A Belvárosi Zenei Esték vendége volt szerdán a Lanner Kvartett Miskolcon, a Zenepalotában. Mozart szerzeményei hangzottak el a Filharmónia Magyarország által szervezett koncerten, és fellépett Cser Krisztián operaénekes is, aki előző nap érkezett haza Mexikóból, ahol Wagner remekművének, A Rajna kincsének egyik főszereplőjét formálta meg.
– Németországban, Chemnitzben énekeltem tavaly A Rajna kincséből Wotant, és az ottani spanyol karmester, aki egyben zeneigazgató is, ő ajánlott be engem Mexikóba. Egy spanyol ügynökségen keresztül kerestek szereplőket – mesélte Cser Krisztián. – Két hétig voltam Mexikóban; próbáltunk kint, aztán két előadást tartottunk. Nemzetközi szereplőgárda jött össze: német, magyar, török, argentin, orosz, és a kisebb szerepeket mexikói kollégák énekelték.
Szeptember 20-án Tolucában, 22-én Mexikóvárosban koncertszerű előadás formájában tekinthette meg a közönség a Nibelungok történetének első fejezetét, s a tervek szerint a Ring többi részét is bemutatják majd.
– Nagyon-nagy siker volt, pedig odakint ez újdonságnak számított. Tizenvalahány éve volt Mexikóban, az Operaházban Wagner színpadi rendezésben látható, tehát egyáltalán nem szokványos – folytatta a művész. – Új helyen, új darabot bemutatni mindig kihívás, viszont új közönséget lehet így szerezni. Az ottani karmester és a közreműködő Orquesta Sinfonica del Estado de Mexico zenekar számára is ez egy óriási dolog, mivel ők nem szoktak operát játszani.
Az első előadást Tolucában – kisebb város Mexikótól 80 kilométerre –, a Sala Felipe Villanueva koncertteremben, míg a másodikat Mexikóvárosban, a Sala Nezahualcóyotlban tartották.
– Hét óra az időeltérés Magyarországhoz képest, és még az volt a plusz benne, hogy 2600 méter magasan fekszik Toluca, de Mexikóváros is 2000 méter fölött van; olyan, mintha két és fél Kékestető tetején lennénk – mesélte tovább élményeit az operaénekes. – Megnéztem, ott a levegő oxigéntelítettsége már csak 75 %-a az itteninek, vagyis kevesebb oxigén van; a víz is hamarabb forr fel, mivel kisebb a légnyomás. Odakint sűrűbben sóhajtozik az ember, mert, ahogy itt megszoktuk a légzést, úgy nem elég az oxigén, és időnként nagyobb levegőt kell venni. Amikor visszajöttem, akkor éreztem igazán, hogy mekkora a különbség.
A Lanner Kvartettel közös miskolci koncerten Mozart Varázsfuvolájából Sarastro két áriája hangzott el, majd a Figaro házasságából a híres Non più andrai, amelyben – a közönség soraiból kiválasztott fiatalember közreműködésével – fekvőtámaszozás is színesítette a látványt.
– A Lanner Kvartettel a Budapesti Fesztiválzenekar keretein belül ismerkedtem meg (négyből hárman ott játszanak), ez több mint 3 éve történt egy turné kapcsán, s nagyon jó viszonyba kerültünk, azóta többször felléptünk együtt. A ma esti műsor már háromszor elhangzott úgy, ahogy most hallotta a közönség: nyár elején előadtuk egy budapesti és két vidéki helyszínen. Színpadi produkcióban legközelebb az operaházi Hunyadi Lászlóban lehet velem találkozni, ahol Cilleit éneklem, aztán következik A varázsfuvola és Sarastro, illetve Gyöngyösi Levente 9 éve komponált Vanitas Vanitatum címmel egy misét, amit a Budafoki Dohnányi Zenekarral adunk majd elő a Zeneakadémián, Hollerung Gábor vezényletével – zárta szavait Cser Krisztián operaénekes.
(Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)
