Az elmúlt hetek intenzív hőhullámainak köszönhetően a Földközi-tenger nyugati és középső medencéjében – a Baleár-szigetektől Olaszországon át egészen a Jón-tengerig – többfelé 28–30 fokos felszíni vízhőmérsékletek jellemzők, sőt Tunézia partjainál 31–32 fokos vízhőmérséklettel is találkozhatunk.
Ezek önmagukban is magas értékek, az igazán beszédes szám azonban az, ha ezeket a sokéves átlaghoz viszonyítjuk. Nagy területen ugyanis 4–5, Afrika északi partjainál helyenként pedig több mint 6 fokkal melegebb a tengervíz a megszokottnál.
Nem mindenhol egyforma a helyzet: az Égei-tenger és a keleti medence egyes részein (pl. a görög szigetvilág térségében) az anomália jóval szerényebb, helyenként a sokéves átlag körüli, sőt kissé az alatti. Ez arra utal, hogy a meleg „mag” jelenleg a nyugati és középső medencére koncentrálódik, miközben keletebbre más légköri viszonyok (erősebb szelek, felhősebb, zivatarosabb idő) mérséklik a felmelegedést.
Mi miatt ennyire meleg a Földközi-tenger vize?
A jelenség hátterében a mediterrán térség fölött tartósan berendezkedő szubtrópusi anticiklon áll. A magas légnyomású rendszer alatt az ég többnyire felhőtlen, így a besugárzás napról napra tovább melegíti a felszíni vízréteget. Ennél is fontosabb azonban a szélcsend: gyenge légmozgás mellett drasztikusan lecsökken a párolgás által elvezetett hő mennyisége, ami a tenger hőháztartásának normál esetben a legnagyobb hűtő tényezője. Ha a szél elmarad, a tenger egyszerűen nem tud „kilélegezni”, és rétegről rétegre melegszik. Ez a mechanizmus a fő oka annak, hogy nyáron ismétlődően kialakulnak tengeri hőhullámok a térségben.
A 2026-os év ebből a szempontból különösen kedvezőtlennek mondható: már május-június folyamán is szélsőségesen meleg víz alakult ki a nyugat-mediterrán térségben, és az azóta eltelt hetekben ez a meleg vízkészlet tovább gyarapodott, majd fokozatosan kelet felé is terjedt.
Emellett hosszabb távon is felfelé mutat a trend: a Földközi-tenger a globális átlagnál mintegy 20 százalékkal gyorsabban melegszik, ami azt jelenti, hogy az ehhez hasonló, korábban ritkaságszámba menő hőhullámok egyre gyakoribbá és tartósabbá válnak.
Ennek az extrémnek tekinthető pozitív anomáliának nem csupán fürdőzési szempontból van jelentősége. A szokásosnál melegebb tengerfelszín többletenergiát és páratartalmat pumpál a légkörbe, ami ősszel, a hidegfrontok érkezésekor jellemzően intenzívebb, csapadékosabb és viharosabb időjárási helyzeteket eredményezhet a térségben – a korábbi évek hasonló mediterrán hőhullámai után is gyakran alakultak ki heves, árvizekkel járó időjárási szélsőségek Dél-Európában. Emellett a tartósan magas vízhőmérséklet a tengeri ökoszisztémákra is káros hatással van.
(Forrás: idokep.hu)
Borítókép: ILLUSZTRÁCIÓ: Rodosz jellegzetes fehér házai a tengerparton (Madácsi Ágnes fotója)
