1978 januárjában érkeztek meg Budapestre az Air Force Two elnöki különgép fedélzetén a magyar koronázási jelvények az Egyesült Államokból.
Nemzeti ereklyéink (a Szent Korona, az országalma, a jogar, a kard és a koronázási palást) 1945-ben kerültek amerikai kézbe, visszaszolgáltatásuk pedig Jimmy Carter elnök utasítására történt. Amerikai vezetők az 1970-es évek elején kezdték fontolgatni visszaadásukat, már Gerard Ford elnök (1974–1977) sem zárkózott el hivatalosan a tárgyalások elől. 1977-re a magyar-amerikai viszonyban olyan látványos javulás következett be, hogy kulcskérdéssé válhatott a Korona ügye.
Fordot az elnöki székben Jimmy Carter váltotta, aki 1977. szeptember 13-án aláírt elnöki utasításában kinyilvánította: az Egyesült Államok hajlandó a koronázási ékszereket átadni Magyarországnak. Ennek megfelelően 1977 októberében megkezdődtek a tárgyalások Philip M. Kaiser budapesti amerikai nagykövet és Nagy János magyar külügyminiszter-helyettes között.
De hogyan került az Amerika Egyesült Államok területére a Szent Korona?
A második világháború végén, 1944 novemberében a szovjet csapatok előrenyomulása miatt a koronaőrök a budai királyi várból nyugati irányba menekítették a Szent Koronát. Veszprém és Kőszeg után 1945 márciusában Ausztriába vitték, ahol a Salzburg melletti Mattsee településen egy hordóba rejtve elásták. Ezután került az amerikaiak kezébe. Július 25-én amerikai katonák rátaláltak, és Augsburg, Heidelberg, Wiesbaden, Frankfurt, München, Bonn, Bremerhaven érintésével az Amerikai Egyesült Államokba szállították. A Szent Koronát a többi koronázási jelvénnyel együtt 1953-tól a Kentucky állambeli Fort Knox katonai támaszponton őrizték egészen visszaszolgáltatásukig, 1978-ig.
Az amerikai kormányzat feltételekhez kötötte az inszigniák visszaadását. Hangsúlyozták: a koronázási jelvényeket nem a magyar kormánynak, hanem a magyar népnek adják vissza, ragaszkodnak kiállításukhoz, és ahhoz is, hogy az átadáson Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára ne legyen jelen.
A sikeres megállapodást követően a koronázási jelvényeket 1978. január 4-én indították útnak Fort Knoxból, s január 5-én éjjel érkeztek meg Budapestre az amerikai különgép fedélzetén. A palástot egy légmentesen záró fémtartóban, míg az ékszereket külön becsomagolva az 1939 óta használt ládában szállították haza, és a repülőtérről az Országház épületébe vitték, ahol másnapig egy magyar és egy amerikai diplomata állt jelképesen őrséget mellettük. Január 6-án Cyrus Vance amerikai külügyminiszter az Országház Kupolatermében ünnepélyes keretek között hivatalosan is átadta a koronázási jelvényeket az Országgyűlés elnökének, Apró Antalnak. A Mátyás-templomban pedig elhangzott Liszt Ferenc Koronázási miséje.
Először múzeum, aztán az Országgyűlés
A Szent Korona közel 33 évnyi távollét után a Magyar Nemzeti Múzeumba került, majd őrzési helyeként a – „Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról” szóló – 2000. évi I. törvény az Országgyűlés épületét jelölte ki.
A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt, máig épségben megmaradt beavató koronája. Csak az lehetett törvényes magyar király, akit a Szent Koronával koronáztak meg. A királynék beiktatásakor is fontos szerepet töltött be – bár, míg a király fejére tették, addig – a királyné vállát érintették meg vele. Számos viszontagságon ment keresztül az évszázadok során, hiszen elrabolták, elásták, elzálogosították, külföldön őrizték. Első alkalommal 1205-ben hagyta el a Magyar Királyság területét. Első és a legutóbbi (1978-as) hazatérése között bő 770 év telt el, s ebből 135 évet töltött idegen országban. Eddig tizenegyszer volt külföldön, s mind a tizenegyszer hazajött.
(Kiemelt kép: MTI/ Koszticsák Szilárd)
