Gogol vígjátékát mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház Béres Attila rendezésében, Görög Lászlóval és Simon Zoltánnal a főszerepben.
A revizor 1836-ban íródott és mára a világirodalom egyik legismertebb komédiájává vált. A szatirikus vígjáték alapja egy tévedés, a komikum forrását pedig az így létrejött helyzet adja. Egy korabeli orosz kisváros elöljárói megkörnyékezik a revizornak hitt férfit, Hlesztakovot, hogy némi szívesség és készpénz ellenében szemet hunyjon a túlkapások és más takargatni valóik fölött. Folyamatosan igyekeznek az álrevizor kedvére tenni, mindenből a legjobbat adni, és közben nem veszik észre: a Pétervárról érkezett idegen csupán egy pitiáner csaló, aki ügyesen fordítja saját javára a kínálkozó lehetőségeket.
Önfeledten nevethet a közönség a szereplők hiszékenységén, jellemhibáin, a félreértések következtében kialakult helyzeteken. Bár a mű közel kétszáz éve íródott, ma is aktuális. Több olyan mondat elhangzik, amely a keletkezés óta már szállóigévé vált. Ilyen például a „Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!” vagy a „Nagy hajónak nagy víz kell”.
Gogol kifigurázza a korrupt vezetőket, politikusokat, de csípős humorával közben ráébreszti a nézőket, hogy kicsit azért róluk, átlagemberekről is szól ez a darab.
„Uraim! Azért kérettem önöket ide, mert egy igen kellemetlen hírt kell közölnöm: revizor jön hozzánk” – ezzel a bejelentéssel kezdődik a történet. Mivel minden szereplőnek van vaj a füle mögött, kitör a pánik, és senki sem gondolkozik józanul.
A revizornak hitt Hlesztakov szerepében Simon Zoltánt láthatja a közönség. – Hlesztakov valójában a pozitív áldozata lesz annak a félreértésnek, hogy azt gondolják róla, hogy ő egy nagyon fontos ember. Az ő vágyai és ez a félreértés hirtelen egységet alkot, találkozik az, ami ő szeretne lenni és amit belelátnak, és ez a szerep előtör belőle, mint egy vulkán – meséli karakteréről Simon Zoltán a színház sajtóanyagában.
Béres Attila rendező elmondta: A revizor bizonyos rétegei erősen a Gogol korabeli orosz viszonyokat tükrözik, amelyek megértése ma nem evidencia mindenki számára, és talán már nem is érdekes. Azt szeretnénk, ha ez az előadás a gogoli darab minden erényét megtartva egy felismerhető, mai történet lenne, mai figurákkal, egy képzeletbeli város mai politikusrétegével.
– Az eredetihez képest új és hangsúlyos elem a zene, amit a jelenetek között és a polgármesternél rendezett „fogadás” jelenetében is használunk. A zene jellemez, könnyen érthetővé teszi, hogy kik ezek az emberek, akik megőrülnek az ellenőrzés hírére, a zene leleplezi, milyen kultúrát, ízlést és értékrendet képviselnek, miközben folyamatosan másnak és jobbnak mutatják magukat. Ebben a világban a pénz és a funkció számít, a minél több pénz és a minél magasabb funkció. Ezen a téren nem sok minden változott a 19. század óta, csak gátlástalanabb és leplezetlenebb lett az emberi gyarlóság, és ez a végletesség nagyszerű színészi lehetőségeket rejt magában a miskolci társulat számára – zárta gondolatait a rendező.
A főbb szerepekben látható Görög László, Simon Zoltán, Gáspár Tibor, Varga Andrea, Feczesin Kristóf, Seres Ildikó, Salat Lehel, Rudolf Szonja. Az előadás díszleteit Cziegler Balázs, jelmezeit Pilinyi Márta tervezte. Dramaturgként közreműködött Ari-Nagy Barbara. A premiert február 26-án tartották a Nagyszínházban.
(Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)
