Vona Ildikó/ PannonHírnök: Hogy tetszik Miskolc?
Romain Dumas: Pompás város, a klímája nagyon kellemes tavasszal. Nagy értéke, hogy a környezet tökéletes egy karmesterkurzus megrendezéséhez, mert az mindig stresszes. Sokat dolgozunk; olyan tanáraink vannak, akik önmagunk meghaladására ösztönöznek bennünket. Munka után lehet sétálgatni a városban, sok a virág és fa az utcákon. Nagyon tetszik.
Először jársz Miskolcon?
Igen, ez az első alkalom és egy hetet töltök itt. A város központját már láttam és megnéztem a várat.
És az avasi borospincék?
A borospincéket még nem láttam, oda ma délután megyünk. Hétfőn este hangversenyen jártunk, Hollerung Gábor és a Miskolci Szimfonikusok játszottak, amit meghallgattunk, így koncert közben tudtunk ismerkedni a zenekarral.
Milyen volt a munka a zenekarral?
Könnyű és élvezetes, hiszen ezek a zenészek nagyon profik, türelmesek és nyitottak mindarra, amit a gesztusainkkal sugalltunk. Sok próbát tartottunk, napi kettőt átlagban. Szerda óta folynak a próbák, de a munkafeltételek rendkívül jók. Igazán kellemes volt a munka.
Bartók Concertóját vezényled. Te választottad?
Igen. Elosztottuk magunk között a műveket, én a Concerto egyik tételét választottam. Ez a magyar és az egész XX. századi zene egyik legszebb darabja.
Nehéz elvezényelni?
Igen. Technikailag és zeneileg egyaránt nehéz, ráadásul vannak bevett szokások az előadásmódját illetően. Franciaországban nem ismerjük túlságosan annak a tradícióit, miként kell a magyar zenét játszani. Fantasztikus dolog eljönni Magyarországra és felfedezni, hogyan játsszák az itteni muzsikusok ezt a zenét.
Zeneszerző is vagy. A YouTube-on megtaláltam a műveid között A kis hableány címűt…
Ismered?
Igen, és nagyon tetszik. Tündérmese, de vajon kiknek?
Ez egy szimfonikus tündérmese, valamennyi korosztály számára. Egy varázslatos, víz alatti hangzó világot akartam létrehozni, Andersen meséjéhez illőt.
Van egy együttesed a „Les Bagatelles”. Mit tudhatunk róla?
Nagyon szeretem összehozni a zenészeket, ezért lettem karmester. A csoportot 2013-ban alapítottam. Azt imádom a zenében, hogy teljesen különböző dolgokat lehet csinálni.
A barokktól, az operetteken, operákon át a kortárs zenéig, és igyekszem ezzel az együttessel olyan koncerteket létrehozni, ahol a műsorban a különféle zenei korszakok egymással visszhangot képeznek.
Szeretem ezt a keveredést, mert úgy gondolom, érdemes támaszkodnunk a hatalmas zenei örökségünkre, miközben azon dolgozunk, hogy megalkossuk a holnap zenei örökségét. Ezért kísérletezem állandóan. Szeretnék felfedezni mindent, amit a zene adhat.
Szereted az operákat?
Igen, nagyon! Verdi Traviatáját többször vezényeltem, júniusban pedig Puccini művét, a Bohéméletet fogom. Koncertszerű előadás lesz Párizsban, nagyszerű szólistákkal, zenekarral, negyven fős kórussal, nagyon boldog vagyok, hogy én csinálhatom. Imádom az olasz zenét; tavaly vezényeltem Mascagni Parasztbecsület című operáját, nem tudom, ismered-e…
Persze. Miskolcnak van egy operafesztiválja (a Bartók Plusz), azon szinte az összes fontos operát láttam.
Hallottam, a Tosca éppen most van műsoron a miskolci színházban. Sajnos nem tudom megnézni, mert dolgozom, de imádom azt az operát.
Franciaországban laksz, de Új-Kaledóniában születtél. Meséld el, kérlek a Párizsig vezető utad!
Nouméa városában születtem, Új-Kaledóniában, ahol 17 évet töltöttem. Ott nőttem fel, ott fedeztem fel a zenét és határoztam el, hogy zenész leszek. Korlátoltak voltak a lehetőségek, mivel Új-Kaledónia kicsi, ezért el kellett hagynom. Melbourne-ben, Ausztráliában folytattam a tanulmányaim. Hegedültem, felfedeztem a zenekarozást, aztán Franciaországba mentem: először Marseilles-be, utána Lyonba, Párizsba. Az utolsó intézmény, ahol tanultam a párizsi Zeneakadémia volt.
Mit tudtál Magyarországról, mielőtt Miskolcra érkeztél?
Nem túl sokat. Egy keveset a magyar zenei életről. Bartók Béla, Kodály Zoltán és a nagy karmesterek voltak számomra ismertek: Solti, Doráti, Dohnányi.
Kedvenc zeneszerződ?
Több is van. Nagyon szeretem Ravelt, imádom az oroszokat, például Csajkovszkijt, Sztravinszkijt, de általában erre a kérdésre azt szokás válaszolni: „Az a kedvenc zeneszerzőm, akit éppen vezénylek”. Tehát, ezen a héten Bartók.
Mit fogsz vezényelni holnap este?
Bartók két művét: a Concerto egyik tételét és a III. zongoraverseny fináléját.
Jössz még Magyarországra?
Igen, persze. Egy vagy két év múlva nagyon szeretnék visszatérni egy karmesterkurzus keretében, mert a mostani nagyszerűen telt. Gál Tamást imádjuk, ő egy igazi Mester, remek tanár kiváló pedagógiai érzékkel. Tényleg fantasztikusan jó volt a munka Miskolcon.
(Nyitókép: Romain Dumas – Fotó: romaindumas.net)
