Miklósa Erika operaénekessel, a Virtuózok televíziós tehetségkutató-verseny zsűritagjával a Tisza-tavi Fesztivál gálakoncertje után beszélgettünk.
Vona Ildikó/ PannonHírnök: Hogyan kerültél kapcsolatba a Tisza-tóval és a fesztivállal?
Miklósa Erika: Pár évvel ezelőtt ez a rendezvény hozott el ide. Ildikó (Debreczeni Ildikó főszervező – a szerk.) már korábban is hívott, amikor még nem volt fesztivál, csak gondolkodott egy természetet, sportot, művészetet összekapcsoló esemény megvalósításán. Azt mondta: ennek nem lehetne nálam hitelesebb szereplője, nagykövete. A sportot amatőr szinten is elég komolyan űzöm, művészként klasszikus zenével foglalkozom, és imádom a természetet. Az első Tisza-tavi Fesztiválon még nem, de a másodikon már itt tudtam lenni, és azóta felvállalom ezt a rendezvényt; viccesen szoktam mondani: a házi nótafája és a szószólója vagyok.
Ezek szerint turistaként sem jártál korábban a Tisza-tónál?
Gyerekkoromban, nagyon régen, de az egészen más Tisza-tó volt. Azóta nagyon szépen kiépült, és annyira örülök, mert a családom is szereti. Ha jövök a fesztiválra, akkor mindig összekötjük a nyaralással.
Formailag hogyan alakult ki a fesztivál? Érezni rajta a kezed nyomát…
Ildikó részéről volt ez a zseniális ötlet, és igazából nekem nem kellett sok mindent csinálni. Amit én hozzátettem az, hogy abszolút támogatom, illetve kértem, hogy a biciklis és a csónakos tókerülő túra mellé érdemes lenne egy futónapot is beilleszteni, hiszen nagyon sokan szeretnek futni. Ildikó erre azt felelte: igazam van. Néhány éve – pont a gálakoncert utáni reggelen –, amikor elfutottam itt, a Morotva mellett, összetalálkoztam Ildikóval, és akkor határoztuk el, hogy egy közös „kocogás” is kerüljön bele a programba, a neve pedig legyen OPERUN futás.
Milyen távok vannak?
1 km és 10 km-es, de ez nem verseny. Itt mindenki kap érmet a végén, nálunk mindenki nyer. Az 1 km-t főleg gyerekeknek, idősebbeknek találtuk ki, és olyanoknak, akik gyerekekkel érkeznek. A 10 km-es táv változó dolog, mert rengeteg visszatérő van, de jönnek mindig új jelentkezők is, akik életükben még nem futottak ennyit, de szeretnének. Egyébként az a tapasztalatunk, aki egyszer részt vett rajta, az minden évben visszajön. Jól érzik magukat, mert itt nem az a lényeg, ki hogyan fut, és mit csinál, hanem, hogy népszerűsítsük a sportot, felhívjuk a figyelmet a testmozgás fontosságára, és közösséget alkossunk. Az egész fesztivál egy közösségépítő, közösséget összehozó esemény, amin olyan emberek vesznek részt, akik sportolnak, szeretik a művészetet és a természetet.
Futsz velük végig, ugye?
Igen. Olyannyira, hogy utolsónak én jövök be. Mindig az utolsókkal futok, nehogy valaki lemaradjon, és emiatt kellemetlenül érezze magát, közben pedig biztatom őket, szoktam nekik énekelni, és közös erővel teljesítjük a távot.
A mai gálakoncert műsorából miért maradt ki a Rigoletto híres Gilda-Herceg duettje?
A zenekari kottákkal kapcsolatban akadt egy kis technikai probléma, ezért úgy döntöttünk Pistivel (Horváth István – a szerk.), ha már itt van a tangóharmonikája az autóban, akkor legyen egy olyan, ahol az éneklés mellett hangszeren is kíséri a duettet. Így került bele a műsorba Erkel operájából Hunyadi László–Gara Mária kettőse, és nagyon jól jött ki, mert azt is megmutattuk általa, hogy egy operaénekes-tenorista milyen fantasztikusan kezeli a hangszerét.
Mennyire volt beleszólásod a gálakoncert műsorába?
Abszolút. A mi részünket, Pistivel, mi választottuk ki, az est második felébe viszont nem akartunk beleszólni. Hogy mit játszanak a Szolnoki Szimfonikusok, az legyen az ő dolguk.
Muszáj megkérdeznem egy ilyen tevékenyen művésznőtől: hogyan telt a koronavírus miatti országos karantén időszak?
Életem legjobb három hónapja volt! A harmincéves pályafutásom alatt még sohasem fordult elő, hogy én ennyit itthon legyek. Hosszabb ideig együtt lehettem a családommal, élhettem gyakorlatilag az átlag hétköznapi életet. Természetesen dolgoztam közben, hiszen két elég komoly nemzeti tehetségprogramban mentorként, instruktorként, zsűriként részt vettem, azzal is voltak feladatok. Most lesz ősszel a Virtuózok V4+1 ország, amit szintén össze kellett rakni, elvégezni az előkészületeket, illetve a másik televíziós műsoromat, a Partitúrát is szerkeszteni kellett.
Gondolom, a színpad azért hiányzott…
Nem. Talán furcsa ezt hallani, de valószínűleg azért nem, mert kielégített az a néhány online megmozdulás, mint például a június 4-i, ahol a nemzeti összetartozás napja alkalmából a Hazám, hazám, csendes hazám című népdalt énekeltük két előadótársammal. Dolgoztam én, de arra is szükségem volt, hogy egy kicsit befelé forduljak, magammal foglalkozzam, lelassuljak. Most viszont nehezebben tudok felpörögni arra a ritmusra, amiben éltem. (Nevet.)
A futás ment mellette?
Igen, mindennap. Szerencsére olyan helyen lakunk, a Velencei-dombságban, ahol ki tudtam menni, és a szabadban futottam.
Lezárult a jelentkezés a Virtuózok tehetségkutatóra. Tudsz már arról mondani valamit, kik jelentkeztek?
Egy hét múlva lesznek a válogató napok, a casting, és majd utána meglátjuk, ki az a négy fiatal, aki megy tovább a nemzetközi versenyre, ahol szintén benne leszek a zsűriben.
Merrefelé lehet veled találkozni mostanában?
Rengeteg helyen. Nem is tudom, hogyan élem túl ezt az augusztus-szeptember-október időszakot. A Filharmónia égisze alatt nagyon sok fellépésem van, például templomi koncertek vidéki és fővárosi bazilikákban, székesegyházakban. Pécs, Szeged, Pest mellett Szilvásváradon is tartunk egy nagy hangversenyt, de lesz operafellépésem is; szóval, nagyon sok helyen lehet majd velem találkozni.
(Kiemelt kép: Nánási Pál fotója)
