A sikert ugyanúgy tűrni kell, ahogy a kudarcot, hogy az ember nehogy megszédüljön.
A sikert ugyanúgy tűrni kell, ahogy a kudarcot, hogy az ember nehogy megszédüljön – mondja a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Szarvas József. A Nemzeti Színház művésze szerint a legnagyobb elismerés, ha felelősségteljes munkát bíznak rá.
– A sikernek, elégedettségnek sok fokmérője van, például a díjak. Ön miben méri mindezt?
– Nekem a munka és a felelősségteljes feladatok jelentik az elismerést. De ha azt kérdezné, miben lelem örömöm, akkor a színház mellett családot, a Pajtaszínházat és a Tündérkertet is megemlíteném. Ezek a számomra fontos dolgok, és ha ezek harmóniában vannak bennem és körülöttem, akkor boldog vagyok, az ilyen helyzetek pedig meghozzák az elismerést. Azt jelenti, hogy működik az élet, amit belakunk.
– Színészként az ember azonnal kap visszajelzést a munkájáról: tapsolnak, vagy nem tapsolnak.
– A taps vagy annak hiánya része egy előadásnak. Ha az ember a művészi pályát választja, akkor ki kell fejlesztenie magában a siker- és kudarctűrő képességet.
– A sikert is nehéz elviselni?
– Tudni kell, hogy a kudarc soha nem olyan mély, és a siker soha nem olyan magas, hogy csüggedni vagy megszédülni kellene. Meg kell találni az egyensúlyt. A sikerhez pedig mértéktartásra és alázatra van szükség.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható el.
