Idén (is) sokat hallani a Velencei-tó „kiszáradásáról”. A médiában gyakran olvashatjuk, hogy ez egy szikes tó és teljesen természetes, hogy időnként („százévente”) kiszárad, és ilyen már korábban is többször előfordult. Legyinthetünk is egyet: akkor minden rendben van. Pedig nem! A Velencei-tó egyrészt nem „csak” egy szikes tó, másrészt a korábbi „kiszáradásokkal” kapcsolatban több a kétely, mint a bizonyosság.
A Velencei-tó földtörténeti léptékben nézve igen fiatal, mivel nagyjából 10-15 ezer éve alakult ki. Az első katonai felmérés térképe (18. század vége) még tulajdonképpen nádasnak ábrázolja, ahol nyílt vízfelületeket lényegében csak a keleti szegélyben térképeztek, igaz a tó keleti felének „szellősebb” ábrázolása a nádas és a nyílt víztükör mozaikjára utal. A második katonai felmérés térképén (1858) már jobban próbálták megjeleníteni ezt a mozaikolást, de alapvetően itt is a növényzet dominál.
Nagyjából ezt a képet tekinthetjük a tó természetes állapotának, de már ez is csak nagy vonalakban igaz, mivel a tavat tápláló Császár-víz szabályozása (és folyásának megváltoztatása) már az első katonai térképen is látszik.
A Velencei-tónak csak egy része szikes, ugyanis a nyugati oldalon láptó jellegű. Ez igen furcsa, hiszen a kettő épp „ellentéte” egymásnak. Ha csak néhány dolgot akarunk kiemelni: a síklápok kémhatása semleges vagy gyengén lúgos, tápanyagtartalmuk csekély, a szikes tavak ugyanakkor erősen lúgosak, tápanyagtartalmuk pedig magas. Mégis hogy lehet ez? Úgy, hogy a tavat tápláló Császár-víz a tó nyugati felén ömlik be (eredetileg a mai Dinnyési Fertőn keresztül), így itt „édesvizet” találunk, mely a tó túlsó fele (vagyis kelet) felé fokozatosan válik szikessé. A kettő között pedig a nádas pufferol. Összegezve és utalva a felvezető szöveg első kijelentésére: a Velencei-tó láptó és szikes tó egyben.
Mit lehet tudni a „kiszáradásokról”? Tovább a cikkre ITT!
Borítókép: ILLUSZTRÁCIÓ: A drónnal készült felvételen a Velencei-tó kiszáradt medre egy csónakkikötőben Pákozd közelében 2026. június 28-án (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
