Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai a gépi kaszálás és az ízeltlábú-populációk összefüggéseit vizsgálták, és arra kerestek választ, hogyan lehet összeegyeztetni a természetvédelmi szempontokat a mezőgazdaság céljaival.
Megállapítást nyert a vizsgálatok során, hogy a kaszálókon érintetlenül hagyott úgynevezett búvósávok rendkívül jó hatással vannak a gyep biológiai sokféleségének megőrzésére, és segítik az ízeltlábú állatok túlélését.
Száz évvel ezelőtt még több mint másfél millió hektár természetes gyep volt Magyarországon, ami mára 800 ezer hektár alá süllyedt. A kutatók most azt vizsgálták: milyen beavatkozások tekinthetők természetkímélő kezeléseknek egy gyep biológiai sokféleségének megőrzése szempontjából.
A búvósávok kialakítása javítja a gyep minőségét
Hazánkban a gyepek mezőgazdasági hasznosítása az állattartáshoz kötődik, vagy állatokat legeltetnek rajtuk, vagy kaszálóként hasznosítják a területet. Fontos megőrizni a gyepek jó természetvédelmi állapotát, mert ha egy gyep leromlik, évtizedekbe telik mire helyreáll. Ezért kell hosszú időn át azonos módon, a természet érdekeivel összhangban kezelni.
Arra is keresték a választ a szakemberek, hogy milyen változtatásokkal lehet jobban megvédeni az ízeltlábúakat a kaszálás veszélyeivel szemben. Sok ízeltlábú elpusztul a traktorokra szerelt gépi kaszák miatt, illetve – a levágott szénában menedéket keresve – bálázás közben.
Védelmükre nem kaszált területeket, például búvósávokat kell kialakítani. Az ízeltlábúak behúzódhatnak a védett sávokba, ahol a megmaradó növényzet árnyékol és megakadályozza, hogy a légmozgás szárítsa a talajt, így a nyári hőséget könnyebben átvészelhetik a gerinctelenek.
Még a gazdálkodók is jól járnak, ha a kaszáló egy részéről nem takaríthatják be a szalmát, ugyanis azzal javul a terület ökológiai állapota, és idővel nő a betakarítható széna mennyisége is.
Nyitókép: Búza levágása kézi kaszával (Fotó: MTI/ Bugány János)
