A balettművészi pálya sokak számára álomszerűen szépnek tűnik, miközben egyike a legmegterhelőbb szakmáknak, tele kihívásokkal, úgy mentális, mint fizikai szempontból.
A légies kecsesség, a fantasztikus színpadi sikerek és varázslatos koreográfiák mögött legtöbbször embert próbáló fájdalmak, szigorú diéta és kemény próbafolyamatok állnak. Az idén tavasszal Budapestet is lenyűgöző Ballett Theater Basel és a Mariinszkij Balettegyüttes kivételes balerináinak történetén és vallomásain keresztül pillantunk be a balettművészet kulisszái mögé.
Évtizedekig tartó gyakorlás és végtelen kitartás
Szinte nincs olyan kislány, aki legalább egyszer ne piruettezett volna végig a lakáson boldogan egy rózsaszín tütüben, a balett meseszerűnek tűnő világa azonban hatalmas ellentmondásokat rejt magában. Ahogy arra a Fidelio cikke is rámutat, miközben a táncosok a könnyedség látszatának folyamatos fenntartására törekednek, sokszor óriási fájdalmakat élnek meg, a sikeres balettművészi karrier mögött pedig évtizedek kemény munkája áll. Ideális esetben 7 és 10 éves kor között kezdődik a balett-táncosok képzése, és körülbelül 8-10 évbe telik, amíg valakiből professzionális táncművész lesz, a folyamatos gyakorlás pedig a táncélet legnagyobb sztárjainak is a napi rutin része.
A spanyol Andrea Tortosa Vidal, aki a Ballett Theater Basel táncosaként április 10-én a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Tevje című előadásban Cejtelt, Tevje legidősebb lányát alakította, maga is komoly erőfeszítéseket tett, hogy balerina lehessen.
12 évesen meggyőzte a szüleit, hogy engedjék el az otthonuktól 500 km-re fekvő Saragossába, az ország egyik legjobb tánciskolájába. „A balett rengeteg áldozatot követel, és sok szenvedéssel jár. Állandóan azt hallod, hogy túl kicsi vagy, túl kövér vagy, nem jól tartod a lábad, és nem ugrasz elég magasra” – mesélte a táncosnő egy interjúban.
Az említett előadásban Tevje feleségét játszó Ayako Nakano egy 2014-es interjúban világított rá a tánccal járó kihívásokra és arra, hogy a színpadi pillanatok szépsége és a fájdalom együtt jár: „A klasszikus balett szembemegy az emberi test természetes mozgásával, és ez mindenképp megterheli a testet.” A Japánban született táncosnő hozzátette: ő is távol az otthonától, Londonban tanult, és egy időben sokszor sírva fakadt, amikor meglátott egy repülőt az égen. Mesélt arról, hogy mennyire szereti a hamburgert, és persze arról is, hogy minden táncművész maximalista, és a tökéletességre törekszik a színpadon.
Diéta és vasfegyelem
A táncosoknak természetesen a táplálkozásukra is oda kell figyelniük. A Mariinszkij Színház balett-társulatához 2007-ben csatlakozó Okszana Szkorik 2008-ban egy dokumentumfilmben számolt be anorexiájáról és a permi képzés során őt ért fizikai megpróbáltatásokról. A 21. században különösen megosztó téma az ideális balerina-testalkat, de már a korábbi évtizedekben is sokat vitáztak róla. Az első táncos, akinek szokatlan, 180 cm-es magassága ellenére is sikerült érvényesülnie, Gloria Govrin, George Balanchine felfedezettje volt. A nagy áttörést azonban az afroamerikai Misty Copelandnek tulajdonítják, aki származásával és sportolókat megszégyenítő izomzatával új időszámítást kezdett a balett történetében.
A teljes cikk ITT olvasható.
