Spisák Péter zongoratanár, kamaraművész, zeneszerző a napokban gondolt egy merészet és átírta nagyzongorára a Tankcsapda Egyedül a világ ellen c. számát.
A klasszikus alapokkal rendelkező művész szívesen készít könnyűzenei átiratokat a tanítványai számára kedvcsinálónak a zenetanuláshoz, és saját maga szórakoztatására. Ezúttal a Tankcsapda dala került sorra. A magántanár-zeneszerzővel az átirat kapcsán beszélgettünk.
Vona Ildikó / PannonHírnök: Honnan jött az ötlet?
Spisák Péter: Egy Tankcsapda-rajongó barátom nemrég felhívott, hogy tudnék-e neki Tankcsapda-kottát adni? Mondtam, hogy nem, mert még sosem készítettem Tankcsapda-átiratot. Mire ő azt felelte: „Akkor éppen itt az ideje!” És mindjárt ajánlott is két számot, közülük én az Egyedül a világ ellen címűt választottam.
– Mennyire ismerted előtte a Tankcsapdát?
– 20 éves koromig csak komolyzenén éltem, szinte semmilyen pop- és rockzenekart nem ismertem. Utána aztán elkezdtem popot hallgatni, a rock viszont kicsit később jött be az életembe. Természetesen a Tankcsapdát, mint nevet hallottam, sőt vannak tőlük dalok is, amiket ismertem korábbról: Ez az a ház, Mennyország Tourist, Egyszerű dal, Be vagyok rúgva, Örökké tart…Én már a Lukács László–Fejes Tamás–Sidlovics Gábor alkotta Tankcsapdát ismerem; azt tudom, hogy voltak régebben tagcserék is a zenekarban, de nem ástam magam bele mélyebben a munkásságukba.
– Miért ezt a számot választottad?
– Az Egyedül a világ ellen egy nagyon jó kis pörgős dal. A hivatalos videóklipben hallható egy lassú bevezető zene – vágóképek vannak alatta, amikor még nem indul a koncert –, én is éreztem egy intrót elé, hogy ne robbanásszerűen induljon a dal, ezért tartottam meg a lírai bevezetésből egy részt. Szerintem így van egyensúlyban az egész dal.
– Arra nem gondoltál, hogy lassabbra vedd a tempót?
– Gyorsabban szerettem volna játszani, csak rövid idő alatt készült az átírat és a videó. Ez egy energikus, lendületes dal. Mindenképpen gyorsabban szeretném játszani a jövőben, ha lesz rá lehetőség.
– Melyik lett volna a másik dal?
– A Nem kell semmi.
– Hogyan fogtál neki az átírat készítéséhez? Milyen fázisai voltak a munkának? Szerintem, aki nem ért a zeneszerzéshez, annak izgalmas…
– Ez nekem is izgalmas volt. Leültem, meghallgattam párszor, aztán fogtam a fejem: hogy lesz ebből rock piano? Azt a kezdetektől fogva éreztem, hogy mindenképpen át akarom adni a hangulatát, a pörgést, nem csak a dallamot, és írni hozzá valami tinglitangli kíséretet, egy olyat, ami nem adja vissza a dal jellegzetességeit, mert ugye sokféleképpen lehet „köríteni”, akkordokkal alátámasztani egy dallamot. Feltétlenül meg akartam tartani ezt a zúzós alaphangulatot. Azt kerestem először is, hogy a basszust milyen formában tudom úgy visszaadni, hogy ez működőképes legyen zongorán. Igazából ez volt a nehéz feladat, mert ide kevés, ha csak lepötyögöm a dallamot. Mindenképpen meg akartam tartani a dallamot, amit Lukács László énekel, és minél hűebben visszaadni, hiszen a rajongók hangról-hangra ismerik. Megtartottam a dallamvilágát és a ritmikáját egy az egyben. Vannak benne az átvezetéseknél pici változtatások, mert a zongorán úgy jöttek ki jól, és miután ezek megvoltak, utána már vitt magával a darab.
– Először az akkordokat kellett leszedni? Nyilván szükséges valamiféle alap…
– Így van. Az viszonylag hamar megvolt, nem jelentett problémát. Itt a hangulat és a technika adta föl a leckét. Ez egy remek dal, jól meg van írva, sok részből tevődik össze, és szinte mindig más van, főleg a verzékben. Talán a legnehezebb feladat a verzék eltérő ritmikáihoz illesztett jobb kéz figurációinak kigondolása volt.
– Találtál olyan zenei szerkesztést, akkordvezetést, fordulatot, ami kimondottan jellemző a Tankcsapdára?
– Az Egyedül a világ ellen azért különleges, mert sokféle zenei motívumból és blokkból épül fel. Van egy intro, egy pillanatra bejön a refrén, van gitárszóló, vannak instrumentális betétek, „C” rész, bridge (átkötés), lassítják… úgy meg van szerkesztve, hogy mindig jön a dalban egy olyan rész, ami – zenei nyelven úgy mondják – kell, mint egy falat kenyér.
– A videófelvétel hogyan készült? Te csináltad a vágást?
– A vágást én készítettem a saját stúdiómban, a nagyzongorás felvételt pedig egy operatőr barátom rögzítette több kameraállásból.
– Magával a rockzenével hogy állsz? Vagy a rockoperákkal?
– Nem igazán hallgattam ilyesmiket, ha igen, akkor sem túl sokat, pedig – kapcsolódva a Tankcsapdához – a baráti körömben vannak Tankerek, akik rendszeresen járnak koncertre, és többször hívtak már engem is.
– Miért maradt ki? Nem érintett meg? Dehát motorozol, és a motorosok kemény csávók…
– Valami kapcsolat nálam is lehet a kettő között, ugyanis körülbelül akkor kezdtem el a rockkal is szemezni, amikor elkezdtem motorozni. Ahogy hallgattam a Tankcsapdát, abszolút tetszik. Nem vagyok az a nagyon zenehallgató típus. Zenész berkekben létezik egy mondás: „Van, aki készíti a zenét, és van, aki hallgatja” – persze ez így nagyon sarkított, de én, ha leülök a zongorához és játszom, akkor ott van nekem a zene. Ezeket az átiratokat is saját magam és a baráti köröm szórakoztatására kezdtem készíteni, persze a tanítványaim is imádják.
– Ha már szóba kerültek a tanítványok. Mennyire van igény az iskolás korosztály részéről a könnyűzene tanulására?
– Nekem ebben könnyebb dolgom van, hiszen magánalapon tanítok, így megvan az a szabadságom, hogy mindenkinél azzal tudjunk foglalkozni, ami őt érdekli. Én úgy tapasztalom: nagy az igény a könnyűzenére. Tanítottam korábban zeneiskolában is, és azt látom, hogy mivel az előírások alapján a diákoknak vizsgázniuk kell, ezért hivatalosan nem engedik be a könnyűzenét a zeneiskolákba, pedig nagy igény lenne rá.
– Mennyire lehet általa ösztönözni a diákokat a hangszertanulásra? Mintha távoli lenne a komolyzene a fiatalabb korosztályok számára, nehéz őket megszólítani azzal. A könnyűzene sokkal hamarabb elér hozzájuk…
– Ez egy bonyolult kérdés. Liszt Ferenc korában nem volt könnyűzene, mégis tomboltak a koncertjén. Mai felfogással el sem tudjuk képzelni, hogy mi lehetett ott, vagy egy Paganini-koncerten, aki csak egy szál hegedűvel állt ki a színpadra, és őrjöngés, hajtépés, összeesés, meg minden volt, ami most, a jelenlegi könnyűzenei koncerteken van. Minden korszaknak megvoltak a saját zenei irányai és a – mai szóval mondva – sztárjai. Gondoljunk csak bele, J. S. Bach képes volt egy hétig gyalogolni, hogy meghallgassa élőben Buxtehudét, a híres orgonistát. Ezt ma már el sem tudjuk képzelni, annyira más korban élünk.
– Akkor ők olyanok voltak, mint a mostani rocksztárok?
– Igen, és Liszt Ferenc erre rá is játszott.
– Fogsz még ilyet csinálni? Melyik Tankcsapda-dalból lehetne jó átiratot készíteni?
– Nagyon szívesen foglalkoztam vele, és szerintem lesz még. A zongora egy fantasztikus hangszer, amire mindent át lehet írni. A Mennyország Touristot mindenképpen szeretném, nagyon érdekes zongoraátirat lehet a Köpök rátok című dalból, mert kifejezetten különleges, kicsit ördögi hangzásvilága van; bővített-szűkített menetekkel tudom elképzelni. Például a Kicsikét is olyan, amivel szívesen foglalkoznék, de ez mindig akkor derül ki, amikor ténylegesen leül az ember.
– Amit készítettél nagyon virtuóz átírat lett, de lehet ezekből a Tankcsapda-dalokból olyan egyszerűbb változatot írni, amit diákok is, akik most tanulnak zongorázni, el tudnak játszani?
– Természetesen. Amit én átírtam, az Egyedül a világ ellen valóban nagyon virtuóz darab lett, de akár ebből is lehet készíteni egy kezdő, egy közép-haladó, egy haladó szintű és egy nagyon virtuóz átiratot. Attól függően, hogy éppen hol tart a tanuló. Mivel zeneszerzést végeztem, rálátásom van a többi hangszerre is; volt, amikor egy egész szimfonikus zenekarra kellett komponálnom, ott aztán tényleg mindenféle hangszer előfordult. Ha most valaki megkeresne azzal, hogy írjak egy közép-haladó átiratot valamelyik Tankcsapda-dalból, természetesen el tudnám készíteni.
– Debreceni kötődésed van?
– Igen, ott voltam szakközépiskolás, illetve jártam egy évet a főiskolára. Egyébként én „Alföldi gyerek” vagyok (Nevet). Karcagon jártam általános iskolába, utána Debrecenben végeztem a Zeneművészeti Szakközépiskolát, a Konzit, ott érettségiztem, és a fősulit is ott kezdtem el, végül a diplomámat Miskolcon kaptam meg, de a kérdésre a válasz: igen. Fontos szerepet játszott Debrecen az életemben.
– Ezek után a kérdés adja magát: Tankcsapda-koncertre mikor mégy?
– Én tudom a legjobban, hogy más felvételről hallani egy zenekart, mint ott lenni személyesen a koncerttérben. Január elsején Budapesten lesz az Akvárium Klubban egy hatalmas újévi Tankcsapda-buli, szerintem azon én is ott leszek.
– Köszönöm a beszélgetést, és találkozzunk az újévi Tankcsapda-bulin!
A Tankcsapda-dal nagyzongorára átírt változata:
Összehasonlításképpen alább látható az eredeti:
(Fotók: Spisák Péter honlapja)
Amennyiben tetszik a tartalmak sokszínűsége, kérjük szánjon még ránk pár percet támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon!
