Komlósi Ildikó operaénekest fiatalos elánról, megtorpanásról és alázatról is kérdeztük.
Már pályakezdőként csodálatos szerepeket kapott, és bármilyen magasra tették a mércét, ő játszi könnyedséggel ugrotta át. Londonban és Olaszországban ünnepelt énekesnő volt, ő mégis itthon akart bizonyítani, legfőképp’ az édesanyjának. Komlósi Ildikóval a Kékszakállú herceg vára főpróbája előtt beszélgettünk a Müpában.
Judit szerepe végigkísérte a pályáját. Mindig érezte, hogy mi áll jól, mi való Önnek?
Az ember a pályája első szakaszában, amikor – mondjuk úgy – profivá válik, komolyan hallgat a tanárai, mentorai szavára.
Mikó András már a pályája kezdetén a lírai szerepek felé terelte Önt.
Ő olyan dolgokat látott bennem, amelyekről nekem akkor még sejtelmem sem volt. Lírai mezzo hangom volt, amelynek bár volt drámai ereje, egyáltalán nem állt készen arra, hogy felvállaljak például egy Verdi repertoárt. Mikó András főrendezőként kiváló szerepeket gondolt ki számomra: akadémistaként énekeltem az Eljegyzés a kolostorban Claráját, majd rögtön egy igazán nagy falat, A rózsalovag következett, amelyről akkor még nem is hittem, hogy ennyire elevenembe talál. Hamarosan egyike lettem a meghatározó rózsalovagoknak, tizenöt évig énekeltem Octavian szerepét világszerte, és imádtam.
A teljes cikket ITT olvashatja.
