsapda zenekar)
Amennyiben tetszik az interjú és a tartalmak sokszínűsége, kérjük támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon
