Először mutat be Wagner-operát a Miskolci Nemzeti Színház, és már szinte tapintható az izgalom, ami A bolygó hollandi premierjét körül veszi.
A Szegedi Szabadtéri Játékokon 2016-ban nagy sikert aratott a most készülő produkció, ám Miskolcon minden más. Zárt térben kerül bemutatásra, ahol kisebb a színpad és az árok is szűk Wagner zenekara számára. Szerdán Szabó Máté rendező a két főszereplővel – Kálmándy Mihály (Hollandi), Rálik Szilvia (Senta) – sajtótájékoztatón fogadta az újságírókat. Szabó Máté szerint fontos, hogy ezzel az elementáris erejű történettel és zenével a miskolci közönség is találkozzon.
Érdekes módon, számomra olyan ez most, mintha egy stúdiószínpadon ülnék – mondta a rendező.
Kettős szereposztással kerül bemutatásra az opera. Javában zajlanak a főpróbák, viszont az a ritka helyzet állt elő, hogy a nézők még a premier előtt ízelítőt kaphattak a készülő darabból. Csütörtökön beavató előadást tartott Cser Ádám karmester, Rákai András korrepetitor és a másik Hollandi, Cseh Antal.
Cser Ádám beszélt a mű keletkezési körülményeiről, Wagner magánéleti válságáról, a Hollandi legendájáról, a cselekményről, az idő fontosságáról, a hangszerelésbeli érdekességekről. Zongorán eljátszotta azokat a motívumokat, akkordokat, amik rejtett összefüggéseket hordoznak, illetve valamelyik szereplő személyéhez kapcsolódnak. Mesélt a tritónusz hangközről, és mutatott néhány olyan helyet az operában, ahol Wagner egyetlen akkord alkalmazásával megváltoztatta a muzsika hangulatát. Olykor egészen mélyreható zenei elemzést hallottunk, de nagyon közérthető formában.
A beavató előadásra a miskolci színház Csarnok nevű játszóhelyén került sor. Maga a tér azért különleges, mert olyan közel vannak egymáshoz a nézők és a szereplők, hogy az első sor előtt szinte karnyújtásnyira énekelt a Hollandi. Nagyon tetszett a jelenlévőknek, amikor Cser Ádám kiválasztott egy részt a címszereplő áriájából és megkérte Cseh Antalt, adja elő különféle érzelmi töltettel (játékosan, szomorúan, reménykedve, lemondóan stb). Olyan célja is volt a mostani rendezvénynek, hogy a közönség betekinthessen a kulisszák mögé. Először úgy hallottuk a Hollandit, mintha egy próbán lennénk: kottából énekelt, egy helyben állva, zongorakísérettel; aztán jöttek a karmesteri utasítások, majd a színpadi mozgás. A beavató előadás végére gyakorlatilag az operarajongók szeme láttára született meg a Hollandi monológja.
Nagy érdeklődés kísérte a produkciót. A nézőtér zsúfolásig megtelelt, ami jelzi, lenne igény az ilyesmire. Főleg úgy, hogy a jelenlévők kérdéseket is feltehettek, Cser Ádám és Cseh Antal pedig örömmel megválaszolta azokat. Kíváncsian várom a premiert, mert folyamatosan tapasztalom – bár van még pár nap a bemutatóig -, Wagner már „dübörög” Miskolcon.
Fotók: Vona Ildikó
