Az Aradi Kamaraszínház színész-rendezőjével, igazgatójával beszélgettünk a Déryné Fesztiválon, a sátoraljaújhelyi vendégjáték után.
Vona Ildikó/ PannonHírnök: Július végéig turnézik a társulat. Mennyi helyszínen játszotok?
Tapasztó Ernő: 15 helyszínen, 24 előadást tartunk. Ezen kívül fellépünk még a Thealter Fesztiválon, utána a Gyulai Várszínházban Az özvegy Karnyónéval, a Vitéz Lászlóval, tehát két és fél hét alatt összesen 27 előadásunk lesz. Sátoraljaújhelyen most A Zördög című produkciónkat láthatta a közönség.
– Évad közben sokat utaztok, de nálatok a nyár is ilyen szokott lenni?
– Igen, hála istennek ilyen. Folyamatosan úton van a társulat. Négy évvel ezelőtt beindítottunk egy érdekes programsorozatot Szórvány Kulturális Karaván néven. Pont ezt csináltuk azokkal a darabokkal, amikkel most a Déryné Programban vendégszerepelünk. Levonultunk olyan településekre Arad, Temes, Hunyad, Máramaros megyében, ahol alig volt színház. Nyáron mentünk, mert akkor jobban ráér mindenki, ráadásul szabadtéren is lehet játszani. Tavaly is végigturnéztuk a nyarat, idén is.
– A Szórvány Kulturális Karavánon belül hogyan nézett ki egy nap?
– Ezt úgy kell elképzelni, hogy A kolozsvári bíró című előadásunkkal lementünk reggel, majd Tege Antal kollégánk tartott egy gyerekfoglalkozást Arany Jánosról, azután következett egy felnőtt előadás, a napot pedig táncház zárta. A nemrég indult Déryné Programban is játsszuk ezeket a darabokat magyarországi településeken, a Játék a Kastélyban, a Vitéz László és a Karnyóné is belekerült a műsorba. Remélhetőleg lesz rá anyagi forrásunk, hogy ősszel – vagy valamikor az év folyamán – újra végigturnézzuk Erdélyben a szórvány megyéket. Megpróbálunk jelen lenni, és magas szintű színházi kultúrával kiszolgálni öt megyét. Gondolok itt Arad mellett Temes, Krassó-Szörény, Máramaros, Fehér és Hunyad megyére. Fontos elmondani, hogy ilyenkor teljes apparátussal megyünk, tehát komoly fény- és hangtechnikát viszünk, rendes díszlet van minden egyes előadásnál.
– Sok díjat is nyertetek…
– Most hirtelen nem tudok pontos adatot mondani, de több mint hatvan díjat kaptunk.
– Az özvegy Karnyóné előadásotok szinte az összes létező szakmai díjat elnyerte. Mi lehet a sikere titka?
– Az előadás különleges formanyelve. Már a Vitéz Lászlót is úgy találtuk ki, hogy nem bábokkal, hanem élő szereplők játszanak benne. Mindenki csak félig látszik, ugyanúgy kidobják a lábukat, van ördögverés palacsintasütővel, a fejek lengenek jobbra-balra, mint egy bábszínházi produkcióban, csak itt élő emberek csinálják. Hasonló nyelvezettel fogalmaztuk meg a Karnyónét is. Csokonai megengedi. Végül is egy abszurd drámát írt, megelőzte a saját korát. Olyan különleges formanyelvet sikerült kitalálnunk, ami a közönségnek és a színházi szakmának egyaránt nagyon tetszik. Már 100 felett van az előadások száma, és most is folyamatosan műsoron van. Gyulán játsszuk legközelebb, majd Újvidéken és Temesváron, szeptember 2-án pedig Budapesten a Városmajori Színházi Szemlén.
– Nem az a hagyományos, klasszikus vonalú, hanem inkább formabontó, kísérletező színház vagytok. Szeretitek feszegetni a határokat?
– Szeretjük, és eddig be is jött! A nemzetközi visszhangok ezt jól mutatják. Fontosnak tartjuk, amikor elmegyünk egy nemzetközi fesztiválra, akkor ott mi a magyar kultúrát képviseljük. Szeretünk a színpadon jó élesen, erőteljesen fogalmazni. Mi úgy építettük fel ezt a színházat, hogy – bár nem szeretem ezt a szót, de – elég erős vonalú színház vagyunk. A kollégáim nagyon szeretnek kísérletezni. Sokan a saját anyaszínházukban el kell, hogy játsszák a hagyományos repertoár-előadásokat, itt pedig szabadon tudnak dolgozni.
– Aradon a nézők, illetve a különböző korosztályok mennyire fogékonyak a kísérletezés iránt?
– A fiatalok nagyon szeretik, és az idősek is elfogadták. Amikor megalapítottuk ezt a színházat, elhatároztuk, nem fogjuk a közönség torkán ledugni a saját színházi elképzelésünket, hitvallásunkat, hanem színesítjük nekik a repertoárt. Két pillérre építettünk: az egyik a saját produkció, a másik a befogadó színházi struktúra, ami azt jelenti, hogy évente 15-20 előadást hívunk meg Aradra. Például az utolsó előadás a Bob herceg volt a Magyar Zenés Színháztól, a másik a Szibériai csárdás a József Attila Színháztól. Mi nem tudunk óriási, nagyszínpadi produkciókat gyártani, hiszen nincs rá pénzünk, ezért igényesen megcsinált, különböző műfajú előadásokat meghívunk, így az aradi néző évente rengeteg fajta darabot lát. Operettől kezdve, musicalen, vígjátékon, klasszikus színházon keresztül, a mi előadásainkig egy nagyon színes kínálatot kap az itteni közönség. Nem kell felmennie Pestre, hanem megveszi a bérletet vagy a jegyet, és megnézi Aradon. Éppen ezért fogadják a saját előadásainkat is pozitívan, mert tudják, hogy visszük a színháznak, a magyar kultúrának a hírét a nagyvilágban, és jól szoktak elsülni ezek a dolgok.
– Mikor indult újra a magyar nyelvű színjátszás Aradon?
– 2007-ben alakult a társulatunk. Ha visszamegyünk az időben, láthatjuk, hogy Arad komoly színházi hagyománnyal rendelkezik már kétszáz éve Sajnos 1953-ban az akkori hatalom megszüntette a hivatásos magyar színjátszást, ami politikai döntés volt egyértelműen. Utána voltak amatőr próbálkozások, kezdeményezések, köztük egy eléggé elismert társulattal, a Periszkóp Népszínház nevét feltétlenül meg kell említeni, mert ők már nagyon jó előadásokat készítettek.
– Ezek szerint a közönség mindvégig igényelte a magyar nyelvű előadásokat?
– Igen. Az aradi közönség egy teljesen polgári közönség, mivel Arad a Szeged-Debrecen-Nagyvárad vonzáskörzetben van, tehát alföldiek vagyunk. Arad jelentős színházi múlttal rendelkezik, és a mai napig egy nagyon erős értelmiség jellemzi. 2007-ben megalakítottuk az Aradi Kamaraszínházat, azóta pedig folyamatosan és megállás nélkül dolgozunk. Persze ugyanúgy, mint más társulatoknál, nálunk is voltak gondok, nehéz időszakok, de eddig még sikerült átvészelni mindet.
– Helyileg hol található a színház? Mi lett a régi épülettel?
– Az Aradi Kamaraszínház a Bábszínház épületében működik hivatalosan. Ott vagyunk a román bábtársulattal, viszont jól kiegyezünk, hiszen ők általában délelőtt próbálnak, mi meg délután. Amikor kell, átmegyünk a nagyszínházba. Régen Nemzeti Színház volt, most csak román színház, de ott is szoktunk játszani, és reményeink szerint Románia legrégebbi álló kőszínházát – mert 1817-ben épült – egyszer csak mi fogjuk használni. Azon vagyunk, hogy ez megtörténjen.
– Hány férőhelyes a mostani színház?
– A nagyszínházba pótszékkel 400 főt tudunk beültetni. Van a nagyszínháznak egy stúdiója, oda 100 ember, és a Bábszínházban 185 fő fér el.
– Az előadásokat általában koprodukcióban készítitek. Miért?
– Egyrészt jobban megoszlanak a költségek, másrészt Szegeden folyamatosan repertoáron vannak az előadások. Az utóbbi két és fél évben a Szegedi Pinceszínházzal közösen készítettük produkcióinkat, nagyon jól működik az aradi és a szegedi színház együtt. Fontos szerepe van Kancsár Orsolya igazgatónőnek abban, hogy szinte összeforrt a két színház. Nekünk a nemzetközi kapcsolatrendszerünk is erős, hiszen rengeteg fesztiválon járunk. Sok magyarországi színésszel dolgozunk együtt, tehát pesti, békéscsabai, miskolci – Harsányi Attila miskolci –, de vannak Szabadkáról is kollégáink, és nekik könnyebb lejönni Szegedre. Persze van, amikor kizárólag Aradon próbálunk. Remek viszonyban vagyunk a Békéscsabai Jókai Színházzal, többféle segítséget kaptunk már tőlük. Sokat köszönhetünk e téren Tege Antalnak, aki Békéscsabán dolgozik, és nálunk is. Most például a Déryné Programban, amiben részt veszünk, az egyik autó a békéscsabai színházé. Ideadták, hogy tudjunk utazni.
– A prózai darabok mellett élőzenés-táncos produkciók is repertoáron vannak. Kik a zenészek?
– A szabadkai Juhász Zenekar játszik mindig.
– Mi a helyzet a táncosokkal?
– Farkas Tamás vezeti a békéscsabai Tabán Táncegyüttest, velük dolgozunk már tizenvalahány éve. A 497 című produkciónkat, ha minden jól megy, akkor jövő júliusban Avignonban fogjuk többször előadni. Nagyon sikeres darab, több helyre meghívták már, aratott az ATELIER Nemzetközi Színházi Fesztiválon – ami Románia legrégebbi nemzetközi fesztiválja –, ott megkapta A legjobb koreográfia és A legjobb zene díját.
– Ha jól számolom, jubileumi évad lesz számotokra a következő. Hogyan lesz megünnepelve a 15. évad?
– Mini évadot szeretnénk csinálni azokból az előadásokból, amik repertoáron vannak. Nagyon sokan jelezték, hogy megnéznék újra a Tolsztoj-darabot (Az élő holttest – a szerk.), hiszen az egy különleges előadás. A nézők ott ülnek a színészekkel egy asztalnál, és miközben nézik az előadást még vacsorát is kapnak.
– Bele van rendezve az előadásba a közös vacsorázás?
– Aradon igen. Szegeden a Pinceszínházban ezt nem tudjuk megcsinálni, de Aradon vacsorát kapnak, bort kapnak, és megy közben egy dráma.
– Zenés gálaest készül a jubileumi évad alkalmából? Éder Enikő színésznőtök nagyszerűen énekel…
– Tavaly volt egy gálaestünk, ami nagyon jól sikerült, és idén decemberben is lesz hasonló. Éder Enikő alappillére a színházunknak. Olyan rengeteget tett már Aradért, hogy a vele való közös munka is megérne egy külön interjút!
– Mi várható még?
– Az új évad előadása a III. Richárd – ez most készült el, de Aradon még nem látták –, valamint az Amadeus. Ezeket fogjuk játszani a repertoáron lévő produkcióinkkal együtt. Még annyit elmondanék a III. Richárddal kapcsolatban, hogy Karo Balyan rendezte, szintén közös produkció a Szegedi Pinceszínházzal, és meghívást kaptunk ezzel az előadással a jereváni nemzetközi fesztiválra, ami ősszel lesz.
– Alapítója vagy az Aradi Kamaraszínháznak. Ha visszanézel erre a 15 évre, mennyire vagy elégedett?
– Szakmailag abszolút elégedett vagyok. Gyönyörű 15 év volt. Nagyszerű produkciókat hoztunk létre, a közönség szereti a színházunkat, szakmai elismerést is kaptunk szép számmal, rengeteg embert megismertünk. Azzal nem vagyok elégedett, hogy még mindig nem sikerült a színházat anyagilag annyira megerősíteni, hogy teljesen biztos alapokon álljon. Ezt a bizonytalanságot még nem sikerült megoldani, valamint akkor leszek elégedett, amikor újra az egykori aradi kőszínház színpadán állunk, és oda jönnek majd az emberek előadásokat nézni. Szerintem az elkövetkező 2-3, maximum 5 évben ez megvalósul, és a 20 éves Aradi Kamaraszínház már ott fog működni.
(Kiemelt kép: Ida Jusztina fotója/ Aradi Kamaraszínház)
