Május 1-je a munka – korábban a munkások – ünnepe, amely a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepnap. A piros betűs munkásmozgalmi ünnephez azonban népi és vallási hagyományok is kapcsolódnak.
A XIX. század elején a munkások még napi 11-14 órát dolgoztak. Először Angliában az 1830-as években vetődött fel a gondolat, hogy a munkaidőt csökkenteni kellene. 1847-ben látott napvilágot a 10 órás munkanap bevezetését elrendelő törvény, általánossá viszont csak az 1870-es évekre vált.
Harc a 8 órás munkanapért
Az I. Internacionálé genfi kongresszusán 1866-ban már tárgyalták a további csökkentést, a nyolcórás munkanap bevezetését, de törvény akkor nem született rá.
Az 1873-as gazdasági válság hatására a munkanélküliség fokozódott, ennek következtében egyre gyakoribbá váltak a sztrájkok világszerte, de főként az USA-ban. 1881-ben a dolgozók védelmére megalakult az Amerikai Munkásszövetség. 1884. októberi kongresszusán pedig olyan határozat született, hogy a nyolcórás munkaidő követeléséhez 1886. május 1-jére általános sztrájkot hirdetnek. 350 ezer munkás lépett sztrájkba. Millwaukee-ban a rendőrök a tömegbe lőttek, ami kilenc halálos áldozatot eredményezett. A Chicagóban eldördült sortűznek 4 ember esett áldozatául.
Párizsban 1889. július 14-én megalakult a II. Internacionálé, melyen úgy határoztak, hogy a chicagói tüntetés kezdetének évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek, munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. A II. kongresszuson, 1891-ben május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. Napjainkban a világ több mint 160 országában ünnepnap május elseje.
1955-ben a római katolikus egyház is csatlakozott a világ dolgozóihoz, amikor XII. Piusz pápa május 1-jét Munkás Szent József, a munkások védőszentje (Jézus nevelőapja) tiszteletére emléknapjává nyilvánította, és így május 1. katolikus ünnep is lett.
Magyarországon május elsejéről először 1890-ben emlékeztek meg, ekkor volt az első május elsejei felvonulás Budapesten. A felvonulást évtizedeken át utcabálok, majálisok követték. 1946 óta nemzeti ünnep május elseje, a rendszerváltás után „a munka ünnepe” elnevezése maradt meg. Ezen a napon országszerte szabadtéri majálisokat tartanak, családi programokkal, főzőversennyel, bábszínházzal, koncertekkel, és akadnak retro rendezvények, ahol felidézik a régi május elsejéket.
A szerelmi vallomások ünnepe is
Május elsejéhez kapcsolódik a májusfa állítása is, melynek évtizedekre visszanyúló hagyománya van. Magyar nyelvterületen általában május elsejére virradóra állították, és az egész ország területén elterjedt hagyomány volt.
A májusfa a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa, amit a legények május elsejére virradó éjszaka vágtak ki az erdőben, és hajnalra állították fel annak a leánynak a háza elé, akinek szívét szerették volna elnyerni. A fákra színes papírszalagokat, zsebkendőket, virágokat akasztottak. Ezután szerenádot adtak, amelyet a lány egy szál gyufa meggyújtásával fogadott, majd a szerenád után kiment és borral kínálta a legényeket.
Napjainkban is szokás a májusfa-állítás, azonban egyre elterjedtebb a májuskosár ajándékozása, amely egy nagyobbacska kosár, teli ajándékkal és színes virágokkal, szalaggal átkötve. A májuskosár színe jelzi, hogy milyen kapcsolat van a pár között. Az udvarlók színes kosarat szoktak ajándékozni szerelmüknek; ha a lány már gyűrűs menyasszony, akkor fehér színű kosárkát kap vőlegényétől.
Időjósló nap
Május elsejéhez néhány időjárásjósló, földműveléssel kapcsolatos és egyéb hiedelem kapcsolódott. Például e nap időjárása mutatja, milyen lesz a jövő tél.
Nyitókép: Majális 2019-ben Miskolcon (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)
Kövessen minket a Facebookon is!
