Sokféleképpen válhat egy színésznőből díva, amit a Budapesti Klasszikus Film Maraton filmjei is jól példáznak. Marilyn Monroe, Lya De Putti, Renate Krössner, Grace Chang, Audrey Tautou, Ruttkai Éva és Monori Lili a női sztárság egészen különböző arcait képviselik. Emlékezetes alakításaik gyönyörűen felújított filmeken, kivételesen nagyvásznon láthatók a fesztiválon.
Bekerült az idei programba a magyar származású némafilmsztár, Lya de Putti feledhetetlen alakítását őrző Varieté című 1925-ös alkotás, amely megnyitotta a színésznő előtt Hollywood kapuit. A film főszereplője a valaha sikeres trapézművész, Stefan Huller, aki maga beszéli el bukása történetét. A bukásban döntő szerepe van Bertha-Marie-nak, a végzet Lya de Putti által megformált asszonyának: az érzéki, kiismerhetetlen nőnek, aki elcsábítja a családapát, és elmegy vele Berlinbe.
Ewald André Dupont rendezése nemcsak Európában, de az Egyesült Államokban is sikeres lett, bár az amerikai változatból kivágták a film elejének egy részét, mert az amerikai közönség számára túl erkölcstelen volt a csábítós mozzanat.
Az arisztokrata családból származó Lya de Putti az 1920-as évek filmcsillaga volt. Európa meghódítása után Adolph Zukor hívta Hollywoodba a Varieté sikere nyomán. Bár rendre a végzet asszonyának szerepét osztották rá, valójában arra vágyott, hogy komikusi oldalát is megmutathassa egy vígjátékban. Ezt azonban már nem adta meg neki a sors és a filmipar. A hangosfilm megjelenésével Lya de Putti karrierje megtorpant, a változó nőideál pedig egyre kevésbé kedvezett az általa képviselt típusnak. Lya de Putti mindössze 35 évesen hunyt el New Yorkban 1931-ben.
Marilyn Monroe, a szőke díva
Marilyn Monroe már életében szimbólummá, sőt legendává vált. Nincs ember, aki ne ismerné az arcát vagy azt az ikonikus jelenetet, amikor a metró szellőzőrácsából feltörő légáram a magasba libbenti fehér ruháját. Marilyn az örök szexszimbólum: nehéz sorból származó lányból Hollywood „királynőjévé” vált, megtestesítve az 1950-es évek nőideálját. A stúdiók és a közönség egyaránt azt várta tőle, hogy újra és újra a naiv, szexi szőke lányt játssza el a vásznon.
Tudok én okos is lenni, ha akarok, de azt a férfiak nem szeretik
– mondja a Monroe által játszott Lorelei a Szőkék előnyben című film végén, márpedig ez a mondat Monroe-ra is vonatkozhatna. Eljátszotta, amit rá osztottak, miközben mély, drámai szerepekre vágyott. Közelről nézve művészete igenis sokrétű. Születésének 100. évfordulóját négy filmmel ünnepli a Film Maraton: két romantikus vígjáték, a Szőkék előnyben és a Hogyan fogjunk milliomost? mellett a Niagara című briliáns féltékenységi thrillerrel és a Kallódó emberekkel, amelyet Arthur Miller kifejezetten Monroe számára írt, hogy megcsillogtathassa benne sokrétű tehetségét.
Renate Krössner neve összeforrt Sunnyval, vagyis az 1980-as Solo Sunny főszerepével. A fiatal énekesnő, Sunny egy haknizenekarral járja a szürke keletnémet vidék kocsmáit és kultúrházait, miközben szólókarrierről álmodozik. De a művészetben és a magánéletben is csalódások érik. A szomszédok feljelentik, a férfiak csak kihasználják, a közönség közönyös, végül pedig a zenekar is kirúgja. Sunny azonban a kudarcok ellenére sem adja fel az álmait. Konrad Wolf utolsó filmje, amely egy őszinte, hiteles főhős szemszögéből fest kiábrándító képet az NDK-beli hétköznapokról, kultuszfilm és kasszasiker lett. A címszerepben remeklő Renate Krößner 1980-ban elnyerte a Berlinale Ezüst Medve díját.
A film valós eseményeken alapul: Sanije Torka énekesnő életéből merített, akivel Jutta Voigt újságíró készített interjút 1976-ban. Az interjú azonban soha nem jelenhetett meg az NDK-ban, ugyanis Torka nem éppen a szocialista nőideált testesítette meg. A film stáblistájára sem írták ki a nevét, Jutta Voigt viszont „tanácsadóként” szerepelt.
Külön érdekesség, hogy a film dalait nem Reanete Krößner, hanem a jazzénekesnő, Regine Dobberschütz énekelte fel. A színésznőnek mégis tökéletes playbacket kellett produkálnia úgy, hogy a forgatás előtt mindössze két nappal kapta meg a dalszövegeket.
Grace Chang, a hongkongi film aranykorának legendás színész- és énekesnője augusztus 3-án, 93 éves korában hunyt el. A magyar közönség most a Budapesti Klasszikus Film Maratonon A vadrózsa románcában láthatja. A klasszikus, mandarin nyelvű zenés filmek egyik ékköve Bizet Carmenjének Hongkongba átültetett feldolgozása, amelyben Chang korábbi bájosabb sztárimázsától eltérő, érzéki oldalát mutatta meg. A femme fatale Vadrózsát, egy klubénekesnőt alakítja. A csábítás naiv áldozata pedig az ágrólszakadt zenetanár. A tragikus végű, drámai fordulatokkal teletűzdelt történetben kiderül, hogy sokszor az is jó, aki gonosznak látszik, de a sors mindenkivel kegyetlen.
A film zenéjén dolgozó japán zeneszerző, Hattori Rjóicsi nemcsak megírta a dalok egy részét, hanem személyesen részt vett Grace Chang felkészítésében is: a próbákon, az éneklés gyakorlásán, sőt még a dalok egyes lélegzetvételeinek kidolgozásában is irányította őt.
Audrey Tautou az Amélie csodálatos élete című filmmel vált világhírűvé. Amélie, a magányos Montmartre-i pincérnő szenvedélyesen figyeli a körülötte élők életét, és abban leli örömét, hogy jobbá teszi mindennapjaikat. Ugyanakkor ő maga félős és visszahúzódó. Váratlanul találkozik Ninóval, az elrontott fotóautomata-képek gyűjtőjével (akit a fesztivál egyik díszvendége, Mathieu Kassovitz alakít), aki felforgatja addigi életét. Jean-Pierre Jeunet kultuszfilmje szerelmeslevél Párizshoz és a szerelemhez: világa bájos és különc, amelyben mindig jó elveszni.
Ma már elképzelni sem tudnánk mást Amélie szerepére. Pedig a rendező Jean-Pierre Jeunet (aki egyúttal a film forgatókönyvírója is volt) azt eredetileg Emily Watsonnak szánta, aki viszont nem tudta összeegyeztetni a forgatást egy másik filmje munkálataival. Jeunet így kénytelen volt átírni a forgatókönyvet: Amélie egy Párizsban élő angol lány helyett egy vidékről a fővárosba költöző francia lány lett. A rendező, miután meglátta Tautou-t a Vénusz szépségszalon egyik plakátján, rögtön tudta, hogy megtalálta a tökéletes Amélie-t.
Látható lesz a Film Maratonon Kézdi-Kovács Zsolt Ha megjön József című drámája is, amely a ’70-es évek egyik alapélményét ragadja meg: a pangást és a várakozást, hogy egyszer majd jobb lesz. Két nő, összezárva egy lakásban, egy férfi hazatérésére vár. Az idősebb nő a férfi anyja, a másik pedig a felesége, akivel közvetlenül az elutazása előtt kötött házasságot. Az új helyzetben a két asszony egymásra van utalva, ám a kényszerű együttélés és a férfi távolléte miatt egyre csak nő közöttük a feszültség. Nem is lehetne két eltérőbb színészi karaktert elképzelni, mint amilyen Ruttkai Éva az anya, Monori Lili pedig a fiatal feleség szerepében.
A film sem a korabeli politika, sem a magyar kritika tetszését nem nyerte el, ugyanis nem díjazták, hogy a film a munkásélet kilátástalanságáról beszél, és megmutat elhallgatott jelenségeket, például a Duna-parton szipuzó munkásokat. A jelenetet jelentősen megvágták a cenzorok. A film végül a külföldi kritikáknak köszönhetően kapott egy második esélyt: a hyères-i filmfesztivál zsűrije – élén Isabelle Huppert-rel – beleszeretett a filmbe. A nagydíj után Franciaországban moziforgalmazásba került, így itthon is kénytelenek voltak elismerni a sikerét.
Az idei Budapesti Klasszikus Film Maraton a női sorsok és karakterek sokféle arcát hozza közel a közönséghez. De mitől is lesz egy színésznőből díva? Talán éppen attól, hogy nincs rá egyetlen válasz. Lya De Putti a végzet asszonyaként, Marilyn Monroe szexszimbólumként, Renate Krössner öntörvényű, szabadságra vágyó nőként, Grace Chang pedig ragyogó sztárként vált felejthetetlenné, míg Audrey Tautou a bájával és különös képzeletvilágával, Ruttkai Éva és Monori Lili pedig két egészen különböző színészi jelenléttel mutatják meg, hogy a dívaság sokféle lehet. Talán éppen ez a közös bennük: az a megfoghatatlan erő, amitől egy színésznő akkor is velünk marad, amikor már lement a vége főcím, és elsötétült a vászon.
Borítókép: Audrey Tautou francia színésznő (Fotó: Budapesti Klasszikus Film Maraton)
