Vakok és gyengénlátók számára dolgoztak ki tapintáson alapuló múzeumpedagógiai programot Diósgyőrben. Az első csoport múlt szombaton érkezett, a látássérült gyermeket és felnőtteket segítő Látás-Mód Alapítvány közreműködésével.
Három órát töltöttek a királynék várában a vendégek, és közben ismerkedtek a középkor életével, szokásaival. A séta a vártörténet szobájában indult, ahol végigtapogathatták a palota makettjét, ily módon is lehetőségük volt felfedezni az építményt. A fémműves műhelyben pajzsot, kardot, sisakot, láncinget vehettek kézbe, a fűszerek termében illatokon keresztül nyertek betekintést a konyha és a fűszerek világába. A ruhásládában megtapinthatták a korabeli öltözékeket, a kápolnában és a Lovagteremben pedig kipróbálhatták azok különleges akusztikáját. A kezdeményezésről annak előzményeiről beszélgetett Vona Ildikó lapunk tudósítója az alapítvány elnökével Weisz Ildikóval.
– 2012-ben hoztuk létre a Látás-Mód Alapítványt – mondta Weisz Ildikó gyógypedagógus, az alapítvány elnöke – részben szakemberek (gyógypedagógus, pszichológus, informatikus), részben pedig látássérült személyek összefogásában, mert azt tapasztaltuk: nincs egy olyan platformja az érintetteknek (leginkább a látássérült gyermeket nevelő szülőknek), ahol tudnának egymással találkozni, információkat kapni, tapasztalatokat cserélni. Induláskor az volt az elsődleges célunk, hogy olyan rendezvényeket, programokat találjunk ki, ahová elhívjuk az érintetteket; ők eljönnek és lehetőségük van találkozni. Kicsit irányítottan, de elkezdenek egymással kommunikálni.”
Az alapítvány fő tevékenységét jelenti az integrált oktatásban résztvevő látássérült gyermekek egyéni megsegítése, a befogadó intézmények pedagógusainak nyújtott szakmai tanácsadás, valamint a szülőkkel történő konzultációk az egyéni fejlesztési lehetőségekről, az optikai eszközök használatáról, az iskolai előremenetel és a beilleszkedés esetleges problémáiról. Egy sikeres pályázat eredményeként a 2014-2015. tanévben Borsod megye olyan oktatási intézményeiben tudtak szemléletformáló rendezvényeket tartani, ahol az osztályközösségnek tagja egy látássérült diák. A projekt a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft., valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg, és szintén ennek keretében készült el a „Befogadó segítség” nevű kiadvány, mely mindennapi élethelyzetekben a látássérült személlyel történő kommunikációhoz nyújt praktikus segítséget.
– Azért nehéz segíteni, mert minden látássérülés más – magyarázta az elnöknő –, vannak olyan látássérült gyermekek, akik semmit sem látnak. Ők a vakok, akik a tanuláshoz a tapintható Braille-írást használják. A fényeket, alakokat látókat aliglátóknak nevezzük, a harmadik csoportba pedig a gyengénlátók tartoznak, de az ő látásuk sem több az ép látás 30 %-ánál. A tanuláshoz mindhárom csoport különböző segédeszközöket használ, ilyen az olvasó TV, az e-nagyítók, a képernyőt felnagyító vagy felolvasó program a számítógépen. Ez személyre szabott. Akár a segítség, akár a tanácsadás. Minden gyerek más eszközzel tanul, más füzetbe, más ceruzával, másféle típussal. Van, akinek a kék szín jobb, és van, akinek a fekete. Most a legkisebb gyermek, akivel foglalkozom négyéves, a felnőttek között pedig 50 év körüli a legidősebb, akinek az alapítvány segítséget nyújt.”
Munkájuk fontos szeletét adja a látássérültek önálló életvezetéséhez elengedhetetlen tájékozódás-közlekedés, illetve az önellátást segítő mindennapos tevékenységek tanítása, a tapintható írások oktatása, továbbá kulturális és szabadidős rendezvények szervezése látássérült személyek és családtagjaik számára.
– Ennek a rendezvénynek, ahol most vagyunk az a neve, hogy Érzékszervek birodalmában – folytatta Weisz Ildikó –, megpróbáltunk olyan, októbertől júniusig tartó programsorozatot összeállítani, ami Borsod megye történelmi, kulturális vagy természeti kincseit mutatja be, és nagyon sok információt ad látássérültként is, mivel megfoghatnak, kipróbálhatnak dolgokat, ezáltal átélhetik személyesen. Így esett a választásunk a sárospataki várra, ahol szintén külön csoportként foglalkoztak velünk a tárlatvezetők, és amit lehetett, minden tárgyat a kezünkbe adtak. Novemberben a miskolci Herman Ottó Múzeum Pannon-tenger kiállításán, majd idén februárban a Miskolci Színészmúzeumban jártunk. Áprilisban Vámosújfalura megyünk, a Búzavirág Alapítványhoz, ahol látássérültek, megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak kézműves műhelyekben. Ott a korongozást, szövést, kosárfonást fogjuk kipróbálni. Aztán következik Cserépfalu, Suba-lyuk, és egy kis régészet, történelem; a sorozatot júniusban a Tisza-tónál fogjuk zárni. (…) Aki szeretne velünk személyesen találkozni vagy a segítségünket kérni, van Facebook-oldalunk, illetve a www.latas-mod.hu oldalunkon szintén minden hírünk, programunk megjelenik – zárta szavait az elnöknő.
